Álmodtam

Álmodtam az éjjel,
S visszajössz, úgy érzem,
De addig is fáj,
Fáj a pillanat, mi elmúlt már.

Azt hittem, végtelen
Ez az édes szerelem.
Fáj a szenvedés,
S az újraébredés.

Tudom, ez a fájdalom egyszer elmúlik,
De nem most, s nem itt.
Fáj addig léteznem, míg nem érezhetem
Drága, édes, éltető szerelmed.

Fájnak az emlékek,
S fáj, hogy nem érzed.
Fáj a végtelen űr,
Fáj végtelenül.

Most fáj látnom más boldogságát,
S hallgatni szívem szomorúságát.
Remélem, később máshogy lesz,
S eljön még az idő, hogy szeretsz.