A szívfaló szörny

Este volt, és sötét,
A hold semmit se látott
Egy szívfaló szörnyeteg
Járta a világot.

Nyálát csorgatta
Prédára lesve
S az éhségtől már
Reszketett a teste.

Vágyott már a kéjre,
Mit az ölés adott
A örült, hogyha végre
Egy jót falatozhatott.

Meglátta a lányt,
S követte az úton
Az őszinte szív szagát
Érezte folyton.

Nyalta már a száját,
A lány szép és kedves
A mai vacsora hát
Nagy, piros, édes lesz.

Ráugrott egy sarkon
Hol nem égett a lámpa
S nagy sárga körmeit
A mellkasába vájta.

Tépte, marcangolta,
S vonyított a beste
Mert a friss szívecskét
Hiába kereste.

Fekete csonk volt csak
A széle csúf sárga
Az íze meg keserű,
Majdnem ki is hányta…

A lány mellé rogyott.
Átkozott!- hörögte
Fekete vért köpött,
S a lelkét is kiköpte.