Osztálytalálkozó

Kiszállt az autóból. A csomagtartóból kivette a bevásárló szatyrot és nagy nehezen kinyitotta a kaput. Amíg a liftre várt megnézte a postaládát. Kidobálta a pizza-futár, a vízvezeték szerelő és egyéb szakképzett polgár ajánlatait tartalmazó „reklámokat”. Az egyik bevásárlóközpont havi akciós kiadványában felfedezett egy fehér borítékot, rajta a nevével. A liftben bontotta ki a borítékot. Örömmel tapasztalta, hogy volt gimnáziumi osztálytársa írt. Osztálytalálkozó. Hát persze. Éppen 15 éve érettségizett. Megnyomta a csöngőt, egy hosszú, két rövid. Semmi mozgás, szóval nincsenek itthon. Sóhajtva tette le a szatyrot és a táskáját, nekiállt a védekező mechanizmusok kinyitásának. Őrület, hogy mennyi mindennel kell védenie saját értékeit az embernek, és mindezt úgy hogy még magának okoz kényelmetlenséget.! A lakásban a szokásos állapotok fogadták, a reggel szétspriccelő család nyomai. Lepakolta a cuccokat, kezet mosott, elrakta ruháját. Persze a kiöntőben nem maradt reggelről kávé, főzött egyet. Amíg várta kávét, gyorsan elmosogatta a reggeli csészéket.

Leült a nappaliban, bekapcsolta a tévét, itta a kávét. Jól esett a semmittevés, nem is igazán látta a vibráló képeket. Nehéz volt a nap. Kiment a táskájához a cigijéért, megakadt a szeme az étkező asztalon heverő levélen. Rágyújtott, és újra végigolvasta. Osztálytalálkozó, két hét múlva szombaton, este a régi gimiben. Felnyúlt a polcra, a fényképalbumokhoz. A párja kronológiai sorrendbe rendezte a régi fotókat, külön-külön, együtt, család. Lapozgatta az albumot, rengeteg fekete-fehér kép készült a gimiben. Volt két srác, akinek a mániája volt a fotózás, mindenről csináltak képet, előhívták, házilag kinagyították és osztogatták boldog-boldogtalannak. A szüretek, ami akkoriban – a nyolcvanas évek elején – még nagy divat volt, házibulik, osztálykirándulások. Sok fotója volt ebből az időszakból. Nem volt jó tanuló, sőt, de a suliban valahogy népszerű volt. Elit gimnáziumba járt, ahol már akkor az volt a sikk, kinek van otthon videója, videójátéka, nyugati autója. Voltak eminensek, akik elsőtől az orvosira vagy a jogra készültek, és voltak akiket ez akkor még nem nagyon érdekelt. De azért jó csapat volt, sok „balhét” csináltak és ő majdnem mindegyikben benne volt.

Érettségi fotó. Kinyalva, öltönyben, a felső gomb nincs begombolva a nyakkendő alatt. Szóltak is érte. De nem lehetett újat csinálni, mert a fotózás után elment és leborotváltatta a haját, amiből másnap egyrészt botrány lett, másrészt mindenki rajta röhögött. Szép évek voltak, így utólag. Az utolsó közös kirándulás már a szóbeli érettségik utánra esett. Három napra elmentek a Balatonra. Szabadok, lazák és érettek voltak. Mindent maguk szerveztek. Az egyik lány papája valami fejes volt és kaptak egy faházat az egyik nagyvállalat üdülőjének a kertjében. Egy kikötés volt, nem szabad zavarni a megérdemelt pihenésüket töltő szakszervezeti dolgozókat. Kaját befizették az üdülő éttermében, övék az utolsó turnus. A szokásos csapat már a vonaton elkezdett piálni, bár most többen is beszálltak a nagy buliba. Már lehetett, nincs rizikó. Mire leértek az üdülőhöz volt akiket csitítgatni kellett.

Le a strandra. Ez valahogy kimaradt eddig közös életükből, szóval most lehetett megnézni a csajokat bikiniben. Szó se róla volt köztük egy-két jó bőr, de Magda mindig is vitte a prímet. Elsőben az egész osztály szerelmes lett belé, később már meg is akarták…, de ő soha senkivel nem járt az osztályból. Aztán a ballagás utáni szerenádon összejött Zolival, most is együtt voltak. A vízben persze a fiúk megpróbáltak a jobb csajok közelébe kerülni, volt aki hagyta, volt aki nem. Neki sem sikerül, maradt tehát a szemlélődés. Gyakran pillantott Magdára, aki tényleg észvesztően jól nézett ki. Persze korábban ő is beállt a hódolók sorába, de nem járt több szerencsével mint más. Aztán harmadikban összejött a dolog az egyik évfolyamtársával és csak most, éppen az érettségi előtt szakítottak. Ahogy leste a lányt, egyre jobban irigyelte Zolit. Magda egyszer-kétszer rápillantott, mosolygott, de hát mindenkivel ezt csinálta. Játszottak, fröcskölték egymást, jól érezték magukat nagyon. A parton ment a lábtenisz, sokat dumáltak, megbeszélték ki mit csinál a nyáron, mi lesz szeptembertől.

Este vacsora után majdnem mindenki kiöltözött és elhúztak a dizsibe. Tánc, buli. Néha kimentek a kerthelységbe, mert bent nem csak a zaj, hanem, a füst és meleg is fojtogató volt. Kint kellemes nyáreste. Kicsit többet ivott, mint kellett volna. Érezte, ha még két percig marad belép a róka őrsbe. Elindult a part felé. Az út menti presszókban, éttermekben már csak néhányan üldögéltek, főleg németek. Ránézett az órájára és meglepődve látta, hogy elmúlt kettő. Leült a parton, mélyeket lélegzett, mert a feje fájt rendesen. Sehol senki, tök egyedül volt. Levette az edzőcipőjét, belelógatta a lábát a vízbe. Jól esett, kellemesen langyos volt a víz. Fogta magát lehúzta a pólóját, a farmerét gatyáját és a part menti csúszós köveken átmászva a vízbe. Majdnem elesett, de megúszta. Egyre beljebb ment és egyre jobban érezte a magát. Ahol már lehetett lebukott a vízbe. Élvezte a sötétséget, nem tudta merre van fent és lent. Ahogy mélyült a tó, hűvösebb lett a víz, egyre jobban kitisztult a feje. Eszébe jutott, hogy a nadrágjában van minden pénze. Elindult a part felé. Nem látott túl sokat, a parti sétány fényei messze voltak a csillagok pedig még messzebb. Ahogy odaért, ahol a cuccát sejtette megdöbbenve vette észre, hogy sehol sincs. Úgy látszik eltévesztettem.

Elindult párhuzamosan a parttal, meresztette a szemét, de nem látott semmit. Egy kicsit aggódott. Visszaindult és azon imádkozott, hogy megtalálja legalább a gatyáját, mert tök pucéran azért mégse mehet vissza az üdülőbe. Kezdett komolyan pánikolni. Megint oda ért ahol szerinte a cuccot hagyta, körülnézett, kimászott a partra. Állt a parton vizesen, meztelenül és nem tudta mit csináljon. Az egyik távolabbi fa felől visszafojtott nevetést hallott, odanézett és meglátta a földön fehér pólóját, mellette egy alak körvonalait vélte felfedezni. Lesz ami lesz - gondolta és elindult a fa felé. Ahogy közelebb ért felismerte Magdát. A fának támaszkodva törökülésben ült és most már hangosan nevetett. Ilyen zavartnak még sosem érezte magát, de próbálta menteni a menthetőt:
- Jól kikukkoltad magad? – kérdezte dühösen.

Lenyúlt a nadrágjáért és csak úgy a vizes testére felhúzta. Nem ment könnyen, a „csöves” farmer eléggé tapadt a bőréhez.
- Világított a feneked a vízben - kacagott a lány – Nem tudtam, hogy te vagy, de ahogy közelebb jöttem megismertem a pólódat. Én csak vigyáztam a cuccodra!
- Nagyon vicces – morogta, aztán eszébe jutott az alsónadrágja, körül nézett, de nem látta sehol. Tiszta ciki. Érezte, hogy valami nyomja a zsebét, belenyúlt és megdöbbenve tapasztalta, hogy az elveszett gatya. Úgy látszik belegyűrte, amikor levetkőzött. Körülnézett. – Hol van a Zoli? Hívja a többieket is röhögni?
- Nem tudom? Ott hagytam a dizsiben, mert nagyon berúgott.
- Hát, én sem voltam szomjas. Azért jöttem ki, hogy józanabbul lássam a világot. Nincs egy rágód? - huppant le
- De van – mondta a lány, felállt, és elkezdett a nadrágja zsebében kotorászni. Ahogy felnézett a karcsú alakra eszébe jutott, hogy a délutáni pancsolás közben milyen fantasztikusan hintáztak a lány mellei a szűk bikiniben. Elvette a felé nyújtott rágót és bekapta. Gyümölcsös ízt érzett.
- Miért hagytad ott szegény Zolit? Már biztosan keres.

Magda leült mellé. Dühösen válaszolt:
- A francokat! Mondtam neki, hogy ne igyon sokat, de nem hallgatott rám, aztán amikor elvitte táncolni a Zitát, otthagytam őket. A kis liba meg örült, mint majom a farkának. Tudod, hogy tetszik neki a Zoli.
- Jól vagytok? – kérdezte és azon döbbent meg, milyen rekedt a hangja.
- Elvagyunk - mondta Magdi. Nézte a vizet, aztán elkezdett beszélni. Minden olyan szépnek indult. Tök jól együtt voltak az elején. Együtt tanultak, készültek az érettségire. Egyszer, amikor fent voltak Zoliéknál, megtörtént a dolog. Aztán hazajött a Zoli mamája és megengedte, hogy ott aludjon. Szóval minden szépen ment. De mégis, valami nem stimmelt. Zoli nem volt elég figyelmes, sokszor azt vette észre, nem is hallja amit mond. Legalábbis úgy csinált. Ez volt a gond ma este is.

Hallgatta a lányt és azon gondolkodott, hogy lehet valaki ekkora marha, hogy hagyja ezt a csodálatos lányt.
- Szereted?
- Nem tudom. Fontos nekem.
- Akkor miért nem szakítotok?
- Nem tudom. – mondta a lány szomorúan, aztán mintha másról akarna beszélni megkérdezte: Neked vége a Katával?
- Aha. Majdnem egy évig jártunk, de most fontosabb lett neki az egyetem. Ennyi. Tudom, hogy nem illik ezt mondani, de Kata nem egy nagy durranás. Kedves, meg minden, de nem az igazi.
- Hát akkor milyen az igazi?
- Olyan mint Te! – Mire kimondta, már meg is bánta, de nem lehetett visszacsinálni. A lány elmosolyodott, rátette a lábára kezét. Végig futott a borzongás a testén.
- Te is szerelmes vagy belém mi? – kérdezte kihívóan.
- Nem! – Próbálta határozottan mondani – Már nem.

Magda elmosolyodott. Oda tolta az orrát az orrához és belesuttogta az arcába:
- Hazudós vagy! – A lány szája kereste az övét, lágyan érintette, szinte alig érezhetően. Aztán rátapadt. A nyelve azonnal átszaladt a szájába, felfedezte a fogait, kergette a nyelvét. Viszonozta a csókot. Beletúrt a lány rövid hajába, simogatta a tarkóját. Egyre vadabbul csókolták egymás száját, arcát, orrát. Magda hátrahajtotta a fejét, szinte felkínálva a nyakát. Ráhajolt, nyelvével rajzolgatott a bőrén. Keze óvatosan benyúlt a lány pólója alá, simogatta a hátát. Aztán előre kalandozott és megérintette a cicijét. Hihetetlenül finom bőre volt. Ahogy hozzáért a mellbimbója elkezdett megkeményedi, cirógatta, ujjai közé csípte és finoman morzsolgatta. Aztán egész tenyerével betakarta a formás halmot és finoman masszírozta. Érezte a lány kezét meztelen felsőtestén, szorította, simogatta a hátát.

Hátra hajolt és a másik kezét is a póló alá dugta.
- Várj, így egyszerűbb lesz – suttogta Magda és áthúzta a fején a pólóját. Még le sem ért a keze, máris csókolta a mellét, izgatta a nyelvével, a kezével. Alig látott valamit, csak az ízét érezte a hamvas bőrnek. Egészen enyhén sós volt, nem múlt el nyomtalanul a diszkóban töltött idő. De mindezt rendkívül izgatónak találta. A nadrágja kezdett szűk lenni. A félig ülő testhelyzet is kényelmetlen volt, ezért óvatosan ledöntötte a lányt a fűre. Csókolóztak. A keze felfedezte a lány testének minden rejtett hajlatát, vállának ívét, a lapos hasban megbújó köldök mélyét. Egyre lejjebb csúszott a keze. Óvatosan kigombolta a farmer legfelső gombját és lehúzta a zipzárat. Finomat próbált benyúlni. Magda alig észrevehetően behúzta a hasát, hogy könnyebben boldoguljon. A vékony bugyin keresztül is érezte a szeméremszőrzet durvaságát. Finoman masszírozta ujjával a lány vénuszdombját. Aztán egy hirtelen mozdulattal beerőltette a kezét a nadrág és a lány teste közé. Nedvességet érzett, de a kezét szinte mozdítani sem bírta szűk naciban. Kihúzta a kezét, felemelkedett és elkezdte lehúzni Magdáról a farmert és a bugyit. A lány megemelte a fenekét, kicsit megriszálta a fenekét, így sikerült kihámoznia a naciból. Ahogy lefelé húzta a nadrágot Magda összeszorította a lábát.
- Nem akarom, hogy teljesen levedd! –mondta.

Megértően morgott egyet. A derengő fényben szinte világított a lány bőre. Ahol a fürdőruha takarta egészen fehér volt, a bikini körvonalai élesen látszottak. A hasán aljától lefelé finom szőrzet csillogott. Ráhajtotta a fejét és megcsókolta, a nyelvét izgatták az erős, göndör szőrszálak. Magda megfogta a fejét – Inkább a kezeddel – kérte. Kicsit felemelkedett, simogatta a lány hasát, a szőröket, ujjaival egyre lejjebb haladt. Megérintette a legnagyobb titkot, finoman végighúzta rajta a mutatóujját. Nedvességet érzett. Szétsimogatta a redőket, lágyan masszírozta a rést. Ráhajolt a lány arcára, megcsókolta. Ahogy az ujja beljebb csúszott a szűk résen, Magda összerándult, egy kicsit meg is harapta a nyelvét. Ütemesen mozgatta az ujját ki-be. A lány lassan emelgette a csípőjét, ránézett és mosolygott a szeme. A keze elindult az ágyéka felé, ügyetlenül lehúzta a zipzárt és kiszabadította a farkát a farmer rabságából. Azonnal megmarkolta és húzogatni kezdte rajta a bőrt. A tenyerével néha betakarta a makkot, máskor meg teljesen kibújtatta a fitymából.

Egyre gyorsabban járt a kezük, egyre szaporábban vették a levegőt egymás szájából. Hajszolták egymást a gyönyör felé. Magda egy pillanatra elvétette a ritmust, és ő érezte ahogy az egész hasát a kezének feszíti. Megállt, várta, hogy mi történik. A lány keze sem mozdult, viszont a punija finoman lüktetett az ujja körül. Most ő kezdte el mozgatni a csípőjét, diktálva a lánynak a megfelelő ütemet, a csók nem szakadt meg, nyelveik továbbra is kergették egymást, Aztán érezte, hogy elindulnak a hangyák és kicsattant belőle a gyönyör nedve. Pihegve feküdtek egymás mellett, izzadtan, csendben.
- Összemaszatoltalak – mondta, és megcsókolta lány lehunyt szemét, Magda ránézett:
- Én is téged. Van pzs-m. Mondta, elengedte a farkát, ügyetlenül benyúlt a nadrágja zsebébe, elővett egy papírzsebkendőt és megtörölgette a kezét. Aztán ügyetlenül felállt, felhúzta a bugyiját és belerázta magát a farmerjába. Lehajolt, felvette a pólóját és lenézett rá:
- Na mi újság? – kérdezte - Gyere, mert Zoli már biztosan kijózanodott annyira, hogy keressen. Mintha hideg vízzel leöntötték volna. Azt hitte nem hall jól. Most repítették el egymást, és Magda a pasiját keresi. Feltápászkodott, begombolta a nadrágját. Lehajolt a pólójáért, de nem vette fel.
- Ennyi? – kérdezte és saját magának is idegenül csengett a hangja.
- Sajnálom, igen. Neked most csak ennyi jutott belőlem. Én Zolihoz tartozom.
- De azt mondtad, hogy nem jó vele.
- Lehet, de mégis ez van. Visszamegyünk? – Magda hangja szenvtelenül csengett.

Ballagott a lány mellett, akivel éppen az előbb elégítették ki egymást. Nem értette az életet. Hirtelen szembe találták magukat az osztálytársak egy csoportjával. Már ők is hazafelé tartottak. Senki nem kérdezett semmit, senkit nem érdekelt hol jártak. A csengő berregése riasztotta fel. Egy hosszú, két rövid. Hazaért a család...