Tanulás

A szombat délelőttöm rendrakással telt, vendéget vártam. Megbeszéltem egy munkatársnőmmel, hogy feljön délután, mert elakadt a tananyaggal a főiskolán és én tudtam benne segíteni.

Pakolászás közben azon gondolkodtam, hogy vajon mi fog kisülni a délutánból. Nem készültem semmire, de mindenre nyitott voltam. Krisztit már majdnem két éve ismertem, bent gyakran beszélgettünk, de soha nem kerültünk közelinek mondható kapcsolatba, amolyan kellemes munkatársi viszonyban voltunk. Igazából nem volt az esetem, bár csinos huszonéves lány volt. Barna haj, barna szem, csinos, de hétköznapi arc. Ezt az összképet némileg javította a formás, arányos alakja, alacsony volt ugyan, de mindene pontosan a kellő mennyiségben állt rendelkezésre.

Egy óra felé érkezett meg. Rövid üdvözlés után leültünk az étkezőben és a tárgyra térve elmerültünk a marketing rejtelmeiben. Körülbelül két órán keresztül abba sem hagytuk, a végén már megfájdult az állkapcsom a sok magyarázástól. Ekkor javasoltam egy kis szünetet, amit örömmel fogadott. Amikor jobban megnéztem magamnak, rájöttem, hogy ő is elfáradt, én pedig annyira bele voltam merülve az okoskodásba, hogy eddig észre sem vettem. Szabadkozni kezdtem:
- Bocs!- mondtam – Szünetet kellett volna tartanunk, máskor szólj!
- Semmi gond! –nevetett a zavaromon - Tanulni jöttem, és olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál! - Az utolsó mondatában volt valami fura kis mellékzönge, amitől még inkább zavarba jöttem, ezért gyorsan eltereltem a szót.
- Kávé? – kérdeztem
- Kérek, köszönöm.
- Ok! Addig nézz körül nyugodtan, hátha találsz valami érdekeset - ajánlottam a kezemmel körbemutatva a lakáson.

„Rendben” mondta és elindult, én pedig a konyhába mentem elkészíteni a kávét. Magamban még mindig az előző mondatán gondolkodtam. „Vajon mit jelentett az a hangsúly?” Már ha jelentett valamit, illetve, már ha volt bármilyen nem odaillő hangsúly. Az ilyen jellegű „női praktikák” értelmezésében soha nem voltam biztos, sajnos nem vagyok túl jó abban, hogy dekódoljam a nők finom kis célzásait, utalásait. Szinte mindig félre szoktam értelmezni, és a végén csak baj van belőle. Úgy döntöttem most sem fogok semmilyen következtetést levonni, ha akar valamit tőlem, akkor – remélhetőleg - ad valami egyértelműbb célzást is, ha pedig amúgy sem akart semmit, akkor a baráti viszonyunk megmarad. - Míg ezen morfondíroztam a kávé is elkészült, kitöltöttem és a hozzávalókat egy tálcára téve a keresésére indultam.

A teraszon akadtam rá, épp a kilátásban gyönyörködött.
- A legjobb helyre jöttél – közöltem vele - Itt szeretek kávézni! - Úgy láttam neki is tetszett az ötlet, mert rögtön helyet is foglalt a kint levő asztal mellett.
- Nos, találtál valami érdekeset? – kérdeztem
- Igen! Tetszik a könyvtárad. Ha nem baj, szívesen kölcsönkérnék egy-két könyvet. – mondta mosolyogva.
- Csak tessék. Melyikekre gondoltál?
- Nem jut eszembe a címe, de megmutatom! - Egyelőre ennyiben maradtunk, a továbbiakban a figyelmünket a kávénak szenteltük, miközben a munkahelyi „pletykákat” osztottuk meg egymással. Miután végeztünk a szobámba indultunk.

A könyvespolc előtt megállva leemelte az egyik kedvencemet és felém nyújtva kérdezte:
- Erre gondoltam, szerinted tetszene nekem? - A könyv az egyik kedvenc fantasy íróm műremeke volt, de ránézve elbizonytalanodtam.
- Olvastál már ilyesmit?
- Őszintén szólva nem igazán, de mindig szerettem volna kipróbálni, csak nem tudtam mivel kezdjem. Segítesz?
- Oké! Viszont kezdésnek ezt nem ajánlom, keressünk valami jobbat. - válaszoltam és leguggoltam a polc elé, mert a régebbi, inkább egy kezdő fantasy olvasó számára való könyveket alul tartom.
- Legyen mondjuk ez, ha neked is tetszik - emeltem ki egyet a többi közül és felé nyújtottam. Szorosan mellém guggolt és úgy kezdte el nézegetni. Amikor felé fordultam a reakcióját lesve az arcom majdnem az övéhez ért.
- Hát nem tudom - mondta mikor felnézett
- Jó, keressünk mást! Válaszoltam és most együtt kezdtük nézegetni a könyveket.

Ahogy az egyik kiszemelt könyvért nyúlt egy picit hátra húzódtam, hogy hozzáférjen. Kriszti azonban, ahogy levette a polcról egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és a következő percben már egymásba gabalyodva feküdtünk a földön. Én hanyatt feküdtem, ő pedig a két lábam közé beesve a mellkasomon landolt féloldalt fekve. Mindkettőnket elkapott a nevetés. Amikor végre abba tudtuk hagyni hasra fordult és rám könyökölve, sejtelmes vigyorral a következőket mondta:
- Ezt a könyvet akarom! Megküzdöttem érte! - Én csak megadóan széttártam a karom.
-Győztél! – mondtam és újra kitört belőlem a nevetés. Ez ismét ragályosnak bizonyult, mert újabb három percig nem bírtuk abbahagyni. Amikor abbahagytuk rámnézett és hirtelen egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszi! – mondta és felkászálódott - Folytassuk a tanulást! - Ezzel kivonult a szobából. Én néhány pillanatig csak feküdtem ott, mint akit fejbevertek. „Lehet, hogy most szalasztottam el a lehetőséget?” Suhant át a fejemen a gondolat. „Most már mindegy…” mondtam magamnak és felállva utána mentem.

A könyvek mellett találtam. A következő óra megint a tanulás jegyében telt el. Egy ábrához érkezve felsóhajtott:
- Soha nem fogom megérteni! - mondta kissé feszült hangon.
- Dehogynem. – válaszoltam és közelebb hajolva magyarázni kezdtem. Mikor a végére értem a mondandómnak ismét csak sóhajtott és a vállamra ejtette a fejét:
- Még mindig zavaros!
- Pihenjünk? –kérdeztem, miközben „most vagy soha” alapon a bal karommal átölelve a vállát kezdtem simogatni.
- Mhhm… Az jó lenne. –suttogta és felnézett csillogó szemmel. Néhány pillanatig csak néztük egymást, majd lassan a számmal az övéhez közelítettem, mintegy időt adva neki, hogy meggondolja magát. Nem tette. Az első csók inkább ismerkedő jellegű volt, lassan komótosan derítettük fel egymás száját a nyelveink körtáncot jártak a szánkban.

A másik kezemmel is átöleltem és a derekát kezdtem el finoman cirógatni. Éreztem, hogy a teste ellazul az ölelésemben. Az egyik kezével a hátamon, a másikkal a tarkómon simított végig. Ezen felbátorodva a kezemmel felderítő útra indultam a blúza alá, lassan kigomboltam néhány gombot és az így keletkező résen becsúsztattam a kezem a melleire. Meglepődve, de örömmel konstatáltam, hogy nem hord melltartót. Először a jobb, majd a bal mellét cirógattam végig, még csak felületesen, a számmal pedig a szájától lassan elszakadva a nyaka felé vettem az irányt. Apró puszikkal és nyelvkörökkel térképeztem fel minden centiméternyi bőrfelületet a nyakán, miközben a kezemmel egyre erősebben masszíroztam a két gyönyörű halmot, a mellbimbói meredtem álltak és mikor a körmömmel gyöngéden karcolgatni kezdtem őket, Krisztából egy hatalmas nyögés szakadt fel.
- A száddal is! Kérlek!

Ennek az invitálásnak nem tudtam és nem is akartam ellenállni. Kihámoztam a blúzából és a melleire vetettem magam. Most ő kezdte el csókolni az én nyakamat. Nekem a nyakam az egyik legérzékenyebb területem, éreztem, hogy egyre inkább hatalmába kerít a vágy. Mostanra az ő mozdulataiból is eltűnt a kezdeti bizonytalanság, egyre nagyobb hévvel estünk egymásnak. Szívtam csókoltam a melleit, oda-vissza kalandozva mindkettőn, mikor harapdálni kezdtem a bimbóit, abbahagyta a nyakam csókolását és hátravetett fejjel zihálni kezdett. Éreztem, hogy már nem kell neki sok az élvezéshez, ezért az eddig tétlen kezemet a nadrágja derekán keresztül a bugyijába csúsztattam. Alig merült el a kezem az eddigre már alaposan benedvesedett szeméremajkai között, amikor a teste megfeszült és egy nagy nyögés közepette elélvezett. Újra a nyakát kezdtem csókolgatni, vártam, hogy a légzése lecsillapodjék, hogy az orgazmus utórengései is véget érjenek. A kezemmel finoman simogattam az ágyékát. Miután megnyugodott, eltolt magától és rám parancsolt:
- Állj fel és vedd le a pólód! - Villámgyorsan téptem le magamról a pólómat, eközben ő a farmeromtól és egyúttal az alsómtól is megszabadított, egy határozott mozdulattal rántva le rólam mindkettőt.

A szerszámom már maximális méretére ágaskodva várt rá. Először csak a kezeivel kezdte izgatni, simogatta, közben a golyóimat morzsolgatta. Majd finoman megszorította, és ütemesen verni kezdte. Nemsokára megjelent az első pár csepp előnedv a végén, ekkor megállt és a nyelvével, mintha csak fagylaltot nyalna, lenyalogatta az egészet. Gyorsabban kezdtem szedni a levegőt, eszméletlenül felizgatott a nyelve finomsága. Lassan körözni kezdett a nyelvével a makkomon, aztán egy hirtelen mozdulattal teljesen a szájába vette. Felnyögtem, kibírhatatlanul jó érzés volt, ahogy a fogai végig karistolják a farkam. Lassú ütemben kezdett fel-le járni rajtam, közben a szájával szorított és a nyelvével simogatott. Éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni, megsimogattam a haját, majd gyengéden belemarkolva szabályozni kezdtem az ütemet. Ki akartam élvezni minden egyes másodpercet, olyan volt mintha mindig mindenütt ott lenne a nyelve. Pár perc múlva nem bírtam tovább:
- Mindjárt elélvezek – nyögtem. Mire Kriszta kivette a szájából és megszorítva ritmusosan verni kezdte újra.
- Az arcomra! – sóhajtotta. Meglepődtem a kívánságán, de ugyanakkor iszonyatosan felizgatott a gondolat. Szinte azon nyomban elélveztem, beterítve Kriszta arcát a nedveimmel.

Alig bírtam megállni a lábamon az gyönyörűség, az asztal szélébe kapaszkodva vártam, hogy elmúljon a remegés, ami erőt vett rajtam. Kriszta eközben egy papírzsebkendővel letisztogatta magát és mikor végzett a nyelvével engem kezdett letisztogatni. Még mindig az előző élmény hatása alatt állva nem kellett sok idő és a farkam ismét ágaskodni kezdett. Szelíden felállítottam és megcsókoltam. Közben a kezeimmel kigomboltam a nadrágját és lassan leguggolva letoltam róla, miközben végigcsókoltam a testét. Utána bugyija következett, ami már szinte tocsogott a nedvességtől. Végre előttem volt a gyönyör forrása, de csak egy gyors csókot nyomtam rá, már nem bírtam magammal, minél hamarabb a magamévá akartam tenni. Felálltam, arccal az asztalra fordítva előredöntöttem és egy gyors mozdulattal belehatoltam. Egy percre megálltam és élveztem ahogy körülölel. Semmihez nem hasonlítható érzés volt. Puha, feszes és forró. A csípőjébe kapaszkodva kezdtem el mozogni benne, lassan kezdve, majd egyre gyorsabban. Kriszta a csípőjével a ritmust felvéve ellenkező ütemben mozgott. Ekkor már mindketten csak lihegni és sóhajtozni tudtunk a gyönyörtől. Egyre gyorsabb tempóban szeretkeztünk, már nem volt a mozdulatainkban semmi finomság, csak a vágy az ösztönök kényszeríttetek mindkettőnket a kiteljesedés felé. Ő élvezett el először egy sikollyal, majd mikor megéreztem a puncija összehúzódását én sem bírtam tovább. Egy hangos nyögéssel élvezni kezdtem. Olyan volt mintha a végtelenségig tartana az orgazmusom, csak pulzált a magom végtelen folyama.

Percek múlva mikor szétváltunk, magamhoz húztam Krisztát és egymást ölelve, támogatva tántorogtunk be az ágyamhoz, hogy kipihenjük magunkat. Csak feküdtünk és beszélgettünk. Kiderült, hogy már néhány hónapja nincs barátja és hogy ő is az enyémhez hasonló gondolatokkal készült az együtt töltendő délutánra. Reggelig velem maradt, felváltva tanultunk és szeretkeztünk. A kapcsolatunk még néhány hónapon keresztül tartott, de igazából csak a szexről szólt. A kívánságára még a munkahelyünkön is titokban kellett tartanom a dolgot, ez pedig már eleve nem jósolt neki nagy jövőt. De azért megérte minden pillanatát.