Áldozat

I.
Ha meg akarsz ölni, hozom a kést,
mindent megadok, amit csak kérsz,
Ha meg akarsz enni, hozom a sót;
ha meg akarsz kínozni: itt vagyok

Ha csak forró késsel szurkálnál,
ha húsomba szöget kalapálnál:
azzal is enyhülést hoznál már;
tégy bármit... csak érj hozzám!

II.
Érezni akarlak; és nem érdekel,
hogy öröm vagy-e vagy fájdalom;
Magamban akarlak tudni téged
még ha az is lenne halálom

Rúgj belém, ha úgy tartja kedved,
üssél, törjed szét lábam-kezem;
Nyúzd le bőröm, húzzál karóba;
ha sikítok is - csak élvezetből teszem

Ha csak szivárgó vérem simogatna
a sebből, mit ejtettél bennem,
ha csak éles pengéd cirógatna,
már lenne miért lélegeznem

Szívesen tálalnám neked húsom,
friss, szinte csak most szülte anyám,
Szívesen itatnám meg veled vérem,
mint bódító bort, igyad meg hozzá

De az, hogy nem kell testem-lelkem,
mikor ujjongva adnám vérem oltárodon,
Az, hogy azt mondod, kis buta lány, ez az,
amitől kínban fetrengve haldoklom

(Ó, miért nem kell puha, omlós húsom?
Miért nem akarod letépni virágom?
Majd’ húsz éven át csak neked neveltem,
Miért akarod, hogy elhervadjon?)