Téli éjen, füves róna kopár,
Sötét az ég kihűlt már a bogár.
Hó födi most a pusztai tájat,
A fagyott víz letöri az ágat.
De megpirkad már az ég, a puszta,
S előjön a rétnek pocka, nyusztja.
Kivirul a róna színe élte,
És feléled ennek hossza, szélte.
Mind ki ezek szeretője vala,
Megindul csak mint sáskáknak hada.
Örülj míg fényesség terem vadon,
Amíg Napnak fénysugara ragyog.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...