Egy távoli tájon,
túl ezer mesén,
A fantázia mezején,
Egy vándor mendegél.
A múlt országából érkezett,
A jövő városába tart,
Szíve fájdalommal telve,
Már nem keresi a bajt.
Régen volt, mikor
Hősies tettre vágyott,
S hogy bátorságát meglelje,
Bejárta az egész világot.
Hatalmas háborúkban harcolt,
Védtelen városokat védett,
De hogy miért tette,
Ez az, mit ő sem értett.
Sok hűséges barátra akadt,
Aranyszívű testvérekre,
Kik az életüket,
Feltétel nélkül odaadták érte.
Most múltja elől menekül,
S a kérdésre keres választ,
Hogy mért ő maradt egyedül,
Mikor a halál elrabolt több százat?
Talán a sors nagyobb
Tettekre teremtette?
Vagy csak véletlen,
Egyszerű, vak szerencse?
A magányos, öreg vándor
Hiszen már régóta kutat,
Most megpihen,
Félbehagyja az utat.
Mikor szemét lehunyja,
Abban a pillanatban,
Végre megért mindent,
S szíve megáll, többé nem dobban.
/2004. november 22./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Miriam ·
Konkrétan melyikről? Az oreg vándorról?