Beszélgetés Dezsővel

Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
(Vajon rövid a haja?
Kedves a mosolya?)
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
(Vállának íve?
Hogy' ver a szíve?)
Komoly és barna kislány lesz. Merengõ.
A lelke párna, puha selyemkendõ.
(Van-e gödröcskéje?
Elmerengõn szép-e?)
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
(Ujja is hosszú?
Dereka karcsú?)
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
(Kezemet fogja?
Kemény a combja?)
Fájó fejemre hûs borogatást rak.
És kacagása hegedû-zene.
(Ölel szeretve?
Bújik nevetve?)
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
(Kecsesen lépdel?
Sírni sem szégyell?)
Az éjbe nézõ. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.