Az idők végezetéig

Kattog az óra, de fejemben egy hang elnyomja.
Csak te vagy a szívem gondja.
Miattad nincs béke lelkemben,
Miattad háborog bennem a világ,
S elkövetek ezer hibát.
De nem ismerem be, hogy vétkeztem.
Valami taszít a mélybe, lehúz egy erő,
Kettőnk közül én vagyok a szenvedő,
Te pedig az, akit ez hidegen hagy.
Nem tudom, mi lesz ebből. Élek e vagy meghalok,
De nélküled semmire nem jutok.
Gyenge vagyok és te vagy az éltető.
Ha veled vagyok, minden rendben,
De vége, ha már nem állsz mellettem.
Kinyílik előttem a pokol kapuja.
Elnyel a föld és semmi leszek,
De ez nem történhet meg! Veszek egy mély lélegzetet,
Hisz szeretjük egymást és így is marad...
(Az idők végezetéig..)