Ajándék, hogy ne felejts

(Cuki pultos srác részére)

Rád nézek, és elgondolkozom,
Igaz vagy-e, vagy csak álmodom?
Ilyen férfi tényleg létezik,
Vagy csupán a szemem káprázik?

Szemedben ezernyi kis láng ég,
Mosolyodtól rám borul az ég.
Néznélek, de sajnos nem látlak,
Elnyel ez a csodás áradat.

S mikor végre enyém leszel,
Régi álomból ébredek fel,
Tudod jól, csak egy szó, csak egy tett,
S várom, hogy mond, vagy hogy megtedd.

Becsukom szemem, látom arcod,
Kinyitni többé nem akarom.
Megszoktam, hogy ébren álmodom,
Hogy örökké tartson, kívánom.

De ha majd egyszer arra ébredsz,
Eltűntem, mert el kellett mennem,
Ne csodálkozz, akkor már vége,
Sajnos elmúlt már az örökre.

De tudom, csak álmot kergetek,
Érzem, nekem ez reménytelen,
Ezért inkább abba is hagyom,
Másokban élem ki bánatom.

Elbúcsúzom, mert ezt kell tennem,
Nem erőltetem, mit nem lehet,
De ajándékba adom versem,
Emlékezz, hozzám mindig jöhetsz.