A bűnnel

Csend van! A néma üresség
Felemészti a maradék nyomot.
De hogyan is pihenhetne szívem,
Hisz egy érzés egy dobbanásra
Izzó pecsétet nyomott.

Szaladnék előle de nincs hova...
Mindenhol utol ér és késztet,
Mert gondolatban van egy hely,
Hol Ő a Kezdet és a Végzet!

De a kegyetlen lelkiismeret
Kaméleonként bújik meg a sötétben.
Úgy érzem előtte meztelen vagyok,
És elbújnék mindjárt szégyenemben.

Két kezemmel is taszítom,
De az érzés AIDS- ként tapad rám!
Bűnös vagyok mert akartam,
Bőrömön a simogató nap sugarát!

Bűnhödnöm kell tudom!
Tettem és a büntetést vállalom.
S alig hogy ezt kimondtam,
az ítélet már csattant is vállamon.

Hófehér galambok
Ijedten röppenek a magasba...
Még pár ütés lesz érzem,
És itt hagynak a bűnömmel,
Egyedül magamra!