Nő, vagy nem nő?

Már benne jártunk a nyár közepében. A város, ahol napjaimat tengetem, éppen a Világbéke Futás ideérkező tagjait várta. Ez abból állt, hogy a különböző sportágak képviselőit meghívták, hogy kísérjék a békét jelképező lángot, egyenesen be a Főtérre. Én, mint aktívan versenyző sportoló (hosszútáv futó vagyok),el is mentem. Mint ahogy a klubból jó páran... Minden le is zajlott a tervek szerint. Meg az is a tervhez tartozott, hogy holnap reggel ugyanígy kísérjük őket tovább (ki-ki addig ameddig bírja). Végig a városon, tovább a legközelebbi
faluba... A nép jó része csak a városhatárig jött, de öten tovább futottunk velük. A kis csapat tagjaiból csak a klubtársamat, a most nőiesedő Vikit ismertem amióta először láttuk egymást, szimpátia volt köztünk, a legjobb barátunk voltunk, de éreztem, a mélyben több lapul még, a többieket csak úgy látásból (a város különböző sport-eseményein láttam őket). Szépen haladtunk, egy jó laza ütemben. Közben az öt főből lassan csak kettő lett, a többiek ottmaradtak az egyes buszmegállóknál.

Mikor pedig kiértünk a harmadik faluból (inkább nevezzük üdülőtelepnek), mi is visszafordultunk. Letértünk egy kis völgybe az útról, ezen akartunk visszajutni újra a civilizáció közelébe, hogy onnan majd busszal menjünk haza. Elkezdtünk lassan lefele futni a völgyben, egy laza kocogós tempóban. Ez a sebesség is épp elég volt, ekkor kb. olyan húsz kilométernél járhattunk. Meg is egyeztünk abban, hogy egy kicsit sétálunk, majd mikor kiérünk az aszfaltra, újra futunk.(Jóból is megárt sok, de futásból még inkább...) Beszélgetve haladtunk tovább, de látszott Vikin, hogy valamin nagyon rágódik. Nem igazan volt a helyzet magaslatán, állandóan elkalandozott a figyelme, kétszer megkérdezte ugyanazt, stb.
- Szóval csak a teste. Hmmm
- Hagy ejtsek egy-két szót a testéről, ha már szóba került. - Alapnak képzelj magad elé egy most (nőiesedő, minek ez ide) tizenöt éves lányt. Nem igazán magas, szőkésbarna hajú aktív sportolót. Ehhez adj hozza meg egy többéves edzettséget, és egy alapvetően vékony-jó karban levő-testet. Te is észreveheted már, hogy a mai lányok, ebben a korban már nem is annyira lányok. Vékony, izmos comb amin már látni, hogy mi lesz belőle. Csak úgy fogsz utána fordulni az utcán. Menjünk kicsinykét feljebb.

A vénuszdombja, mikor edzésnél , bemelegítéskor hátrahajlít, hát olyan ingerlően feszül neki a tapadó rövidnadrágja elejéhez, hogy köpni-nyelni nem tudok. Alig bírom magamat rávenni arra, hogy ne nézzek folyton arrafelé. Bár ő régebben sportol nálam, de mivel én vagyok az idősebb ,s ezért, ha olyan az edzés, általában be érem, esetleg le is körözöm. Amíg viszont mögötte vagyok ,addig elgyönyörködöm egy kicsit a fenekében, abban az izgató felgömböcskékben. Ugorjunk egy kicsit feljebb a karcsú derekára, mióta sportolok, egyre inkább az izmos, de nem túlságosan kidolgozott női idomok vonjak magukra a figyelmemet. Továbbhaladva a melle fele, alakul a dolog, de nem is akárhogy. Bár meg nem az igazi, de azért alakul... Visszatérve, teljesen el volt varázsolva. El is határoztam kiszedem belőle mi a baja, neki is jobb lesz utána és az én kíváncsiságom is kielégül. Nos lassan engedett az unszolásnak, és elkezdte mondani kicsit akadozva és suttogva, hogy mi bántja.

Az ő korában minden lány szeretne már nő lenni, és vagy annak is érzi magát. De természetesen kételkedik is benne. Így volt ez vele is. Nekem is szegezte a váratlan kérdést:
- Szerinted nő vagyok, vagy csak egy kislány? - lebegett alá a kérdés a levegőben. Kicsit elgondolkoztam rajta, hogyan is felelhetnek erre úgy, hogy sehogy se sértődjön meg; de ne is hazudjak, mert , ha rájön, akkor elveszíthetem a barátságát is:
- Azt hiszem, először elmondom, hogy mi az általános véleményem. Mindenkinek el kell érnie először egy bizonyos testi fejlettséget, s ezután már csak az ő viselkedésén múlik, hogy minek, avagy kinek nézik. Pont. Nos, szerintem te már elérted azt a szintet, amikor is már csak a te viselkedéseden múlik az egész, bár egy ideig még lesznek olyanok, akik meg nem fognak annak tekinteni...
- Ezt csak úgy mondod, hülyéskedsz velem! - vágta a szemembe Viki.
- Ez korán sincs így, bebizonyítsam? - válaszoltam neki.
- Bebizonyítod? – kérdezte
- Igen, ha hagyod.
- Na, erre kíváncsi vagyok...
- Oké, akkor kérlek tedd azt amit mondok, jó?
- Amit csak akarsz - felelte kicsit gúnyosan.
- Jó, ha javasolhatom, menjünk el a két padhoz az Ilonka-forrás fölé.

Csendben sétáltunk odafelé. Mikor odaértünk, mondtam neki, hogy üljön csak le az ölembe.
- Figyelj, ha akarod, rögtön abba hagyom, csak szólnod kell.
- Jó - válaszolta kicsit bizonytalanul. Mikor végre leült az ölembe, jóleső izgalom fogott el. Sejtettem, ez a mai nap nem lesz akármilyen.
- Nos - szólaltam meg - Sokan azt mondjak, hogy a szavak helyett a tettek jobban beszélnek... - Lágyan kezembe vettem a kezét, és egy csókot leheltem a kézfejére, majd bele a tenyerébe. Végig a karja mentén a válláig, majd segítettem neki levenni a pólóját. Mindig is tudtam, hogy jól áll neki a kék, főleg, ha a topja az. Felé sandítottam, miközben játékosan megharaptam a vállát, s meghúzogattam a felsője pántját. Majd tovább haladva lefelé eljutottam a melléig. A gyengéd csókok alatt éreztem, egy picit mindig megfeszül mielőtt ajkaim hozzáérnének, majd elengedi magát egy pillanatra. Ezután újra távolabb kerül egy kicsit, bár ez lassan eltünőfélben van. Tudtam, elég egy rossz szó, mozdulat és elkapja a még mindig benne levő félsz a rá váró ismeretlentől. Gondoltam, mikor a melleihez értem, érdemes elidőzni itt egy kicsit, ez a sejtésem be is igazolódott. Körbe-körbe, mindig csak a széleken, körbecsókoltam a kis halmokat. Felváltva, hogy egyik se
szenvedjen hiányt. Majd újrakezdtem, csak most már egy picit mindig beljebb haladva. Azt mondják jó kapni, de legjobb adni; nos én adtam ,ő pedig kapott!

Bár még most is tartózkodott egy kicsit, de lassan felengedett, ahogy nekem is egyre jobban melegem lett. Miközben minél inkább a középpont fele jutottam, valami megváltozott, már nem kellett annyira közel hajolnom...A fiatal mellek tettek a dolgukat, reagáltak a lágy (majd picit erősödő) csókokra. Édes érzés volt, hogy először nekem tették meg ezt. Tudtam, idáig még nem volt senkivel sem ilyen kapcsolata. Halk zihálás jutott el fülemig, ahogy Viki egyre jobban közeledett a számára még ismeretlen magaslatokhoz. Éreztem, elértünk arra a pontra, ahonnan már ő sem akar visszatérni. El is indítottam a jobb kezemet lefelé, hiszen idáig nem sok dolga volt. Lassan körbe simogattam a bugyi szélét, ugyanazt a taktikát alkalmazva, mint a melleinél. A széléről haladva befelé, hogy a középső részek mind jobban várják, mikor rájuk kerül a sor. Tudtam, most megint egy kicsit lassítanom kell, de ez már alig volt lassításnak mondható. El is jutottam a nagy ajkakhoz, éreztem a bennük keringő fokozott véráramot. Körbe-körbe, fel és le, egy kicsit befelé nyomva az ujjaimat, majd lágyan visszahúzva, és újrakezdve a mozdulatsort. Ezután beosontam a pamut anyaga mögé, hogy jobban hozzáférhessek a lényegi részhez.

Két ujjammal szétnyitottam a nagyajkakat, így megmártva őket az édeni nedvességben. Itt továbbfolytattam az előbbi mozdulatsort, de külön figyelmet szentelve a csiklónak. A kis szerv a világ legtökéletesebb dolga volt. Éreztem, az altestén végigfutó rezdüléseket, ezért ezek után igazából már csak a csiklójával foglalkoztam. Mivel ez volt neki az első, hamarabb eljutott oda, ahova az idősebb és tapasztaltabb társai csak később és több után. Mikor végre lecsillapodott, s a szívverése is lelassult, halkan, de izgatottan megszólalt:
- Köszönöm neked Mariann!