Egy távoli tájon,
túl ezer mesén,
A fantázia mezején,
Egy vándor mendegél.
A múlt országából érkezett,
A jövő városába tart,
Szíve fájdalommal telve,
Már nem keresi a bajt.
Régen volt, mikor
Hősies tettre vágyott,
S hogy bátorságát meglelje,
Bejárta az egész világot.
Hatalmas háborúkban harcolt,
Védtelen városokat védett,
De hogy miért tette,
Ez az, mit ő sem értett.
Sok hűséges barátra akadt,
Aranyszívű testvérekre,
Kik az életüket,
Feltétel nélkül odaadták érte.
Most múltja elől menekül,
S a kérdésre keres választ,
Hogy mért ő maradt egyedül,
Mikor a halál elrabolt több százat?
Talán a sors nagyobb
Tettekre teremtette?
Vagy csak véletlen,
Egyszerű, vak szerencse?
A magányos, öreg vándor
Hiszen már régóta kutat,
Most megpihen,
Félbehagyja az utat.
Mikor szemét lehunyja,
Abban a pillanatban,
Végre megért mindent,
S szíve megáll, többé nem dobban.
/2004. november 22./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások