Verseny előtt

A szoba sötét volt, alig világított be az udvari lámpa. Óvatosan lépkedtem az ágy felé a nyíregyházi Tanítóképző Főiskola koleszában, ahol az országos bajnokság alatt szállásoltak el minket, atlétákat. Ahogy közelebb értem, meglepetten ült föl az ablakhoz közelebbi ágyban fekvő alak:
- Hát visszajöttél?
- Megmondtam, nem? - mosolyogtam, ha nem is láthatta - Csak átöltöztem.
- Akkor itt alszol?
- Persze, csak szoríts helyet!

Az este vidáman indult, mivel az edzők nem értek vissza, senki sem tartotta be a tízórai takarodót, a szobánkban egy emelettel feljebbről érkezett srácokkal hülyéskedtünk, aztán átjöttünk egy barátnőmmel a folyosó túlsó oldalára, a gyaloglókhoz, kártyázni. Ahogy a hangulat lassan leült, mindenki visszatért a saját ágyába, csak nekem és Petinek nem akaródzott. Még vagy egy fél órát beszélgettünk mindenféléről, amikor elálmosodva felvetettem, hogy talán le kellene feküdni.
- Rendben - mondta -, de csak, ha maradsz. - Én pedig belül hangosan kiabáló vészjelzőimre rá sem hederítve, bólintottam.
- Jól van, de előbb elmegyek zuhanyozni.

Amíg a melegvizet folyattam magamra, rengeteg gondolat keringett a fejemben, gondoltam otthonmaradt barátomra, a fiúra, aki rám várt, és tudtam, régóta szerelmes belém, arra, hogy valamikor, úgy tűnik ezer éve, a megcsalás volt számomra az egyik legsúlyosabb bűn. Aztán ez elmúlt... Egy darabig néma csöndben feküdtünk egymás mellett, aztán bátortalanul beszélgetni kezdtünk, a másnapi esélyekről, az edzőtársainkról, az időjárásról. Én hanyatt feküdtem az ágyán, ő félkönyékre nehezedve figyelt. Szinte éreztem, ahogy tekintete végigsimítja arcom, és ahogy kínosan kerültük a szerelem témáját hirtelen, nem bírva tovább a szinte fojtogató feszültséget, megcsókolt.

Először csak hozzáérintette ajkait az enyémekhez, melyek meglepetésemben szétnyíltak, majd érezve, hogy nem tiltakozom, nyelvét lassan végigfutatta a számon, és lassan, mintha először tenné, finoman dugta be a számba. Az egész testem remegni kezdett, akárha az első csókom lenne... Erősen, kemény, határozott szájjal csókolt, míg végül kétségbeesett vággyal viszonozni kezdtem. Úgy éreztem, órák óta vonaglunk már, pusztán a csóktól, mikor elengedtük egymást, és a halvány fénynél csodálatos kék szemébe nézhettem.
- Nekem van barátom - sóhajtottam, félve, mit fog hozzá szólni...
- De eddig nem mondtad - különös hangsúllyal kérdezte-állította.
- Nem - és ennyi elég volt neki, hogy tudja, tetszeni szerettem volna neki, meghódítani, úgy, hogy ez ne zavarja... nem volt szép tőlem, tudom. De ő zavarommal mit sem törődve újra rám hajolt, és csak csókolt, mintha bármelyik pillanatban elválhatnánk.

Ajkaival meg-megérintette a nyakam, a póló kivágását félrehúzva a kulcscsontomat szórta tele csókokkal, majd kérdőn rám emelve tekintetét, felemelte, majd áthúzta fejemen a felsőt. Hosszú másodpercekig csak nézte, ahogy a hűvös éjszakai levegőben magától megmerevednek mellbimbóim, majd mellettem fekve lassan, nagyon lassan végighúzta kezét a felsőtestemen. Én akkor már remegtem. A vágy olyan hatalmasnak tűnt, mint az ég.
- Te reszketsz...félsz?
- Nem, dehogy, csak ennyire akarlak... - Erre elmosolyodott, keze az arcomra vándorolt, mutatóujja a számra tévedt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, könnyedén megnyaltam, amire sóhajtás szakadt fel belőle, s én számba véve, ujjhegyét kezdtem szopogatni. Szemeit lehunyta, fejét kicsit hátrahajtotta, de ujját elvéve, mellbimbómhoz nyúlt. Csak finoman simogatta, de tudat, hogy saját nedvességem érzem a bőrömön majd megőrjített, mellkasom többért könyörögve emelkedett - süllyedt. Megszánva vergődésemet, végre lehajolt, és vékony ajkai közé vette egyik apró mellbimbómat. Mintha ezer éve szeretkeznénk egymással, pontosan tudta, hogy kavarjon fel. Előbb csak gyengéden, majd erősebben, egyre erősebben szívta, míg olyan közel nem kerültem az orgazmushoz, amennyire még soha, pusztán a melleim becézésével. Ekkor már én is akartam adni neki valamit, s felemelkedve pólóját áthúztam a fején, testét pedig az ágyra döntve csókolni kezdtem mellkasát, nyakát, fülcimpáit, mellbimbóját szopogattam, nedves köröket rajzoltam nyelvemmel a combjaira, a tenyereibe.

Egy parányi tangában ültem a csípőjére átvetett lábakkal, s ahogy simogattam férfiassága pont a lábaim között dudorodott. Kezem félve kalandozott egész idáig le, ha megteszem, hozzáérek, akkor már nem fordulhatok vissza, gondoltam. Lenéztem az alattam fekvő izmos testre, amelynek minden porcikája értem lángolt, és tudtam, most már minden mindegy, a holnapi verseny, a többiek véleménye, a kapcsolatom, semmi nem számít. Mintha megérezte volna, megfogta a derekam, s maga mellé fektetett. Felém magasodva nyelve végigsiklott a testemen, lábaim felemelve nedves csíkot húzott rájuk nyelve, egyre közelebb a még fedett testrészemhez. A bugyin keresztül finoman megharapta vénuszdombom, arcát néhány másodpercre ráfektette, beszívta illatát. Én már egyszerűen nem bírtam tovább, hozzáértem arcához, hogy jelezzem, az övé vagyok. Ő felemelkedett, rám nézett és mosolyogva lehúzta az apró fehér csipkedarabot, amit a már levetett póló alatt egyedül viseltem. Kezét végighúzta a felszabadított bőrdarabon, lágyan, mint a selyem, szinte félve beljebb lépni. Mégis megtette, a szirmokat félresimítva felfedezte a nedves virág közepét, érintve közben a bejáratot, a csiklóm, combjaim belső felét. Csiklómon állapodott meg és folyamatos körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte. Hátam ívbe feszült, medencém egyre feljebb emelkedett, hogy minél többet kapjak belőle. Aztán egészen apró mozdulatok következtek az apró húsdarab hegyén, amiktől úgy éreztem, folyékony tűz a testem.

Élvezettel figyelte a gyönyört, amit okozott nekem, de nem elégedett meg ennyivel. Ujjai becsúsztak a hüvelyembe, hihetetlen biztonsággal találva a tökéletes pontot, megállíthatatlan nyögéseket szakítva fel bennem. Odahajolt és nyelvével folytatta csiklóm becézgetését, másik tenyere mellbimbóimra feszült, amíg, mintha kiszakadt volna belőlem egy rész ragadott el az orgazmus. Kezét eltoltam, és hozzábújva csak pihegtem, amíg a hullámok elcsitultak.
- Nagyon meleg van idebent - szólalt meg. Mivel igaza volt, felálltam, és kinyitottam az ablakot. Odakint ömleni kezdett az eső, én az ablakon kihajolva élveztem hangját, erejét, ő pedig hozzám lépve végighúzta tenyerét a gerincem mentén, apró puszikat hintett a fenekemre, újra remegésre kényszerítve. Leültettem az ágyra, megsimítva boxere elejét lassan kigomboltam, és megszabadítottam börtönéből farkát. Nem volt különösebben nagy darab, de szép formája volt, feje, bőre pedig, akár a bársony.

Nyelvem kidugva először a végét nedvesítettem meg, majd hallva kezdődő sóhajait, szinte egész hosszában a számba vettem. Odakint dörgött és villámlott, a természet velünk szinkronban létezett. Szívogattam, nyalogattam, de még nem akartam elereszteni, el akartam juttatni oda, ahova ő is engem. Kivéve a számból végignyalogattam a szárát, hozzáértem a szalagocskához makkján, s mikor már éreztem, hogy majd szétrobban a vágytól, újra beborítottam a számmal és erősen szívni kezdtem. Eddig simogató keze összeszorult vállaimon, görcsbe rándult, férfiassága pulzálni kezdett számban, míg végül vergődve elélvezett. Addig simogattam melléfeküdve, amíg teste meg nem nyugodott, majd összebújva aludtunk el. Nem mentünk tovább, valahogy mindketten így éreztük helyesnek...

Egy biztos, reggel a vezetőedző roppant furcsán nézett ránk, amikor benyitott ébreszteni, aztán rárivallt az épp csak ébredező fiúra, aki a másik ágyban aludt mindezalatt:
- Fiam, te milyen hülye vagy! Miért nem aludtál máshol?! - Mi pedig csak kuncogtunk a dolgon boldogan...