Át kellene írni

Valakinek át kellene írni.
azt a pár sort ahol mi találkozunk
Hogy soha többé ne kelljen már sírni
s hogy ott mi vágyról álmodunk

Vágyról, mely olykor szellő susogása
s derengő csillag a hajnal peremén
Illat, mely ölel, de nincsen maradása
s csábítva csókol... újra te meg én

Valaki öntse rá a tintát.
s a megírt lapot majd az takarja el
Csak ne lássam már álmaimban arcát
hát hazudjon inkább, hogyha kell

Ha kell. De mit is ? Hisz zsarátnok Ő.
sötétben szikra, csak égett hasáb
Éppúgy menekül, mint más szenvedő
ki remegve pár soros reményt ad át...

Valakinek szét kellene tépni.
de kár a szó, a nyomda már bezárt
Nincs más, hát meg kell élni mindent
s lesz olyan ki mást hiába várt...