Mancsaimra hajtom fejem,
harmatszagú réten fekszem,
Agyamba fészkeli magát egy kellemes érzés,
vadászat után megérdemelt pihenés.
Arany-pink árnyak táncolnak mellettem,
lemenő nap varázslatos fényében.
Erdő felé veszem utam, táncosok hiába hívnak,
élő testet árnylényükkel úgysem bírnak.
A mezőt épphogy elnyelik a fák, lassan baktatok.
Olyannyi társ közül csak magamra hallgatok.
Átlépek öreg, mozdulatlan farkastesten,
megnézem; talán még ismertem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...