Így ostoromat szögre akasztva,
erőtlenül rogyva a régi padra,
Megméretve s rostán bukva el,
mint szögesdrót mit nincs ki átölel,
Hol egykoron tűznek volt helye
trónt ül ott a jégnek istene
S bár a tájba nem illik bele
marad, mert itt lehet örökkön vele
Vágyva mosolygós arcának melegét
ihletni újra, még s még egy regét
Halott percért imát sírva el
mely érthetetlen, s végtelen ütlegel
Így ülök itt, reszketve legbelül
de fakó arccal, mely tömegben elmerül
És mégis, magányom senkinek nem adom
és azért van így, mert ez az én padom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?