A látogatás

Nemrégiben történt az eset,hogy valami ürüggyel felkerestelek,
bár én tudtam miért mentem, szándékom ügyesen lepleztem.
Tessékeltél ajtódon át, így pillantottam meg a szobád.
Íme itt a hely, ahol nem kétely,mindent megteszek, hogy magamnak megszerezzelek.

S már kezdődött is, bár eleinte bárgyú,mindenféle tárgyú
nehézkes mondatok hagyták el a szám,de a két főnyi létszám
mely belőlünk állt, adta magát és a lankadt hangulat lassan abbamaradt.
Átvette helyét a feszült ,várva várt pillanat.

Lévén a férfi én,mégis enyém a kezdemény bíztattam magam,
bár nem volt konkrétan szavam, eképpen folytattam:
Ha egy csókot adnál,azt hiszem fényessebb a napnál, az rajtunk sokat lendítene.
Szemed kérőn nézett eleinte, de mit szám mondott füled elhitte.

Tétova a mozdulat mikor két test egymás felé halad,
bizonytalan kezek és lábak, jaj csak most már meg ne álljak
csípődre teszem karom, másikkal a válladat fogom s húzom ajkadat ajkamra
most már nem szöksz el,ugye ilyet nem teszel.

Telt múlt a pillanat, talán több perc is elhaladt, míg szád számon
élvezte ,hogy játszik a parázson, mit a másik néki ád,
s mielőtt elindulna egy kéjes gondolat,az egész hirtelen megszakad.
Zavartan ugrik szét az alkalmi kép mit e két ifjú alkotott, az előbb a szobában ott.

Igazgatod hajad én a ruhám vizsgálom, ez a póló jó lesz még nyáron,
tekintetünk egymás mellett elhalad, hirtelen mindekttőnknek más dolga akad.
Aztán nem beszélünk róla már, hisz más feladat vár,fontosabb ügyben járok
meg kell nézni,vagy írni,vagy... biztosan van valami más ok.

Gyorsan végzünk is ezután pakolok,indulok,lábaimon lomhán,mint ki menni nem akar,hisz legbelül még teli van és oly nagy a zavar.
Rettegek a búcsú hogy lesz, Te is nehezen válsz,vagy majd csak legyintesz,
De megnyugszom mert megállsz a kapuban és mosolyod mi visszanéz kacér és buja.