ars poetica

Komoran, vérből dúl a harc
s talán már nincs is több gyermekarc
Mindig, mindig csak egy a cél
újra meghalni: semmiért

Kard csattan, s néma zaj
átok fejünkre minden dal
Nézd, kezemről lehullt a lánc
vedd el tőlem, mit megkívánsz

Vagy engedj mégis, hisz futni kell,
ha nincs e földön ki átölel,
De ne feledd soha el szavam,
még megmenthetném önmagam

És elmegyek, mert úgy igaz,
egy álom soha nem vigasz
Ha a magányt már nem állhatod,
el ne menj, mert ott vagyok...