Nincs határ

Attila a kávédaráló hangos zümmögésére ébredt, ami biztos jele volt annak, hogy a szülei már ébren vannak és kezdik a napot. Édesanyja, Anna szeretett korán kelni, hogy megigyon egy csésze frissen főzött kávét, mielőtt felébreszti őt és a húgát. A daráló hangja általában kellemes emlékeztető volt számára, hogy még van ideje szundikálni egy kicsit.
De ez ma másképp volt.
Karácsony reggel volt, és esze ágában sem volt tovább aludni. Kiugrott az ágyból, és felhúzott egy boxert, ami csak részben takarta a reggeli erekcióját. Ellenőrizte, hogy nem jön-e senki, majd átsietett a folyosón a fürdőszobába.
Miután kiürítette a  hólyagját, beugrott a zuhany alá. Körülbelül egy hete jött haza a kollégiumból, és megszokta, hogy ott kiveri a felkelés utáni fürdésnél. Karácsony reggelére tekintettel úgy döntött, hogy lemond erről a szertartásról.
Még ilyen idősen is izgalommal töltötte el a karácsonyi ajándékok gondolata. Édesapja, Róbert a helyi egyetem professzora volt, és a keresete ugyan nem volt fényes, de a családi örökséggel együtt lehetővé tette, hogy felesége otthon maradhasson, és nevelhesse a gyermekeiket. Szülei sosem spóroltak a karácsonyi ajándékokkal. Gyakran előfordult, hogy szinte mindent megkapott a kívánságlistájáról, és remélte, hogy idén sem lesz ez másképp. Izgatottan szaladt le a lépcsőn, de aztán hirtelen megállt, mert eszébe jutott a család karácsonyi hagyományának másik része.
Az ajándékokért cserébe minden évben kötelező volt egy családi fotózás a fa előtt. Attila nem bánta volna a fotózkodást, de ez sosem volt egyszerű.
A hagyomány még akkor kezdődött, amikor Attila és húga, Sára kisgyerekek voltak. Szüleik minden évben karácsonyi portrékat cseréltek Anna testvérével, Tamással és annak feleségével, Eszterrel. Idővel a portrék egyfajta versengéssé alakultak, ahol a legfurcsább pulóverekkel, dekorációkkal és jelmezekkel próbáltak előrukkolni. Attila és Sára fiatalabb korukban szívesen öltöztek be, de mostanra már rettentően megalázónak találták a dolgot.
A konyha felé tartva Attila azon gondolkodott, vajon milyen nevetséges ruhákba fogják őket bújtatni idén. Meglepődött, amikor a konyhaasztalnál találta szüleit, akik egyszerű fehér köntösben ültek és kávéztak.
– Mi ez? Idén elmarad a családi fotózás? – kérdezte.
– Jó reggelt neked is! – válaszolta anyja, figyelmen kívül hagyva a kérdést. Álmosan ásított, majd meleg, de kissé szarkasztikus mosollyal nézett rá.
Attilának furcsa volt, hogy köntösben vannak. Nem emlékezett, hogy valaha is ilyen lazán öltöztek volna otthon.
– Izé... Boldog karácsonyt! – mondta kissé zavartan.
– Boldog karácsonyt! – válaszolták a szülei, és rámosolyogtak, miközben töltött magának egy csésze kávét. Ahogy anyja felállt, hogy megölelje és megcsókolja, Attila akaratlanul is megpillantotta a mellkasa felső részének sápadt, szeplős bőrét. A fiú tekintete lesiklott, majd bűntudatosan visszanézett anyja mosolygós arcára. Úgy tűnt, mintha az nem vette volna észre a pillantását. Ahogy az anyja megölelte, Attila azon kapta magát, hogy azon gondolkodik, mit viselhet a köntös alatt. Mielőtt azonban túlságosan elszabadult volna a fantáziája, az anyja elengedte, és visszaült az asztalhoz.
– A korábbi kérdésedre válaszolva: De igen, idén is lesz családi fotó, de lehet, hogy idén jobban fogjátok élvezni, mint eddig – mondta Róbert. Ivott még egy kortyot a kávéjából, és Attilára mosolygott.
Korábban is mondtak már ilyet, de sosem lett belőle semmi. Attila lélekben felkészült egy hosszú magyarázatra arról, hogy milyen vicces lesz Mikulás manóinak öltözni, vagy valami hasonlóan kínos dologra.
– Persze, persze... – mondta, miközben nem is próbálta leplezni a kétkedését. – Akkor én is vegyek fel köntöst? A szülei idegesen kuncogtak, és összenéztek. Nyilván volt valami, amit el akartak mondani, de egyikük sem mert belekezdeni.
Anna megköszörülte a torkát. – Várjuk meg, amíg Sára is bejön reggelizni, és akkor megbeszéljük! – mondta.
Érezve, hogy többet nem fognak mondani, Attila leült. Hosszú percekig csendben ültek, kávéztak és várakoztak. Szülei folyton egymásra pillantottak, és a fiukra is. Anna arca piros volt, Róbert pedig türelmetlenül dobolt a lábával, és a folyosót figyelte.
„Mitől ilyen idegesek?” – kérdezte magában Attila. A szülei mindig komolyan vették a karácsonyi fotózást, de ez most valahogy más volt. „Talán idén megússzuk.” – gondolta, és reménykedni kezdett.
Miközben várt, és próbálta kitalálni, mi történik, a tekintete anyjára esett. Anna keresztbe tett lábbal ült, és a sima belső combja is kilátszott. Persze, látta már fürdőruhában, de a köntös valahogy más volt, valami izgalmas és furcsa. Mintha állandóan emlékeztetné, hogy egy meztelen nő van a vékony frottírréteg alatt. Tudta, hogy nem szabad bámulnia, de nem tudta megállni, hogy ne pillantson a köntös nyílásába, ahol a szeplős dekoltázsa is látszott. Azon gondolkodott, hogy vajon teljesen meztelen-e alatta. A szégyen és az izgalom furcsa keveréke futott át rajta, amiért ilyen gondolatai voltak az anyjáról.
Anna vörös hajú, sápadt, szeplős bőrű nő volt. A negyvenötödik évében járt, de egyáltalán nem tűnt öregnek. Napi sétákkal és a rendszeres edzéssel tartotta magát fitten. Bár már nem volt húszéves teste, még mindig sokan utána fordultak.
Attila intellektuálisan mindig is tudta, hogy anyja vonzó nő, de most valahogy másképp gondolt erre. „Jézusom, mi van velem?” – kérdezte magától, és hirtelen bűntudatot érzett, amiért úgy nézi az anyját, mint egy osztálytársát.
Gondolatmenetét Sára léptei szakították meg, amint betrappolt. Annyira izgatott volt, hogy majdnem elcsúszott a parkettán, és csak az utolsó pillanatban maradt talpon. Elhúzta kócos haját az arcából, és egy széles mosollyal nézett rájuk.
– Hú, ez majdnem rosszul sült el! – mondta. Húga gondtalan hozzáállása egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket Attila szeretett benne.
Édesapjuk karrierje elején sokat kellett utazniuk, mire végül állandó állást kapott abban a városban, amit ma otthonuknak neveztek. Attila és Sára gyerekkoruk során sok barátot szereztek és vesztettek el, de ennek köszönhetően sokkal közelebb kerültek egymáshoz, mint más testvérek. 
Most, hogy otthon töltötte a szünetet, szinte minden szabadidejüket együtt töltötték.
Sára későn érő típus volt, és kicsit fiús. Utált minden „lányos” dolgot, és gyakran követte bátyja divatválasztásait. Szívesebben hordott farmert és pólót, mint szoknyát és blúzt. Személyiségükben is különböztek: Attila csendes és visszafogott volt, míg Sára nyíltszívű, lelkes és néha naiv. Ha bajba kerültek, mindig együtt kerültek bajba, és ez szinte mindig Sára ötleteiből fakadt.
A lány az anyjára ütött, ugyanaz a zöld szemük, élénk mosolyuk és karcsú testalkatuk volt. Anyjával ellentétben Sárának csak az orrán volt néhány szeplő, a haja pedig dús, mézszőke volt. Tündéri vonásai miatt az idegenek mindig fiatalabbnak gondolták valós koránál, amit pimasz, nyílt személyiségével igyekezett ellensúlyozni.
Mindenki megkönnyebbülésére sikerült feloldania a szobában lévő feszültséget.
– Hé, mi ez a köntösösdi? – kérdezte, amikor észrevette szülei szokatlan öltözetét.
– Igen, gyerünk! Mondjátok el, mi folyik itt! – tette hozzá Attila, örülve Sára támogatásának. – És mikor bonthatjuk ki az ajándékokat?
– Csitt, türelem! – mondta Anna, titokzatosan mosolyogva. Úgy tűnt, Sára jelenléte feldobta a hangulatot. – Megígérem, hogy sor kerül az ajándékokra is, de előbb le kell ülnünk, és megbeszélnünk a karácsonyi portrét!
Attila és Sára színpadiasan nyögtek.
– Nem tehetnénk meg később? – kérdezte Sára.
– Vagy egyáltalán nem? – tette hozzá Attila.
Anna ravasz mosolya még szélesebb lett. 
– Szerintem megváltozik a véleményetek a portréról, ha meglátjátok, mit küldött a nagynénitek és a nagybátyátok idén.
– Erősen kétlem! – válaszolta Sára, és durcásan követte szüleit a nappaliba.
Mind a négyen elfoglalták a helyüket – Róbert és Anna a kanapén, Sára és Attila a fotelokban. Attila nem tudta levenni a szemét a karácsonyfáról és a becsomagolt ajándékokról. Azt is észrevette, hogy apja laptopja csatlakoztatva van a tévéhez. Ez furcsa volt.
Rövid, kínos csend következett, majd Róbert és Anna egymás kezét fogva összenéztek, és némán bólintottak.
– Anyátokkal szeretnénk veletek megbeszélni valamit, de ehhez nyitottnak kell lennetek! Olyan döntést hoztunk a házasságunkkal kapcsolatban, ami nagy hatással lesz a családunkra. Ez valami olyasmi, ami furcsa lehet számotokra. Csak azt kérjük, hogy hallgassatok meg minket, és ne ítélkezzetek, amíg nem volt időtök feldolgozni! Meg tudjátok ezt tenni? – kezdte Róbert.
– Úristen, elváltok? – szakadt ki Sárából.
Attila gyomra összeszorult, mert attól tartott, hogy húga ráhibázott. Amennyire tudta, a szülei boldog, átlagos házasságban éltek, de azt is tudta, hogy a szülők nem mindig osztanak meg mindent a gyerekeikkel. Lehet, hogy a színfalak mögött olyan problémák húzódtak meg, amelyekről eddig nem tudott. Valami furcsa feszültség volt közöttük, mióta hazajött az iskolából. Vajon ez volt az oka?
Sára hirtelen riadalma és Attila szorongása is gyorsan elillant, amikor anyjuk halkan felnevetett.
– Ó, nem, drágám... nem, nem, nem – mondta, és megnyugtatóan mosolygott a lányára. – Apád és én nagyon szeretjük egymást, és senki sem megy sehova. Még ha így is lenne, szerinted ez lenne az a meglepetés, amit karácsony reggelére tartogatnánk?
– Nem... azt hiszem, nem – mondta Sára, arcán zavarral, de láthatóan megkönnyebbülve.
– Szóval, mit szóltok hozzá? Meghallgattok minket? – kérdezte Róbert.
Mindkét gyerek gyorsan bólintott.
– Jó, mert van egy kis történet a nagynénétek és a nagybátyátok idei karácsonyi fotója mögött. Anyátoknak és nekem is időbe telt, mire feldolgoztuk, és megértjük, ha nektek is időre van szükségetek.
– Megmutatnátok? – kérdezte Attila. – Ez a titkolózás kezd ijesztő lenni.
– Én is kíváncsi vagyok – mondta Sára.
Róbert kérdőn nézett a feleségére, aki vállat vont, és azt mondta: 
– Talán egyszerűbb lesz, ha megmutatjuk nekik!
– Rendben!– mondta Róbert, és az asztalról felvette az egeret és a távirányítót.
– De előtte meg kell ígérnetek, hogy bármit is láttok, az a házban marad! Amit most láttok, az nagyon kellemetlen lenne a nagynénéteknek és a nagybátyátoknak, ha kiderülne.
– Megígérjük!– mondta Attila a maga és a húga nevében, miközben szíve izgatottan és szorongva dobogott.
Ekkor a tévé képernyőjén megjelent a nagybátyjuk, Anna testvére, Tamás és felesége, Eszter képe, akik térdelő gyermekeik, Réka és István mögött álltak, és mind a négyen mosolyogtak a lencsébe. A korábbi évek portréitól eltérően azonban köntöst viseltek, akárcsak Anna és Róbert.
– Remek... még több köntös! – mondta Sára, láthatóan nem túl lelkesen.
– Nézd tovább, van még – mondta Róbert.
A következő képen csak Eszter és a lánya, Réka volt látható. Köntösben álltak a kamera előtt. A fotó egy átlagos anya-lánya portrénak tűnt, de volt valami szokatlan a mosolyukban, amit Attila nem tudott megfogalmazni.
Róbert újabb egérkattintással a következő diára váltott. A kép, olyan volt, amit Attila vagy Sára még soha nem látott. Eszter néni köntöse a derekáig nyitva volt, nagy, lógó kebleit teljesen kitárva a fényképezőgép lencséje elé. Réka anyja mellére hajolt, és mohón szopta egyik vastag, barna mellbimbóját. Eszter másik melle lazán lógott a mellkasán. 48 éves korában a gravitáció elkezdte kifejteni a hatását, de úgy tűnt, ez nem számít a lányának, aki úgy nézett ki, mintha élete legszebb pillanatát élte volna.
Attila nem sejtette, mire számítson, de erre semmiképpen nem gondolt volna. Úgy érezte, hogy valami hiba történt és ezek a képek véletlenül kerültek be az albumba. Vagy talán nem is voltak igaziak. Talán valaki photoshopolta őket, akinek a perverziói mélyebbre nyúltak, mint azt valaha is gondolta volna. De ki?
Gyors pillantást vetett a szüleire, és arra számított, hogy apja az egérrel babrál, és zavartan megpróbálja eltüntetni a képet, de egyáltalán nem ez történt. Úgy tűnt, egyik szülőjét sem aggasztják a kivetített képek. Ehelyett a gyerekeikre összpontosítottak Arcukat feszült kíváncsiság töltötte el, miközben felmérték a reakciót a látottakra.
Érezve fia zavartságát és szorongását, Anna így szólt: 
– Minden rendben van, édesem! Ők azt akarták, hogy lássuk ezt. Nyugodtan nézheted!
Szóval ez nem valami hiba. Ezek a fotók valódiak voltak – de ez a tény csak további kérdésekhez vezetett.
- Öhm... oké – motyogta a fiú, és odafordította arcát a képernyőre. Még mindig nem tudta teljesen megérteni, hogy mi történik.
Félretolva aggodalmát és zavarodottságát, Attila megengedte magának, hogy teljesen magába szívja a nagynénjéről és unokatestvéréről készült pornográf képet. Rengeteg pornót látott az évek során, de ez teljesen más volt, mint azok a névtelen fotók és videók, amelyekkel magányos éjszakákat töltött egyedül a számítógépével. Ők olyan nők voltak, akiket ismert. Ők voltak a családja. Az ellentét teljes ismerősségük és tetteik megdöbbentő romlottsága között túl nagy volt ahhoz, hogy agya feldolgozza.
A farka azonban elég gyorsan rájött a dolgokra.
Mielőtt megérthette volna érzéseit, vagy megigazíthatta volna a nadrágja növekvő dudorát, az egér ismét kattant, és új kép jelent meg. Ezen mind a négy családtag szerepelt. Mindkét nő ismét a fényképezőgép felé fordult, ezúttal teljesen meztelenül. Attila unokatestvére, István és Tamás bácsi állt mögöttük. A nők hátradőltek nekik, és széttárták a lábukat a kamera felé. István mindkét kezével szétnyitotta anyja szőrös külső szeméremajkát, így a kamera elé tárta a nedves, rózsaszínű nyílását. Tamás ugyanezt tette a lányával. Egyik kezével széttárta a pináját, a másikkal pedig megfogta az egyik nagy, kerek mellét. Nem voltak olyan nagyok, mint Eszteré, de többek voltak egy maréknál.
Sára levegő után kapott.
A hang emlékeztette Attilát arra, hogy nincs egyedül. Tekintetét elkapva a tévéről, saját döbbenetét látta a húga arcán tükröződni. Elnézve mellette, látta, hogy az anyja egyáltalán nem figyel a diavetítésre. Szemei a nadrágjában növekvő sátorra fókuszáltak. A nő megérezte a fia tekintetét. Felnézett, és rájött, hogy elkapták. Erősen elvörösödve fordult vissza a tévé képernyőjére. Nem akart vagy nem tudott szemkontaktust teremteni fiával.
– Nos.. Mire gondoltok? – kérdezte Róbert, megtörve a terem feszült csendjét.
– Én arra gondolok, hogy mi lesz a magyarázatod. – válaszolta Sára kiolvashatatlan arckifejezéssel.
Anna átvette a szót.
– A rövid verzió az, hogy a nagynénéd és a nagybátyád vérfertőző viszonyba lépett a gyerekeikkel. Nem ismerünk minden részletet, de ez néhány éve tart – amióta Réka nagykorú lett.
– De miért? – kérdezte Sára őszintén zavartan.
– Mert élvezik. – felelte Róbert. 
– Bár azt hiszem, ez elég nyilvánvaló. - tette hozzá ideges kuncogással, miközben rámutatott a képernyőre.
– De ez olyan beteg! – kiáltott fel a lány.
– Megértelek. Mi is ugyanazt gondoltuk először. Több hétbe telt, mire készen álltunk arra, hogy racionálisan átgondoljuk az életmódjukat, és megkérdezzük magunktól, hogy tényleg rossz-e, amit csinálnak.- mondta Anna. 
Sára döbbenten meredt vissza az anyjára.
– Hogy tényleg rossz-e, amit csinálnak? Szexuális dolgokat csinálnak... egymással! Melyik univerzumban nem rossz ez? – kérdezte a lány hitetlenkedve.
– Szeretném, ha a kedvemért megtennél valamit!   Nézz még egyszer a képre, és mondd el, mit látsz! – válaszolta Anna.
– Mi van, ha nem akarom?
– Akkor nem erőltetlek. De ha tényleg meg akarod érteni, mire gondolok, akkor gyere velem  legalább egy kicsit tovább!
Sára csalódottan felnyögött, de úgy tett, ahogy az anyja kérte. 
– Látom Rékát és Eszter nénit. Meztelenek, széttárt lábakkal. István és Tamás bácsi pedig hozzáér a…
 Nem tudta rávenni magát, hogy a nyelve hegyén levő szót használja a szülei előtt.
– A pinájukhoz. – fejezte be a mondatát Anna.
A testvérek tekintete visszapattant az anyjukra. Hallották, amint az évek során időnként önkéntelenül indulatszavakat mondott ki, de nem ehhez hasonlót. Rendkívül furcsa érzés volt hallani, hogy ilyen nyers nyelvezetet ilyen tárgyilagos módon használ.
– Jól van, a... pinájukhoz- – ismételte Sára, miközben halvány pír terült el az arcán.
Anna bólintott. 
– Mit látsz még?
– Tamás és István állnak mögöttük.
– Mmhmm. Mi mást?
– Én...Nem tudom. Azt hiszem, ennyi... – habozott Sára.
– Nézd az arcukat! Mit látsz? – mondta Anna.
– Hm... elégedettnek tűnnek…
– Elég jól ismered az unokatestvéreidet. Úgy tűnik számodra, hogy kényelmetlenül érzik magukat azért, amit csinálnak?
– Nem. Úgy néznek ki, mintha élveznék. - válaszolta Sára.
– Nagyon élvezik. És hallva Tamás és Eszter elbeszélését, a családjuk közelebb áll egymáshoz, mint valaha, amióta elkezdtek dugni. – mondta Anna.
A nő szóhasználata ismét kalapácsütésként csapódott az Attila és Sára fejében élő, gondosan felépített képébe.
– A lényeg, amit anyátok próbál felhozni, hogy az unokatestvéreitek beleegyező felnőttek. Amit ők négyen csinálnak együtt, az szokatlan, sőt társadalmilag elfogadhatatlan, de amíg mindannyian jól érzik magukat, és nem bántanak mást, akkor kik vagyunk, hogy azt mondjuk, amit csinálnak, az rossz? - kérdezte Róbert.
– Én...hát… végül is…  – motyogta Sára, és vonakodva nyugtázta a vereséget, miközben visszarogyott a székébe.
Bár nagyon igyekezett eltitkolni, a lány váratlan megkönnyebbülést érzett, amikor szülei felszólaltak tágabb családjuk vérfertőző életmódja mellett. Alig tudta ezt bevallani magának, még kevésbé kimondani, de voltak ilyen titkos vágyai.
Ahogy tinédzser korába lépett, és barátnői elkezdtek érdeklődni a randevúk és más felnőttkori elfoglaltságok iránt, Sára egyre jobban ragaszkodott bátyjához. Volt persze néhány aranyos fiú, akivel jó volt együtt lenni, de éretlenek voltak kicsit. Szinte mindig, csak a sportról beszéltek, és arról, hogy melyik lánynak van a legnagyobb melle.
A bátyja viszont csendes volt és gondoskodó. Mindig szakított időt arra, hogy megértse őt. Attila magas és sovány volt, anyjuk éles, szögletes arcvonásaival, apjuk kék szemével és szalmaszínű hajával. Pusztítóan jóképűnek tartotta, és soha nem értette, miért tűnik a fiú örökké szinglinek.
Sára nem tudta pontosan meghatározni, mikor kezdődött, de azokban a titkos pillanatokban késő este, amikor maszturbált, miközben azt képzelte, hogy valaki más ujjai cirógatják a lábai között, a bátyja arca kedvesen mosolygott le rá, amitől biztonságban és szeretetben érezte magát. Az intenzív orgazmus, amelyet ezek a fantáziák hoztak neki, a szégyen és az utólagos önutálat érzésével párosult. Azt mondta magának, hogy minden alkalom az utolsó lesz, de egyszerűen nem tudta visszafogni magát. Az, hogy megpróbálta elfojtani érzéseit, még erősebbé tette az orgazmust, amikor megenyhült és engedett torz fantáziájának.
Fantáziái kevésbé hevesek lettek, amikor Attila egyetemre ment, de most, hogy otthon volt, még erősebben tértek vissza, mint korábban. Megpróbált megbékélni azzal, hogy soha semmi fizikai nem fog történni köztük, de most a szülei megpróbálták elhitetni vele, hogy legnagyobb szégyenének forrása teljesen normális, noha minden eddiginél biztosabb volt abban, hogy Attila nem fog ugyanígy érezni iránta.
Nem hagyhatta figyelmen kívül, ahogy Attila a nagynénjükről és az unokatestvérükről készült képeket nézegette. Alig tudta leplezni izgatottságát nagy meztelen melleik láttán. Biztosan soha nem nézne így rá. Az egész kegyetlen viccnek tűnt.
– Még mindig nem igazán értem, miért mutatjátok ezt nekünk. Persze. Azt tehetnek, amit akarnak, de miért beszélnek róla? – mondta Attila. 
– Eljött a nap kérdése… – mondta Róbert zavartan kuncogva.
Anna a kezébe fogta férje kezét, és határozottan megszorította. 
– Nem kell tovább halogatni, drágám! Tartozunk nekik az igazsággal! – mondta.
Róbert nyelt egyet, és szótlanul bólintott. Az idegi feszültség, amelyet korábban Sára és Attila éreztek, ismét teljes erővel tért vissza. Néma figyelemmel vártak, felkészülve bármiféle közlésre.
– Korábbi kérdésed, Sára, arról, hogy elválunk… – mondta Róbert ismét habozva. – Ezt nehéz beismerni, de ha néhány hónappal ezelőtt kérdezed ezt tőlünk, más választ kaphattál volna.
– A házasság csodálatos dolog, de nehéz is lehet. Apád és én szembesültünk néhány megpróbáltatással az évek során. – folytatta Anna. 
– Erről fogalmam sem volt. – mondta Sára.
– Nekem sem! – tette hozzá Attila.
– Úgy akartuk, hogy ne is legyen! A mi dolgunk, hogy kettőtökért aggódjunk. Nem fordítva.
– Mi volt a baj? – kérdezte Sára.
Ezúttal Annán volt a sor, hogy elpiruljon. 
– Húsz év hosszú idő. Még egy olyan erős házasságban is, mint amilyen a miénk, a dolgok... a hálószobában... úgy értem…
Anna szavai egy-két pillanatig a levegőben lógtak, mire Róbert megmentette. 
– Anyátok és én pont annyira szeretjük egymást, mint korábban…De a dolgok valahogy... rutinná váltak. Mondhatni unalmassá is. – mondta, és átkarolta a párja vállát.
Attila és Sára látták a közös fájdalmat, de régi sebnek tűnt – begyógyult, de heget hagyott maga után. Anna folytatta:
– Fiatalon házasodtunk össze. Mi voltunk egymásnak az elsők. Sokáig tartott, hogy beismerjük, de mindketten azon töprengtünk, hogy nem hagytunk-e ki néhány dolgot az út során – vajon vannak-e olyan aspektusai a szexualitásunknak, amelyeket még mindig szeretnénk felfedezni. Megfontoltuk, hogy megpróbálkozunk egy nyitott házassággal, de egyikünknek sem volt jó ötlete, hogy hol kezdjük.
– Szóval, mit csináltáltatok...? – kérdezte Attila, és magában azon gondolkodott, hogy volt-e valaha ennél kínosabb beszélgetése.
– Itt jön be a képbe a nagynénétek és a nagybátyátok. Egyik látogatásuk alkalmával bizalmasan elmeséltem ezt Eszternek, aki elmondta, hogy ő és Tamás néhány éve hasonló helyzeten mentek keresztül. – mondta Anna. 
– Mit oldottak meg azzal, hogy szexelnek a gyerekeikkel? – kérdezte Sára.
Anna félrenézett, nem tudva állni a lánya pillantását.
Róbert ott folytatta, ahol a felesége abbahagyta:
– A döntésük nem csak a semmiből jött. A nagynénéd szexuálisan nyitott háztartásban nőtt fel. A szüzességét az apjával veszítette el, és a testvéreivel is rendszeresen lefeküdt. Ez persze abbamaradt, amikor megismerkedett Tamással. Legalábbis addig, amíg Réka nagykorú nem lett. Akkor felvetette az ötletet, és... nos, láthatjátok, hogyan alakultak a dolgok! - mondta a tévére intve.
Attila szédelgett ezektől az információktól. Még mindazok után is, amit látott és hallott, nehéz volt elképzelni, hogy nagynénje és nagybátyja, akiket egész életében ismert, valami ilyen romlott dolgot művelnek. De nem kellett elképzelnie. A bizonyíték ott volt a képernyőn.
– Ó... Ó, istenem...Tudom, miért mutattátok meg ezt nekünk! – mondta Sára.
– Igen? Miért? – kérdezte Attila.
– Ők is ezt akarják csinálni.
– Szexelni Eszterrel és Tamással?
– Nem, te lüke! Szexelni akarnak velünk! Ezért van rajtuk köntös, és ezért mutatták meg nekünk ezeket a képeket. Valószínűleg meztelenek alattuk, és csak arra várnak, hogy beleegyezzünk. 
A szüleire meredve azt kérdezte: 
– Igazam van, ugye?
Anna és Róbert kínosan habozott. Természetesen a lányuknak teljesen igaza volt. Ez volt az a pillanat, amire vártak, mióta hetekkel ezelőtt meghozták végső döntésüket, de most nem tudták, mit mondjanak.
Sára nem volt mindig ilyen gyors megértésű, de Attila elég jól ismerte a szüleit ahhoz, hogy lássa, ezúttal a húga fején találta a szöget. Visszagondolt arra a látványra, amelyet anyja köntösének résében látott pár perccel korábban. Ami akkoriban véletlen félrecsúszásnak tűnt, most nagyon is kiterveltnek látszott. Farka, amely már a nagynénje és az unokatestvére meztelensége láttán is kényelmetlenül kemény volt, új izgalomba lendült.
Sárával ellentétben Attila soha nem mérlegelte annak lehetőségét, hogy családtagjával szexeljen. Most azonban, amikor a lehetőség előtte állt, az ötletet olyan vonzónak találta, amelyet nem tudott teljesen felfogni. Egyrészt ez volt az a nő, aki felnevelte, aki gyerekkorában ágyba bújtatta, és megvigasztalta a szorongás idején.
De egyben szexi nő is volt. Aki látszólag ezüsttálcán kínálta magát neki. Attila mindig is félénk volt a lányokkal szemben, túlságosan öntudatos ahhoz, hogy megkockáztassa a visszautasítás kínos helyzetét. Az, hogy egy gyönyörű nő mohón ajánlja fel neki a következmények nélküli szexet, az istenek ajándékának tűnt. És bármilyen zavaró is volt, az a tény, hogy a szóban forgó nő az ő szerető anyja, akiről tudta, hogy mélyen törődik vele, csak még izgalmasabbá tette az egész ajánlatot.
– Ezt komolyan mondjátok? – kérdezte, és már tudta a választ.
Róbert bólintott. 
– Édesanyád és én sokáig küzdöttünk ezzel. Nagy bátorság kellett a nagynénédtől és a nagybátyádtól, hogy elmondják nekünk az igazat az életmódjukról, és bevallom, hogy eleinte eléggé kiakadtunk. De minél többet gondoltunk rá, és minél többet magyaráztak el nekünk, annál több értelmet nyert az egész Miért vesződjünk új, ismeretlen partnerek bevonásával egy házasságba, amikor két szexi és készséges partner van otthon, akikkel már szoros, szeretetteljes kapcsolatuk van?
– És lefogadom, hogy szerinted mi is szexik vagyunk. – mondta Sára.
– Így van! – mondta Róbert, és egyenesen a lánya lelkébe bámult.
– Ó...
Ez volt az egyetlen dolog, amit Sára ki tudott mondani. Arra számított, hogy a kérdés elriasztja az apját, és egyáltalán nem volt felkészülve válaszának közvetlen őszinteségére. Ennél is több volt azonban, ahogyan ránézett – mint szexuális tárgyra és a lányára. A punciját teljesen benedvesítette a vágy.
– Mindennél jobban szeretnénk, ha tudnátok, hogy imádunk benneteket, és soha nem akarnánk semmi olyat tenni, ami tönkreteheti a családi kapcsolatunkat. Apátokkal hónapokig töprengtünk azon, hogy fel kell-e hoznunk ezt nektek. Tisztában vagyunk vele, hogy döntésetektől függetlenül, többé nem fogtok ugyanúgy nézni ránk. De amióta Eszter és Tamás a fejünkbe ültették ezt az ötletet, mi sem tudunk ugyanúgy nézni kettőtökre.- mondta Anna.
Attilához fordulva folytatta: 
– Az elmúlt héten... nehéz lehetett velünk itthon lenni. Tudom, mit csináltál minden reggel a zuhany alatt, és csak a gondolat is…
Megköszörülte a torkát, és lenézett a lábára, nem tudta leplezni zavarát. 
– Folyton azon töprengek, mit tennél, ha odalépnék, és csatlakoznék hozzád.
– Tényleg? – motyogta Attila, és alig hitte el az anyja szájából kijövő szavakat.
Anna felemelte a fejét, és rá meredt. Olyan volt az arckifejezése, amilyennek a fiú még soha nem látta. A szemei nagyok voltak és tágra nyíltak – valahogy egyszerre tűnt izgatottnak és rémültnek. Nem kellett neki egy szót sem szólnia ahhoz, hogy a fiú tudja, teljesen őszinte vele.
– Valószínűleg azt hiszitek, hogy beteg vagyok. Rossz anya. Talán tényleg az vagyok. - mondta a nő érzelmekkel teli hangon. Attila egy pillanatra azt hitte, hogy sírni fog. 
– Ha nem akarjátok ezt, teljesen megértem. Minden visszatér a régi kerékvágásba. Soha többé nem fogunk beszélni erről a reggelről. Olyan lesz, mintha meg sem történt volna.
– Nem vagy rossz anya! Én csak… - kiáltott fel Attila, hirtelen attól félve, hogy a lehetőség, amit az anyja kínált neki, olyan gyorsan elúszhat, mint ahogy érkezett.
– Elmondhatnád, hogy mire gondolsz! Hogy mit érzel erről az egészről! – válaszolta Anna, és megkönnyebbült, hogy a fia nem zárta rá az ajtót semmire. Legalábbis még nem.
Attila sokáig habozott, miközben igyekezett rendet tenni a gondolataiban. 
- Én... úgy értem... még soha…
Megint elhallgatott, de anyja azonnal megértette.
- Minden rendben van, drágám! – mondta Anna, és könnyedén visszaváltott anya üzemmódba, miközben a fotelhez sietett, és megfogta Attila kezét. Belül azonban a szíve kalapált a gondolattól, hogy elveszi a fia szüzességét – hogy megtanítja dugni. Az arcára ülő szégyenlős pír csak arra emlékeztette, mennyire imádja a fiát. Ma reggel abban a reményben ébredt, hogy talán beteljesítheti egy szexuális fantáziáját, de most rájött, hogy ez több annál. Ő is tehet valamit a fiúért, és elhatározta, hogy a lehető legtökéletesebbé és csodálatosabbá teszi az élményt a számára.
– Meg tudnálak tanítani… – mondta finom és halk hangon.
– Megmutathatnék mindent, amit tudni kell arról, hogyan kell örömet szerezni egy nőnek – hogyan kell baszni! – tette hozzá egy leheletnyi sziszegéssel. 
Alig akarta elhinni a szavakat, amelyek kijöttek a száján. Ami pár perccel ezelőtt még lehetetlen fantáziának tűnt, most már elérhető közelségbe került. Nem volt biztos benne, hová vezet az út, amin haladt, de eltökélt szándéka volt, hogy végigmegy rajta.
– Jaj, istenem, anya... – nyögte Attila, miközben kényelmetlenül mocorgott a helyén.
Annának csak egy gyors pillantásra volt szüksége, hogy megbizonyosodjon arról, hogy fia felizgult. Mielőtt azonban reagálhatott volna, megragadta valami Attila figyelmét és a fiú visszapattant a valóságba. Követte a fia tekintetét, és összeszorult a szíve, amikor meglátta a lánya arcát. Nagyon távol állt attól a játékos, élénk arckifejezéstől, amelyet általában látni szokott rajta.
Amikor Sára észlelte, hogy a figyelem középpontjába került, frusztráltan felmordult, és elviharzott. Anna minden idegessége és bizonytalansága visszazúdult, és a férjére nézett támogatásért. Róbert már talpon volt, készen állva követni a lányukat a szobájába.
– Hagyd! Majd én, beszélek vele! - mondta Attila.
Anna tiltakozásra nyitotta a száját, de gyorsan becsukta. Első ösztönös gondolata az volt, hogy ő megy a lány után és bocsánatot kér tőle. Vissza kell vonnia  mindazt, amit mondott, és helyrehoznia az okozott kárt, de valahogy tudta, hogy sem ő, sem Róbert nem tehetnek semmit, hogy ezt helyrehozzák. Tisztában volt vele, milyen különleges köteléket osztanak meg gyermekei, és érezte, hogy bármit is érez, Sárának most a testvérére van a legnagyobb szüksége.
– Menj csak!  Itt várunk. – mondta.
Attila bólintott, és felállt a kanapéról. Ismét zavarban érezte magát, ahogy a nadrágja eleje megemelkedett az erekciója miatt. A forróság csak fokozódott az arcán, amikor szemkontaktusba került az apjával. A dolgok, amiket az anyja mondott neki, annyira lefoglalták a gondolatait, hogy szinte elfelejtette, hogy az apja is ott van velük, és mindent látott, ami történik.
Halkan bekopogott a húga ajtaján.
– Menj innen! – kiáltotta Sára.
– Én vagyok! – válaszolta Attila, miközben egy centire kinyitotta az ajtót. – Bejöhetek?
Hosszú szünet következett, mire Sára végre megszólalt: 
– Gyere!
Attilát sajnálat öntötte el a látványtól, amikor belépett. A húga magzati helyzetben volt összegömbölyödve az ágyán, elfordulva tőle. Nem kellett látnia az arcát, hogy tudja, sírt.
– Ez elég fura, mi… – mondta, és leült az ágy végére.
Sára fakó szemekkel és könnyektől nedves arccal szembefordult vele. 
– Úgy tűnt, odakint még nem így gondoltad!
Attila nem tudta, mit mondjon erre. Gondolatai és érzelmei annyira összezavarodtak. Fura volt, amit a szüleik mondtak nekik, de izgalmas is. A húga iránti aggodalom most újabb ízt adott a fejében forrongó érzések bugyborékoló pörköltjéhez.
– Tényleg megtennéd? Tényleg lefeküdtél anyuval? – kérdezte Sára.
– Őszintén? Igen, azt hiszem. - ismerte el a fiú. – Tudom, hogy furcsa, de egyben izgalmas is. Nem tudom megmagyarázni, de van valami abban, hogy anya meg akar tanítani a szexre. Annyira romlott a dolog, hogy egészen felizgat.
– Csak egy kanos szűz vagy! – mondta a lány, és először mosolygott incselkedően, mióta elviharzott.
– Mert te nem az vagy? – lőtt vissza a fiú. – Ne hidd, hogy nem láttam az arckifejezésedet, amikor apa azt mondta, hogy szexinek tart. Pont olyan volt, mint amikor Mr. Darcy beugrik abba a sáros tóba. 
Amikor édesanyjuk megmutatta Sárának a BBC Büszkeség és balítélet című minisorozatát, akaratlanul is bemutatta a lányának az első szerelmet. Ez a bátyja ugratásának végtelen forrásává vált.
– Jaj! Fogd be! - nyögte a lány, és a párnáját a testvére felé hajította.
Az röptében elkapta és félretette. 
– Tévedek?
Sára sokáig tétovázott, mielőtt végül azt motyogta: 
– Nem. Nem tévedsz.
– Akkor mi a probléma? – kérdezte Attila, és egy csipetnyi türelmetlenség is belekúszott a hangjába. – Miért nem megyünk le mindketten, és érezzük jól magunkat?
– Nem mondom, hogy nem érdekel apa… Csak... csak nem akarom, hogy szexelj anyuval. – ismerte el Sára. 
– De miért? – kérdezte Attila, aki nem tudta leplezni növekvő csalódottságát. – Semmit sem változtatna közted és köztem. Még mindig a bátyád lennék. Még mindig a legjobb barátok lennénk.
– Tudom, és ez a baj! – mondta Sára, és a szavak újabb könnyek áradatával törtek ki belőle. – Amit ők akarnak... amit anya akar... én is vágytam rá, és már régebben, mint bármelyikük. Nem akarom, hogy a dolgok ugyanazok maradjanak köztünk! Azt akarom, hogy úgy nézz rám, ahogy anyára néztél! Titokban erre vágytam évek óta. De elhallgattam, mert tudtam, hogy ez rossz. Tudtam, hogy azt gondolnád, hogy őrült vagyok. Sok éven át próbáltam megbékélni azzal a ténnyel, hogy az egyetlen dolog, amit a legjobban szerettem volna, soha nem fog megtörténni. És akkor jött anya és elcsábított, mintha az egész semmiség lenne.
Attila tiszta testvéri szeretettől hajtva közelebb húzódott a húgához és átkarolta.
– Sajnálom… Fogalmam sem volt erről!
– Tudom! Ez volt a lényeg. – szipogott Sára.
Attila úgy érezte magát, mint egy idióta. És ami még rosszabb, szörnyű testvérnek érezte magát. Mindig azt hitte, hogy mindenkinél jobban ismeri a húgát. Ő volt az első, akit felhívott, ha szüksége volt valakire, akivel beszélni akart, és azt hitte, ismeri az összes titkát. Nem igazán tudta felfogni, hogyan tévedett ennyire. Hogyan lehetséges, hogy férfiként soha egyetlen jelét sem vette észre a lány valódi érzéseinek?
Hátrahúzódott, és nem tudott mást tenni, mint új szemekkel nézni a húgára. Sára nem volt olyan modellszerű szépség, amit a tinédzser fiúk hajlamosak voltak észrevenni, de megvolt a maga egyedi, élénk bájossága. Alacsony és sovány volt, széles, ártatlan szemekkel és pisze orral, ami fiatalos ártatlanságot kölcsönzött neki. A fizikai megjelenésén túl azonban volt benne egyfajta észrevehetetlen energia – egy kalandos aura, amely izgalmat és szórakozást ígért mindenkinek, aki követi.
Vonzó tulajdonságai ellenére a húga azon kevés nők közé tartozott, akikről őszintén kijelenthette, hogy soha nem gondolt szexuális partnerként. Mindig is a lány védelmezőjének tartotta magát. Akinek az volt a dolga, hogy józan fejjel megfékezze húga természetes, bajkeveréshez és huncutsághoz fűződő ösztöneit. De most? Most már egyáltalán nem volt kedve sem védelmezőnek, sem józanul gondolkodónak lenni.
– Ezt a pillantást akartad? – kérdezte a lánytól, miközben szeretettel lemosolygott rá, és a kezébe fogta az arcát. A hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet.
Sára egy pillanatig némán bámult vissza rá, ajka izgatott mosolyra húzódott, ahogy végül kikristályosodott agyában, hogy mire gondol Attila.
– Ó.. – nyögött fel.
Anélkül, hogy bármelyikük tudatosan gondolkodott volna, csókolózni kezdtek. Sára szorosan a testvére köré fonta a karját, miközben éhesen összetapadt a szájuk. Miközben csókolóztak, Attila keze a lány testén vándorolt: a rövid, szőke hajában kezdte, majd lejjebb haladt a nyakán és lefelé a hátán. “Nincs melltartó” -gondolta magában, miközben sima köröket futott a testén, és elcsodálkozott azon, milyen furcsán ismerős ez az egész. Hányszor ölelte át szorosan, vagy érezte, hogy meleg teste hozzábújik, miközben filmet néztek a kanapén? Akkoriban éppúgy az övé volt, mint most. Az egyetlen különbség az volt, hogy most már tudta. Megszakította a csókolózást és megkérdezte:
– Akkor most mit csináljunk?
Sára az ajkába harapott, miközben tekintete a plafonra tévedt, ahogy egy nehéz feladat megoldása során szokott tenni. 
– Kicsit rosszul érzem magam amiatt, ahogy anyuval bántam lent. Annyira igazságtalannak tűnt, hogy szexelni akart veled, noha állandóan mellette van apa. De most azt hiszem, megértem.
– Valóban?
– Aha… Szórakoztató a szex. Ha két dögös srác lakna velem egy házban, én is szeretnék velük szexelni!
Attila elvigyorodott. 
– De hát két dögös srác lakik veled egy házban.
– Tudom te süket… Ezért mondtam, hogy megértem, mit érez.  – válaszolta a lány játékos mosollyal.
– Szóval, meggondoltad magad az ajánlatukat illetően?  És nem zavar a tény, hogy én meg két szexi nővel élek együtt?
Sára elgondolkodó arckifejezése visszatért egy pillanatra. 
– Még mindig  idegessé tesz egy kicsit, ha arra gondolok, hogy te és anya szexelsz – ismerte el. – Lefogadom, hogy mindenféle módot tud arra, hogy szuperjó érzést keltsen, amikre soha nem is gondoltam. Mi van, ha jobban szereted majd vele csinálni, mint velem?
– Kizárt! Szeretem anyát, de te vagy a kedvencem. Nagyon izgalmas a gondolat, hogy szexuális dolgokat csináljak vele, de semmi olyat nem tudunk tenni, ami miatt kevésbé lennék  izgatott a veled való együttlét közben.
Sára a boldogságtól sugárzó tekintettel nézett rá. 
– Hiszek neked.. De tényleg nem fog zavarni téged, ahogy én és apa … együtt csinálunk dolgokat?
A kérdéstől a fiú fejében azonnal mindenféle apa-lánya szexuális tevékenység képei jelentek meg. Sárával ellentétben azonban nem zavarta a lehetőség. Épp ellenkezőleg! Annak elképzelése, hogy a húga az érett apjukkal bújik össze, izgalmasabb volt, mint bármely pornó.
– Szerintem ez szuper izgatóan hangzik!– mondta.
Sára zavartan ringatózott.
– Tényleg?
Attila bólintott. 
– Szeretlek boldognak látni, és lefogadom, hogy apa igazán boldoggá tehet!
– Hát… ha így gondolod… – motyogta a lány, miközben az egyik keze öntudatlanul a mellkasához nyúlt, és megdörzsölte a pólóját szinte átszúró kemény mellbimbót. – Nagyon tetszik a gondolat, hogy ... megosztom velük ezt az egészet.
– Én is! – értett egyet Attila.
– Rendben! Akkor csináljuk! De előbb öltözzünk át! Van egy ötletem!
A húgával ugyanazt a köntöst vették fel, amelyet ironikus módon ajándékba kaptak a szüleiktől néhány karácsonnyal korábban. Attila szinte soha nem talált okot arra, hogy felvegye az övét, de ennél tökéletesebb lehetőséget most el sem tudott képzelni.
A szüleik pont ott ültek, ahol hagyták őket, de rosszabbul néztek ki. Anna sírt, és próbálta összeszedni magát, miközben a gyerekeik bejöttek. Mindketten olyan vádlottaknak tűntek a tárgyaláson, akik tudták, hogy a bűnös ítélet már előre eldöntött dolog. Komor arckifejezésük azonban gyorsan kíváncsisággá változott, amikor meglátták, hogy gyermekeik ugyanúgy öltöztek, mint ők.
– Elnézést, hogy elrohantam!– mondta Sára.
– Nem kell bocsánatot kérned! Ez mind a mi hibánk. Nem kellett volna ilyesmit rátok öntenünk! Apátokkal beszélgettünk, és mindketten azt gondoljuk, hogy az a legjobb, ha megpróbáljuk ezt magunk mögött hagyni, és egy normális karácsonyt együtt tölteni!.– felelte Anna.
Sára rejtélyes mosolyt villantott. 
– Azt hiszem, ehhez már késő.
– Tudom, hogy nem tehetünk úgy, mintha ez meg sem merült volna, de mi... Várj! Hogy érted ezt? – kérdezte Anna, megérezve a lánya hangjában a huncutság ismerős hangját. 
– Mint kiderült, nem ti ketten vagytok az egyetlenek, akik egy családtaggal való szexről álmodoztak. – mondta Attila, és élvezte a szülei arcán megjelenő zavarodottságot.
– Nem az bántott, hogy ti ketten velünk akartok lefeküdni. Azért voltam dühös, mert Attila veled akart lenni és nem velem. De mindent tisztáztunk, és most már készen állunk a játékra.  – folytatta Sára. 
– Tisztáztátok? – kérdezte Anna, miközben a mosolya egyre szélesebb lett, ahogy rájött, mit jelent ez négyük számára.
– Bármilyen izgalmas is ez az egész, meg kellene határoznunk néhány alapszabályt. – folytatta.
– Egyetértek! -mondta Róbert.
Most Sára tűnt zavartnak.
– Mit értesz azon, hogy szabályok?
– Gyere ide! – emelte fel a karját Róbert, és invitálta a lányát, hogy üljön le mellé a kanapéra. – Tudom, hogy még új vagy ebben, de a szex tud bonyolult lenni. Ha szexelsz valakivel, az több mint egy fizikai aktus. Olyan módon nyitod meg magad valaki előtt, ami nagyon gyorsan bonyolódik. Könnyen lehet fájdalmat okozni, ha nem kommunikálsz megfelelően a partnereddel.
Anna átvette a szót:
– Nem szeretnénk, hogy bárki lelkileg vagy fizikailag sérüljön ebben az egészben! Meg kell győződnünk arról, hogy a fejünkkel gondolkodunk, és nem a... nos, tudod. Mindenképpen tudassátok velünk, ha valamelyikőtök úgy gondolja, hogy hozzá kellene tenni vagy módosítani kellene valamit.
– Oké, halljuk! – mondta Attila.
– Először is… édesapátokkal úgy érezzük, hogy a kapcsolatunk a családban mindennél fontosabb. Bármit is csinálunk a hálószobában, mi továbbra is a szüleitek vagyunk, és elvárjuk, hogy így bánjatok velünk. Jogunk van elvárni egymástól a  szeretetet és tiszteletet, de nincs jogunk elvárni a szexet igény szerint. Úgy gondoljuk, hogy kielégítő partnernek fogtok bennünket találni, de ha mégsem,  akkor újra kell értékelnünk a dolgokat. Világos?
– Világos! – felelte Attila.
Sára csak mosolygott, és bólintott.
– Ugyanez vonatkozik ránk is. Ha valamelyikőtök nem érzi jól magát valamiben, amit édesanyátok és én szeretnénk, vagy ha egyszerűen nincs kedvetek hozzá, akkor megígérjük, hogy ezt tiszteletben tartjuk.– mondta Róbert.
– Nem aggódom túlzottan emiatt! – mondta Attila izgatottan.
– Én sem! -tette hozzá Sára.
– Most ezt gondoljátok, de lehet hogy meglep majd néhány ötletünk. A kommunikáció és az őszinteség hihetetlenül fontos lesz! Szeretnénk rendszeresen értesülni arról, hogyan érzitek magatokat.   - mondta Anna 
– Oké.. még valami? – kérdezte Sára, egyre türelmetlenebbé válva.
– Az utolsó nyilvánvaló: Senki… szó szerint  senki nem tudhat erről semmit! Ennek a háznak a négy falán kívül egy unalmas család vagyunk. Nincsenek utaló megjegyzések! Nincsenek lopott érintések, amikor azt hisszük hogy senki sem látja! Semmi! Ha valaki megtudná ezt, az életünk tönkre menne. Ezt mindketten megértitek, ugye?  – kérdezte Róbert.
Attila és Sára ünnepélyesen bólintott.
– Van valami, amit valamelyikőtök szeretne hozzátenni? – kérdezte Anna.
– Csak annyi, hogy elegem van a sok beszédből, és szeretnék egy kicsit szórakozni! – mondta Sára, mosolyt és nevetést csalva ki a család többi tagjából.
– Nos, milyen szórakozásra gondoltál? – kérdezte az anyja.
– Ó, már kitaláltam. Mivel Attilával újak vagyunk a szexben. Ti lehetnétek a tanáraink,  mi pedig a diákok – felelte Sára.
– Ez kiválóan hangzik! – válaszolta Anna, majd Róberthez fordulva így szólt: 
– Drágám, hoznád a fényképezőgépet?
– A legnagyobb örömmel! 
A férfi olyan lendülettel indult, hogy megcsúszott és majdnem elesett a parkettán, ahogy a lánya is korábban.
– A portréhoz kell. Másrészt amellett, hogy ajándékot adunk a nagynénéteknek és a nagybátyátoknak, úgy gondoltuk, jó lenne néhány képet készíteni, hogy megemlékezzünk az első családi együttlétünkről! – felelte Anna gyermekei fel nem tett kérdésére.
– Részemről mehet! – mondta Attila. A karácsonyi fotó volt az utolsó, amire most gondolt. Sára egyetértően bólintott.
Az apjuk visszatért a szobába, egyik kezében a fényképezőgépével, a másikban az állvánnyal. Gyorsan felállította a szoba sarkában, mielőtt újra csatlakozott Sárához a kanapén.
Miután minden a helyén volt, Anna a családja elé állt. Eleinte idegesnek tűnt, de férje magabiztos bólintása és egy mély, megnyugtató lélegzet eléggé lenyugtatta idegeit a folytatáshoz.
– Hát akkor, diákok… – mondta, felidézve középiskolai matematikatanárát, akinek szigorú hozzáállása még húsz év elteltével is az elméjébe vésődött. – Eljött az első tanítási napotok. Úgy tudom, mindkettőtöknek van némi alapvető tapasztalata a férfi és női orgazmus terén. Van?
– Igen tanárnő! De nem sok. – válaszolta Sára. 
– Hmm... Értem.. – válaszolta Anna, miközben megsimogatta az állát, hamis elgondolkodó mozdulattal. – És te, fiam? – kérdezte, figyelmét Attilára fordítva. – Természetesen mindent tudunk arról, hogy mit csinálsz minden reggel a zuhany alatt. Van valami tapasztalatod ezen kívül?
– Nem tanárnő! – mondta a fiú vigyorogva.
– És milyenek az anatómiai ismereteitek?
– Ohh… szegényesek. -felelte Sára.
– Akkor talán célszerű ezzel kezdenünk! Álljatok fel és vegyétek le a köntösötöket! Lássuk az egészséges, fiatal testeiteket.
Sára és Attila először az anyukájukra nézett, majd egymásra. Izgatottságuk ellenére – vagy talán éppen ezért – egyikük sem akart elsőként levetkőzni. Sára különösen bizonytalannak érezte magát a külseje miatt. Aggódott kis mellei és fiús alakja miatt, főleg anyjuk nőiesebb alakjához képest. Ez az idegesség azonban egy pillanat alatt eltűnt, amikor meglátta bátyja arckifejezését. 
– Háromra? – kérdezte a fiú.
Sára bólintott.
– Egy... Kettő... Három... - mondták kórusban, mielőtt ledobták köntösüket a földre.
Mindkét testvér szeme tágra nyílt az izgalomtól, miközben éhesen falták egymás meztelenségét, és csodálkoztak azon a furcsaságon, hogy valakit ilyen ismerősen látnak ilyen ismeretlen módon. Attila teste olyan volt, amilyennek Sára remélte: sovány és hosszú, világosszőke szőrzettel az ágyékán. És – óóó - erre azért nem számított: kétségesnek tűnt számára, hogy a bátyja vastag farka beleférjen a kicsi hüvelyébe.
Legalábbis az agya ezt mondta neki. Testének többi része olyan forró és zavart volt, ahogy korábban soha nem tapasztalta. Mellbimbói szűk csomókká keményedtek, amelyek sajogtak és nevetségesen nedvesnek érezte magát a combjai között. Attilát ugyanígy izgatta meztelen húga látványa. Bőre sápadt és sima volt, és bár mellei aprók voltak, tökéletesen illeszkedtek a testéhez. Mellbimbói rózsaszín árnyalatúak voltak, amelyek ceruza radírként emelkedtek ki a kis halmokból. Lentebb látta a bordaív halvány körvonalait a lapos pocakja és keskeny csípője fölött. Lábai közét vékony, szőke szőrszálak szegélyezték, de Sára a combjait szorosan egymáshoz szorítva állt, így  nem látta a rózsaszín kincset alatta.
Némi erőfeszítéssel a lány arcára emelte a tekintetét, és mosolyt villantott. Olyan furcsa volt ugyanazt az aranyos szeplős orrot és vigyort látni, ahogy a húga visszabámult rá. Úgy nézett ki, mint az ártatlan szexualitás tökéletes képe, és Attila elsöprő vágyat érzett, hogy lecsapjon rá.
- Ahm... Nagyon szép... Nagyon szép... - mondta Anna, és a hangja elakadt a torkában, ahogy meztelen gyerekeit csodálta.
Sára a sarkán ringatózott. Szégyenlősnek érezte magát, és kicsit megfélemlítette bátyja erekciójának látványa.
– Ne csak bámulj, Attila! Mondd el neki, milyen érzéseket vált ki belőled! – mondta az anyjuk. – 
– Olyan gyönyörű vagy! A tested igazán izgató...  – mondta Attila szeretettel és vággyal teli hangon.
– Köszönöm. Te is.. – motyogta Sára zavartan, miközben arcáról mély pír áradt szét vékony keblei tetejéig. 
Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi ilyen nyilvánvaló szexuális éhséggel a szemében bámulja őt, még kevésbé az, aki oly sok szexuális fantáziájának tárgya volt.
– Láttál már valaha igazi péniszt? – kérdezte Anna.
Sára megrázta a fejét. 
– Ez... nagy... és kicsit ijesztő. De szerintem nagyon szexi. Valahogy meg akarom érinteni. Ez normális?
– Teljesen normális. Főleg egy olyan kedves emberét megfogni, mint a bátyád. - tette hozzá.
Most Attilán volt a sor, hogy elpiruljon.
– Szeretnéd, édesem? – kérdezte Anna. – Nem baj, ha a húgod játszik a péniszeddel?
Attila nyelt egyet és bólintott.
– Igen, szeretném!
Borzongás járta át Sára testét, ahogy közel lépett bátyjához. Egy egész fejjel alacsonyabb volt nála, és Attila aligha tudott elképzelni izgalmasabbat, mint a meztelen húga, aki nagy, zöld szemeivel bámulja őt.
– Csak... fogjam meg? – kérdezte az anyját.
– Finoman… A fiúk ugyanolyan érzékenyek odalent, mint te.  – mondta Anna.
– Rendben. Finoman. Értem.
Ezzel Sára előre nyúlt, és  hosszában végigsimogatta Attila farkát. Kétségbeesett nyögés szökött ki a fiú ajkáról, miközben küzdött, hogy megtartsa a térde.
Sára visszahúzódott, mintha kígyó marta volna meg. 
– Elnézést …  Jó érzés volt? – kérdezte zavartan mosolyogva.
– Nagyon.. Kérlek, ne hagyd abba! – zihálta Attila.
Sára felbátorodva ismét megérintette bátyja farkát, ezúttal fel-le mozgatva rajta a kezét.
– Olyan vicces érzés.. puha, de olyan kemény is.. és szeretem, ahogy folyamatosan lüktet.
– Valóban csodálatos! – értett egyet Anna, miközben közelebb lépett a gyerekeihez, mert közelebbről akart látni a felfedezéseiket. 
– Szeretnéd látni, hogyan érezd jól magad a bátyáddal? -kérdezte.
– Ó, igen! – mondta Sára izgatott bólintással.
– Nincs ellenedre, édesem? – kérdezte Anna, és Attilára fordította tekintetét.
– Ez tényleg... hm... igazán fantasztikus lenne.. - válaszolta feszülten a fiú..
Anna minden igyekezete ellenére sem tudta visszatartani a kezeit a remegést, miközben előrelépett, és testét fia mellé nyomta, elnyomva egy nyögést, ahogy a köntösén keresztül megérezte Attila meztelen testének melegét. Mielőtt azonban folytatta volna, tekintetével megkereste a férjét. Olyan lépésre készült, amelyet már sokszor megbeszéltek, de tudta, hogy néha az elméletben izgalmasnak tűnő dolgok a gyakorlatban egészen másként hathatnak.
Róbert néhány méterrel odébb állt, a fényképezőgéppel a kezében, és elragadtatott figyelemmel nézte őket. Felesége határozatlanságát érzékelve magabiztosan mosolygott és bólintott, miközben szabad kezével megsimogatta a kemény farkát a köntösén keresztül. Anna viszonozta a mosolyát és arca kipirult attól a teljes romlottságtól, amit tenni készült.
Megújult önbizalommal fordította figyelmét újra gyermekeire. 
– A fiúk nagyon érzékenyek a makkjuk alsó felén... itt.. - mondta, miközben lánya kezét ráhúzta az említett területre.
Sára erős kis körökben kezdte dörzsölni a tenyerét bátyja makkjához. 
– Normális, hogy így szivárog? – kérdezte, miközben elhúzta a kezét, és megvizsgálta a hímtag hegyéből kiszivárgott folyadékot.
– Igen. Észrevetted, hogy a hüvelyed teljesen nedves és síkos lesz, amikor izgatott vagy? – magyarázta Anna. 
Sára bólintott. 
– Ez most is így van – ismerte el, és zavartan összenyomta a térdeit.
– Az enyém is ilyen. Nincs benne semmi szégyellnivaló. - válaszolta Anna, és megnyugtatóan mosolygott a lányára. 
– A fiúk is nedvesednek – különösen, ha nagyon izgatottak. Ez megkönnyíti számukra, hogy beléd csússzanak, amikor eljön az ideje.
– Ó... – mondta Sára, hangjában összetéveszthetetlen csalódottsággal.
– Mi a baj, édesem? – kérdezte Anna. – Valami rosszat mondtam?
– Nem. Csak Attila farka nagyon szexi, és nagyon szeretném, ha belém tenné... de egyszerűen nem fér be.
Anna felnevetett. 
– Emlékszem, amikor először megláttam apád farkát, ugyanezt gondoltam. Biztos voltam benne, hogy szét fog szakítani, de nagyon tévedtem. A bátyád farka szép és vastag, és úgy fogja nyújtani a hüvelyedet, ahogy még soha semmi, de a lehető legjobb módon. Ami azt illeti, apádé is ezt fogja tenni. - tette hozzá, és férje felé mosolygott.
Apja említésére Sára is feléje pillantott, de gyorsan elfordította a tekintetét. Zavarba jött annak heves pillantásától, és megijedt attól, hogy mennyire feldúlta a gondolat, hogy meg fogja baszni az őt felnevelő férfi.
– Ezen majd ráérsz később aggódni! Most koncentráljunk erre! – mondta Anna és megmarkolta a fia farkát. 
Attila lehunyta a szemét, miközben próbálta megőrizni az önuralmát. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, és gyorsan közeledett az elélvezéshez.
– A férfi makkja a legérzékenyebb, de ha így körbefonod a kezeddel, szimulálhatod azt az érzést, amit egy nő hüvelyébe hatolva érez 
Miközben Anna beszélt, elkezdte folyamatosan mozgatni a kezét fel és le. Attila ezt sokkal kellemesebbnek találta, mint amikor ő csinálta ugyanezt magával. 
– Ki akarod próbálni? – kérdezte Anna.
Sára válasza csak egy csöndes, kis helyeslés volt, és a kis, karcsú ujjai felváltották anyjuk ujjait. Anna azonban nem vette le teljesen a kezét. Hüvelykujjával és a gyűrűsujjával megfogta Attila hímvesszőjének tövét. Láthatóan nem akarta elengedni fia izgatott szervét most, hogy végre a kezébe került.
– Nagyon gyengédnek kell lenni, de a férfiak azt is nagyon élvezik, ha a zacskójukkal játszanak  – folytatta a nő.
Miközben beszélt, a másik keze Attila combjai közé csúszott, és megmarkolta a zacskót.
 – Ó, igen. Ez az én jófiúm… Csak lazíts, és hagyd, hogy vigyázzunk rád, kicsim. – suttogta, és belemerült saját vérfertőző fantáziáiba
A fiúnak csak ennyi kellett. Hallani anyja fülledt hangját, amely megvigasztalja és bátorítja őt, miközben a heréivel játszott, és a húga közben megsimogatta a péniszét… ez több volt annál, mint amit szűzi agya képes volt feldolgozni. A látása elhomályosult, és elvesztette az egyensúlyát, ahogy testében minden csepp vér a farkába nyomult. A férfiasság még jobban megdagadt Sára kezében, és egy hatalmas adagot lövellt az anyja köntösére. Sára kuncogott és tovább simogatta, miközben mindenfelé spermalöketek repültek. Egy részük Anna köntösének más részein landolt, míg mások Sára meztelen bőrére fröccsentek. Egy csepp sperma még a húga hasára is került, és lecsúszott a combja közötti résbe, megnedvesítve a finom szőke szőrszálakat, amelyek védték női mivoltát.
A fiú úgy eresztett le, mint egy kilyukadt gumiabroncs. Sára mindvégig kötelességtudóan verte a farkát, és észre sem vette, hogy az érzések, amelyek egy pillanattal ezelőtt olyan csodálatosak voltak, gyorsan fájdalmasak lettek.
– Lassíts, drágám! – mondta Anna, és elengedve  Attila farkának tövét leállította a lánya kezének izgatott fel-le mozgását. – A bátyád egy ideig nagyon érzékeny lesz egy ilyen orgazmus után, és nem akarunk neki kellemetlenséget okozni!
– Ó, bocsánat! – mondta a lány, nem tudva leplezni büszkeségét teljesítményére.
– Mmmm …– motyogta Attila, miközben lerogyott a kanapéra. 
Csak ekkor vette észre, hogy édesapja a közelben áll, és fotót fotóra készít a hármuk tevékenységéről. Talán zavarba jött volna, ha nem árasztják el az agyát még mindig az endorfinok.
Tekintete visszasiklott az anyjára és Sárára. A húga lenyalta a spermát az ujjairól, miközben apjuk közeli felvételeket készített elégedett arcáról. Anna csak állt ott, olyan arckifejezéssel, amilyet még soha nem látott – félúton a döbbenet és a gyermeki vidámság között. Kicsit az előző karácsonyi reggeleken készült képekre emlékeztette, miután kinyitotta a régóta várt ajándékot.
A fia tekintetét érzékelve Anna visszazökkent a jelen pillanatba. Elmosolyodott, miközben lenézett az amúgy tiszta frottír köntösére tapadt vastag, tejfehér folyadékgömbökre. 
– Micsoda rendetlen fiú vagy! – mondta, és fenyegetést imitálva  intett az ujjával.
– Elnézést!
– Semmi baj, édesem4 De valószínűleg jobb ha ezt leveszem. Nem szeretném, ha szétkenődne a bútorokon.
Szó nélkül kioldotta az övét, és lecsúsztatta magáról a köntösét a padlóra. Annak ellenére, hogy nemrég élvezett el, Attila farka azonnal teljes keménységre ugrott, miközben szemei itták anyja meztelen testének látványát, és elemezte az összes hasonlóságot és különbséget a nő és a húga között.
Anna Sárához hasonlóan karcsú és nőies volt. Nem lepődött meg, amikor látta, hogy az arcán levő szeplők folytatódnak a mellkasán. A melle valamivel nagyobb volt, mint a lányáé, de nem sokkal. Bár egy kicsit jobban lesüllyedtek, mint fiatalkorában, senki sem mondta volna őket megereszkedettnek. A mellbimbói duzzadtan ágaskodtak, és úgy tűnt, könyörögnek, hogy szopják őket és játsszanak velük.
Attila tekintete lejjebb ereszkedett, és értékelte a lágy, anyás íveket. Anna jó formában tartotta magát, de a teste még mindig hordozta a két gyermek kihordásának és születésének nyomait. A csekély tökéletlenségek izgalmas emlékeztetőként szolgáltak arra, hogy a nő, aki megmutatta magát neki, az anyja volt – az a nő, aki minden szeretetét és figyelmét odaadta neki, és most még többet akar adni. Tekintete végül megakadt a combok találkozásánál lévő tűzvörös szőrzeten.
Amióta a fiáról kezdett fantáziálni, Anna azon töprengett, vajon vonzónak találja-e, de ezek a félelmek egy pillanat alatt szertefoszlottak, ahogy meglátta a csodálatot a fiú arcán. Attila mohó tekintetétől felbátorodva, gyorsan piruettet csinált.
– Gyönyörű vagy, anya!
Ezt nem Attila mondta, hanem Sára. Arcán széles mosoly ült, miközben szemével felszívta Anna meztelen testének látványát.
- Ó, köszönöm, édes! – válaszolta Anna, viszonozva lánya mosolyát.
Előrehajolt, és összenyomta a melleit.
– Szerintem Attila is így gondolja! – mondta Sára kuncogva, miközben testvére megújult erekciójára mutatott. 
Anna megnyalta az ajkát, miközben nyíltan fia farkát bámulta.
– Igaza van, anya! Szexi vagy! – mondta a fiú. 
– Ez hízelgő. De azt hiszem, most rajtunk a sor.
– Ooh. Igen! Mit tegyünk?
– Kezdjük azzal, hogy leckét adunk a bátyádnak a női anatómiából! – válaszolta Anna, és szíve izgatottan vert a fia arcán megjelenő vágytól. 
– Láttál már női puncit? – kérdezte a fiútól.
Az idegesen nyelt egyet, és megrázta a fejét. 
– Nem. Legalábbis élőben nem.
– És szeretnél?
– Lefogadom, hogy többet szeretne tenni, mint csak nézni! – mondta Róbert, mielőtt fia válaszolhatott volna.
– Mindent a megfelelő időben! – válaszolta Anna sokatmondó mosollyal. 
Visszafordult a fiához, térdre ereszkedett, és azt mondta: 
– Először is szeretném, ha megértenéd, hogyan működünk odalent mi, hölgyek. Aztán belevághatunk egy gyakorlatiasabb bemutatóba. Sára, ülj a bátyád helyére. Attila, te meg gyere le velem a padlóra!
Mindkét gyerek úgy tett, ahogy az anyjuk kérte.
Anna küzdött, hogy megőrizze higgadtságát, miközben érezte, hogy fia meleg, meztelen teste enyhén súrolja az övét. Attila a maga részéről gyakorlatilag érezte az anyja testéből kiáramló izgalom szagát, és minden akaraterejére szüksége volt, hogy távol tartsa tőle a kezét, és az előtte álló feladatra összpontosítson.
Anna megköszörülte a torkát. 
– Nagyon jó! Most nyisd szépen ki a lábaidat Sára!
A lány tétovázott és sápadt arca ismét skarlátvörösre változott. Egy dolog a családja előtt meztelenül lenni, de kitárulkozni valahogy más volt. A testvére arca ott volt – egészen közel a legintimebb helyéhez, és tudta, hogy ha egyszer megnyílik neki, látni fogja, milyen nedves és izgatott. Az, hogy az apja fölöttük állt, és képeket készített meztelen testéről, nem segített a helyzeten. 
– Kérlek! – esdekelt Attila, és tágra nyílt, könyörgő szemekkel nézett fel rá. – Annyira szexi vagy, és én annyira be vagyok indulva! Nagyon szeretném látni... és még többet csinálni, ha megengeded.
Volt valami a hangjában, ami egy pillanat alatt eltüntette a lány szorongását. A bátyja akarta őt, és ő nem akart mást, mint átadni magát neki. Nem volt semmi, amit meg ne tenne, ha megkéri.
– Rendben! – hangzott az egyszerű válasza, ahogy a térdei szétnyíltak.
Attila, Anna és Róbert lélegzete elakadt Sára duzzadt szeméremtestének láttán. A lány zavara alábbhagyott, de csak egy pillanatra. Minden visszatért, amikor Anna megragadta a bokáit, és feltette őket oldalra a kanapéra. A nemi szerve így a lehető legnyitottabbá vált.
- Olyan szép... - motyogta Attila, miközben öntudatlanul lenyúlt, hogy megsimogassa sajgó farkát.
– Szerintem is! – válaszolta Anna. 
Felnézett lánya kipirult arcára, és elmosolyodott, és vigasztaló mozdulatokkal finoman megsimogatta a combja belső részét. 
– Hihetetlenül szexi puncid van, drágám! És még szebben fog kinézni a bátyád farka köré tapadva!
Sára felnyögött, Attila pedig lenyűgözve nézte, ahogy a szeméremajka egy pillanatra kifelé hajlik, majd egy csepp tiszta folyadék szivárgott ki a nyílása tövéből.
– Mmm... Igen. Élvezed ugye?" – kérdezte Anna.
A hangja rekedtebbé és halkabbá vált saját izgatottságától. 
– Szereted elképzelni, hogy a bátyád becsúsztatja a nagy szexi farkát a szűk kis lyukba...
– Igen... olyan régóta vágyok rá…– nyögte Sára. 
– Hamarosan, drágám... hamarosan... De először leckét kell adnunk a bátyádnak, hogyan kell egy nő kedvében járni. Nem baj, ha megérintelek? – kérdezte Anna.
Sára az ajkába harapott, és megrázta a fejét.
– Csak szólj, ha kényelmetlenül érzed magad, édesem!
Anna Attila felé fordulva elkezdte a leckét. 
– Ez a húgod szeméremteste. – mondta, miközben tenyerét végigsimította Sára nemi szervén, halk nyöszörgést váltva ki a lány összeszorított ajkai közül. 
– A hüvelye az a tér, ahová a férfi a péniszét helyezi. De mi egyszerűen csak a puncijának fogjuk hívni, vagy ha nagyon mocskosnak érzed magad, akkor a pinájának.
Az a tény, hogy az anyja a húga nemi szervének élő bemutatója közben használta a szót, izgalmasabb volt, mint bármi, amit a legvadabb fantáziájában is megálmodott.
– Ezek Sára nagyajkai, vagy a külső szeméremajkai – folytatta Anna. 
Miközben beszélt, az ujja közé csípte lánya külső ajkait.Sára kétségbeesett nyögést hallatott. Soha nem hitte magát mutatósnak – mindig azt feltételezte, hogy senki sem akar majd fiús, fejletlen testére nézni. De az, hogy a figyelem középpontjában áll, és az anyja kezei olyan módon érintik meg, ahogyan korábban soha nem tapasztalta, gyorsan felszabadított benne valamit, amiről nem tudta, hogy ott van.
– Amint látod, a húgod külső ajka meglehetősen vastag. A legtöbb nő élvezi, ha megérintik, összenyomják vagy dörzsölik a punciját, de az igazán szórakoztató dolgok belül vannak. Anna elengedte Sára punciját, majd kezét lánya szeméremtestének két oldalára tette, és széttárta, a puncit. 
– Igen... olyan gyönyörű…– mormolta félig magában, amikor először megpillantotta lánya virágzó rózsaszín kelyhét.
– Odabent minden sokkal érzékenyebb. – folytatta Anna. 
Az egyik kezének hüvelyk- és mutatóujjával nyitva tartotta Sárát, míg a másik pehelykönnyű érintéssel cirógatta a tapadós rózsaszín húst.
Sára felsóhajtott, és a tüdejébõl kiáramlott minden levegõ, miközben a puncija ismét megrándult, és egy újabb adag lánynedvet engedett ki a hüvelye lehetetlenül apró bejáratából.
Anna figyelmen kívül hagyva lánya nyilvánvaló kéjét, folytatta előadását. Attila elragadtatottan bámult. Ez volt a legizgalmasabb dolog, amit valaha látott életében. 
– Amint látod, a húgod kisajkai – a belső ajkai – sokkal kisebbek és véleményem szerint nagyon szépek. 
– Gyönyörű vagy hugi! – mondta Attila, és önmagát is meglepve sikerült elszakítania a tekintetét a látványról és Sára szemébe nézni, miközben beszél.
A lány, akit már elmerült a testi érzések tengerében, gyakorlatilag elolvadt bátyja szavaitól. Az ő elismerése volt az egyetlen dolog, amire igazán vágyott, és ezt megszerezni, amikor teljesen kitárulkozott, a legcsodálatosabb érzés volt, amit csak el tudott képzelni.
– Köszönöm... - mormolta, és egész testében égett a friss vágy a bátyja után.
– Ez okos dolog volt. Láttad, hogyan reagált a szavaidra? – kérdezte Anna, jelezve a folyadékáramot, amely Sára nyílásának tövéből csöpögött. 
– Könnyű lehet beleragadni a szex fizikai oldalába, de soha ne felejts el kommunikálni a pároddal! A leggyorsabb módja egy lány felizgatásának, ha szeretettnek és vágyottnak érzi magát, és a húgod puncijának nedvesedése alapján azt hiszem, mindkettőt bőven érzi. Igazam van, Sára?
– I-Igen... tényleg... tényleg az vagyok!" – válaszolta Sára összeszorított fogakkal, miközben a feneke a kanapén mocorgott, és egyre kétségbeesettebben vágyott az elélvezésre.
– Látod, milyen nedves?
Anna még egyszer áthúzta az ujját lánya sima barázdáján, és feltartotta, hogy fia szemügyre vegye. 
– A farkad megkeményedik, ha izgatott vagy, de a lányoknál ez másképp van. A mi punciink nedves lesz és ellazul. Nagyon fontos, hogy megbizonyosodj arról, hogy a párod készen áll rád, mielőtt bármit is bele akarsz tenni, különben nagyon fájdalmas lehet!
– Szóval ez azt jelenti, hogy Sára készen áll a szexre? - kérdezte a fiú izgatottsággal a hangjában.
– Ne siessük el a dolgokat! – mondta Anna türelmes mosollyal. – Az első alkalom kényelmetlen lehet néhány lány számára, ezért szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy a húgod a lehető legjobban készen áll, mielőtt elveszítené a szüzességét.
– Ó, oké... – morogta Attila.
– Ne nézz olyan durcásan! Sok mindent tehetünk azért, hogy a húgod jól érezze magát. Próbálta már valamelyikőtök az orális szexet?
– Úgy érted, a szopást? Nem.
– Én sem. – mondta Sára leheletnyi kíváncsisággal tarkított hangon.
Anna izgatottan csillogó szemekkel felnézett férjére. Ennek a forgatókönyvnek számtalan változatát eljátszották, miközben eddig a pillanatig dolgozták ki magukat, de egyikük sem volt felkészülve arra, hogy milyen ártatlan és tapasztalatlan lesz a lányuk. A lehetőség, hogy szó szerint megtanítson neki mindent, amit a szexről tudni lehetett, váratlan elemet adott a fantáziának, amely már messze túlmutatott azokon a határokon, amit bármelyikük lehetségesnek tartott.
– A szopás nem az egyetlen formája az orális szexnek. A fiúk is megtehetik. – mondta.
Sára szeme tágra nyílt. 
– Úgy érted, más fiú farkát szophatják? Nagyon szeretném látni!
Attila és Róbert ideges pillantásokat vetettek egymásra, miközben Anna felnevetett. 
– Én is, drágám, de nem erre gondoltam. Azt akartam mondani, hogy a nők kaphatnak orális szexet és adhatnak is. Csodálatos érzés, ha valaki nyalja a punci külsejét vagy belsejét. Az apád nagyon jó ebben.
Mindkét nő Róbertre fordította tekintetét, aki oldalról büszkeséggel vegyes izgalommal mosolygott le kettejükre. 
– Lefogadom, hogy szívesen megmutatná, mire képes! – mondta Anna mosolyogva, miközben tartotta a férje tekintetét.
– Inkább látni szeretném, ahogy te csinálod! – felelte Róbert.
– Én... De... azt hittem, hogy mi…
 Anna szava elakadt választ keresve, de nem kellett volna meglepődnie. Miután a Tamás és Eszter vérfertőző fotói okozta sokk elmúlt, Anna különösen beleszeretett Eszter és Réka közös képeibe. Soha nem tartotta magát leszbikusnak vagy akár biszexuálisnak, de volt valami abban, ahogy sógornője megérintette és megnyalta a lánya testét, ami végtelen izgalom és bűntudat ciklusaival kínozta őt. Nem sokkal később már azon töprengett, hogy vajon egy napon megteheti-e ugyanezt Sárával, és ha egyszer ez a gondolat megfordult a fejében, lehetetlen volt onnan kiűzni. Amikor végül összeszedte a bátorságát, hogy bevallja fantáziáit Róbertnek, az úgy dugta, mint egy megszállott, miközben követelte, hogy mondjon el minden mocskot, amit az ártatlan tinédzser lányukkal akart csinálni.
– Most már ne fogd vissza magad, drágám! Tudod, mit akarsz. Vedd el!– mondta a férje.
Anna nyelt egy nagyot, és bólintott. Lánya szűz puncijának vizsgálata és feltárása élete egyik legizgalmasabb élménye volt, de eddig legalább képes volt elrejteni szándékát azzal az  álcával, hogy fiát a női testről tanítsa. Ha tovább vinné a dolgokat, nem lenne kétség afelől, hogy valójában mi és miért történik.
Mindkét felnőttet meglepetésként érte, amikor Sára megszólalt:
– Csinálhatod, ha szeretnéd anya! Sosem jutott eszembe, hogy ilyesmit csináljak egy lánnyal, de nagyon boldoggá tennél, ha nyalnál ott lent. Nem kell zavarba jönnöd!– mondta. 
–Biztos vagy benne? – kérdezte Anna, még mindig tántorogva a szerepeik hirtelen cseréjétől. Sára bólintott, szemei tágra nyíltak a vágytól. 
- Igen!.
Anna halkan felnyögött, és gyakorlatilag előreesett a lánya ágyékába. Minden színlelés elszállt, hogy Attilának megtanítsa, hogyan kell egy nőnek tetszeni, miközben a szája a lánya puncijára tapadt és nyelve belemélyedt a hasadékba. Sára izgatottságának íze és illata annyira egyedi volt, és különbözött az övétől. Nem tudta leírni, de valami friss és újszerű volt benne, mint a reggeli harmat a tavasz első meleg napján.
– Óóóóóóóó! – nyögött fel Sára. 
Anyja szája olyan meleg és nedves volt, és úgy tűnt, minden megfelelő helyen megérintette. Hatalmas, kavargó mozgáshullám hintázott át rajta, amitől a hasa izmai megremegtek, és ágyéka erősen anyja arcához nyomódott.
– Jól esik? – kérdezte Anna, amikor feljött egy pillanatra levegőért.
– Nagyon jó! – válaszolta Sára, és mohón visszanyomta anyja fejét szükségleteinek lüktető forrásához.
Attila cseppet sem csalódott amiatt, hogy ő maga nem kapott szerepet az akcióban. A hangos nyögésekből és a húga ágyékából kiszűrődő nedves cuppogásból rájött, hogy az anyja már nagyon régóta ki akarhatta ezt próbálni, és ahogy Sára szeme kifordult, biztos jele volt annak, hogy ő is jól érzi magát. A saját farkát kézbe véve önmagával játszott, miközben a legmocskosabb és legizgalmasabb szexshow-t nézte, amit csak el tudott képzelni.
Tekintete végigjárta anyja meztelen testét, és figyelte, ahogy a mellei a mellkasa alatt lógnak, és a feje fel-le mozgásával ingadoznak. Nagyon szerette volna megérinteni és megszorítani őket, de habozott. Nem volt biztos benne, hogyan reagálna a nő.
– Csináld csak! Imádni fogja! – mondta Róbert, érzékelve fia tusakodását
Apjára felpillantva Attila meglepődve látta, hogy Róbert kioldotta a köntöse övét, és az előadást élvezve lazán verte a farkát. Elvétve korábban is látta apja farkát, de sohasem izgatott állapotban. Nem tudta levenni a szemét arról a hosszú, eres hústömegről, amely annyira hasonlított az övéhez. Látva a döbbent arckifejezést fia arcán, Róbert csak mosolygott, és így szólt: 
– Nos? Mire vársz?
Attilának csak annyi megerősítésre volt szüksége. Térdelve közelebb ment, és kezét anyja csupasz hátára tette. Anna megborzongott, és a fiú megbabonázva nézte, amint libabőr hullámzik puha, szeplős bőrén. Élete során számtalanszor megérintette az anyját, de ez most annyira tiltottnak és izgalmasnak tűnt.
– Ne légy szégyenlős kicsim!  Bárhol megérinthetsz. Olyan régóta vágyom arra, hogy érezzem a kezeid mindenhol magamon - hogy megérints és mutasd, mennyire felizgat anyukád meztelen teste. Minden érted van! A tiéd vagyok... használj, ahogy akarsz!– nyögte Anna, és a hangját elfojtották Sára puncijának redői.
Attila érezte, hogy a zacskója megfeszül és a farka az izgalomtól hullámzik, de épp időben sikerült lerántania a kezét izgatott farkáról, hogy elkerülje az orgazmust. Nem volt szüksége újabb emlékeztetőre, hogy amit ők négyen művelnek, az mocskos és helytelen, de amikor meghallotta az anyját így beszélni – engedélyt adott neki, hogy szíve szerint felfedezze a testét –, helyzetük valósága szinte túl élénk és izgalmas volt ahhoz, hogy kezelni tudja.
Egyik kezét határozottan Anna hátára szorítva, a másikkal alá nyúlt, és tenyerébe fogta az egyik lógó mellet. Soha nem tapintott még női keblet, de összehasonlítási alap nélkül is tudta, hogy az anyjuké teljesen tökéletes. Tesztelte súlyukat és szilárdságukat, finoman megszorította őket, és furcsán izgalmasnak találta a hús puha rugalmasságát.
Anna kéjesen felnyögött, és egész testében felpörögött az izgalom fia érintésére. Sára pinájára tapasztotta a száját, és lejjebb ereszkedett, mellét még erősebben Attila tenyerébe nyomva.
A fiú ujjai szorongatták és játszadoztak vele, végül felderítették puffadt, vörös bimbóudvarát, amit a hüvelyk- és mutatóujja közé vett. Anna felsikoltott, amikor egy kis orgazmus járta át a testét. Attila elhúzta a kezét, attól félve, hogy fájdalmat okoz neki.
– Ne! Kérem vissza! Ne hagyd abba! –  könyörgött a nő.
Attila boldogan tett eleget a kérésnek, és ismét lenyúlva  elkezdte csipkedni és húzni anyja mellbimbóját. A szög kényelmetlen volt ugyan, de végül mélyebbre nyúlt alá és megragadva a másik cicjét, ugyanúgy bánt vele. A nő felsóhajtott és felnyögött a fia felfedező érintésére.
Miközben anyja melleit tapogatta, a másik keze annak hátát simogatta. Először lassú körökben, meglepődve azon, hogy milyen erotikus érzés érezni a hát ívének izmait. Végül a fiú mozdulatai szélesebbek lettek, és határozott simításokat adott a nő tarkójától le a farokcsontjáig.
Végül elengedte a mellét, és mögé helyezkedett. Volt még valami, amit látni és érinteni akart. Megszabadulva idegességétől és habozásától, a kezébe vette anyja fenekét, és szélesre tárta, felfedve szőrös ánuszát és pináját izgatott tekintetének.
Elcsodálkozott, mennyire másképp néz ki anyja nemi szerve, mint Sára keskeny nyílása. Egy felnőtt nő puncija volt, nem egy tinédzser lányé. Egy dolog, ami egyáltalán nem különbözött, az a látható izgalom volt. Egy hosszú szál tiszta folyadék lógott a nyílásból, és a nő belső combjához tapadt. Úgy tűnt, az egész ágyékát eláztatta a nedv. Ha a fiú nem tudta volna, mennyire izgatott, azt gondolhatta volna, hogy bepisilt.
Attila érezte, hogy elhatalmasodik rajta a fiús kíváncsisága, és felfedezésbe kezdett. Ujjaival átfésülte anyja  szeméremszőrzetét, és kifelé terítette, hogy akadálytalanul lássa a nedves rést. Eszébe jutott, mit tett az anyja korábban Sárával. Hüvelykujját a nyílás két oldalára helyezte, és szélesre tárta. Tágra nyílt szemekkel bámult anyja rózsaszín, lüktető mélységeibe. Szinte anélkül, hogy észrevette volna, hüvelykujja befelé csúszott, és a hozzáadott erőnek köszönhetően még jobb rálátást kapott anyja csillogó belsejére.
– Ó! Ez... hm... - mondta Anna, és teste megfeszült pillanatnyi zavarában, amiért ennyire ki van szolgáltatva a fiának.
Attila keze visszarándult, mintha forró tűzhelyet érintett volna.
– Nem, semmi baj!  - mondta a nő, és beszéd közben arcát elfordítva Sára nedves szeméremdombjára fektette. – Csak nem számítottam rá, hogy ennyire... intim leszel. Menj és fedezd fel - tanulj meg mindent egy nő bensőjéről! Ez az, amiért itt vagyok.
Attila új önbizalomhullámmal ismét becsúsztatta hüvelykujját anyja hasítékába, és még egyszer belenézett. Soha nem látott még ennyire csábítót, mint az anyja hüvelyének nyálkás rózsaszín húsát, amely mintha megduzzadt volna és visszahúzódott volna az anyja feszült légzésétől.
– Látod azt a kis lyukat mélyen bennem? Kicsit úgy néz ki, mint egy fánk. - kérdezte Anna, és ismét felvette tanári személyiségét.
– Igen, azt hiszem. – válaszolta Attila. 
Alaposan megvizsgálta, és rácsodálkozott a női test titkaira. 
– Mi az? – kérdezte.
– Ez az én méhnyakam – a méhem bejárata. Itt nőttél fel bennem.
– Megérinthetem? – kérdezte természetellenes kéjtől remegő hangon.
– Igen, de finoman, de. A túl nagy nyomás fájdalmas lehet.
A fiú az egyik hüvelykujját beakasztotta a nő nyílásába, majd a mélyen benyomta a másik keze mutató- és középső ujját az anyja testébe, amíg valami szilárd és sima érzetet nem érzett. 
– Ez az? – kérdezte, és elbűvölte a nő anatómiájának ilyen bensőséges részének különös furcsasága.
– Mmm... igen, ez az. Azt a helyet érinted, ahol megszülettél. És oda fog menni a spermád, amikor majd belém élvezel.
- Hú... - motyogta a fiú, miközben gondosan felfedezte anyja legtiltottabb mélységeit.
Az Anna testén átsuhanó érzések önmagukban is elsöprők voltak, de amikor meghallotta a félelmet a fia hangjában, ahogy megérintette, valami eltört az agyában. Soha nem érezte magát ennyire mocskosnak és szajhának, vagy jobban szeretve. Ez a két versengő érzelem a dominanciáért küzdött, mielőtt valahogyan egyesült volna annak elfogadásává, hogy két dolog lehet egyszerre igaz. Nagyon szerette a fiát, és jó anyja volt. Ugyanakkor egy ribanc is. Egy nő, aki megengedte neki, hogy úgy használja a testét, ahogy akarja.
Ezt a meglepő kinyilatkoztatást egy ugyanilyen meglepő orgazmus kísérte.
– Unnnnghhhh... Ó istenem… elélvezek… – sikoltott fel, miközben belső izmai pulzáltak, és folyadékfolyam ömlött ki belőle, eláztatva fia kezét és alatta a padlót. 
Oldalra fordított fejjel elkapta férje izgatott tekintetét.
Attila elszakította szemét anyja ágyékáról, és felnézett apjára, aki maszturbált, miközben lemosolygott a feleségére. Tudta, hogy a szülei mélyen szeretik egymást, de nem emlékezett olyan alkalomra, amikor ilyen imádatot látott volna apja arcán.
– Csak így tovább, kicsim! Érints meg! Szoríts! Nem érdekel, mit csinálsz, csak csináld! – könyörgött Anna.
Attila szívesen csinált bármit, különösen, ha ez azt jelentette, hogy szabadon kutathatta a csepegő lyukat. Nem tudta ugyan pontosan, hogy mit csinál. Ujjait ide-oda mozgatta a nő nedves járatában, meglepve, hogy milyen gyorsan és könnyedén csúszott be a mutató- és középső ujja.
– Mmmmmmm. Ez az… ujjazd anya pináját kicsim… -hörögte Anna.
Attila alig akarta elhinni azt a mocskot, ami az anyja szájából jött ki. Mintha valami vérfertőző démon szállta volna meg. De persze nem tette. Ez ugyanaz a szerető anya, akit mindig is ismert, és hihetetlenül izgatta, hogy tudta, hogy ezek a vágyak ki tudja, mióta pezsegtek a felszín alatt, és csak arra vártak, hogy felforrjanak.
A nő utasításait követve elkezdte ide-oda görbíteni ujjait a lyukban, és elszántan próbálta megérinteni minden részét. Anna megvadult. Csípője úgy ugrált, mint egy vadló, ahogy visszahajolt Sára pináját nyalni. Attila nem tudott másra gondolni, csak hogy milyen csodálatos érzés lesz a sima lyuk a farka körül. A gondolattól megszédült.
– Jó érzés? – kérdezte Sára magára húzva a tekintetét.
A fiú annyira az anyjára koncentrált, hogy alig figyelt a húgára. Az, ha féltékeny is volt, nem mutatta ki. Attila elmosolyodott és bólintott.
– Anya nyelve nagyon izgató a puncimon. Vele is meg kellene tenni!... Ó! Azt hiszem, tetszik neki ez az ötlet - tette hozzá Sára boldog zihálással, mert Anna csinált valami újat a lábai között.
Attila merésznek érezte magát, és így szólt: 
– Megteszem, ha szopod  apát!
Sára, aki pillanatokkal ezelőtt csupa kéj és boldogság volt, hirtelen elcsendesedett, Attila aggódva nézte, hogy túllépte-e a határt. A lány felnézett, és úgy tűnt, először vette igazán észre apja kemény péniszét.
Róbert az idegességét érzékelve azt mondta: 
– Csak ha akarod, édes. De nagyon jól esne! -mondta és egy lépést tett előre, miközben folyamatosan járatta a kezét a farkán..
– Szeretném, de nem tudom, hogyan! – mondta Sára.
– Megnyalhatod, vagy egy kicsit a szádba teheted. Bármi, ami jólesik neked!
Sára elpirult, és félénken bólintott. 
– Oké!
Az idő megállni látszott, amikor Róbert újabb lépést tett előre, kemény farkát pár centire a lánya szájától tartva. A férfias hímvesszője és Sára ártatlan, lányos vonásai közötti kontraszt új mércét állít fel a legmocskosabb dologra, aminek Attila szemtanúja volt, és még Anna is szüneteltette saját tevékenységét, hogy megnézze, mi következik.
Sára alázatos mosollyal előrenyúlt, megragadta apja hímtagját, és halk zihálást hallatott, ahogy az megremegett és megrándult a markában. Róbert kéjes nyögése nyilvánvalóbb volt. A lány tettét felhatalmazásnak tekintve, hogy tovább terelje a dolgokat, előretolta az ágyékát, és a hegyét a lány finom ajkához nyomta. Sára nem nyitotta ki azonnal a száját, de nem is rettent el. Az apja a csípőjét mozgatva a farka szivárgó hegyével végigkövette a lány szájának körvonalát.
Sára szívében zavaros érzelmek kavarogtak. Ez annyira mocskosnak és helytelennek tűnt – valahogy sokkal tiltottabb, mint az hogy az anyja nyalja. Ez azonban sokkal izgalmasabbá tette. Az pedig, hogy az apujával csinálja, akit annyira szeretett, egy plusz réteget adott az izgalmához, ami szinte túl sok volt.
Nagy zöld szemeivel felmosolygott  rá. Ajkai szétnyíltak, és nedves, nyitott szájú puszit adott Róbert makkjára.
– Óóó, kicsim..Ez olyan jó érzés... – nyögte Róbert.
Sára szíve büszkeséggel dobogott, hogy milyen hatással volt az apjára.
– Simogasd meg, miközben megcsókolod. Úgy, ahogy mutattam. – mondta Anna alóluk.
– Így? – kérdezte a lány, miközben az apjára szegezte a tekintetét, és néhány tétova mozdulatot tett.
– Nem kell ilyen gyengédnek lenned, édes! – válaszolta a férfi. 
Megfogta a lánya kezét, és irányította, hogy erősebben és gyorsabban verje. 
– Mmmm igen. Ez az! - nyögte, ahogy a lány felvette a ritmust.
Sára újra hagyta, hogy apja farka az ajkának nyomódjon, miközben mozgatta a kezét a törzsén. Ezúttal mélyebbre vette, és ismét meglepte, hogy mennyire élvezte, ahogy a férfi melegsége kitölti a száját.
– Nagyon jól csinálod, Sára – mondta Róbert  lihegő lélegzetvétellel, miközben lenyúlt, és szeretetteljesen beletúrt a hajába. – Csak folytasd, és én el fogok élvezni. Szeretnéd? Szeretnéd megkóstolni apukád forró spermáját? Érezni, ahogy megtelik vele a csinos kis szád?
Sára szeme tágra nyílt és határozottan bólintott, miközben azt mormolta: 
– Mmmhmm!
Attila meglepetésére az apja figyelmét elfordította Sáráról, és felé fordult. 
– Nincs valami, amit tenned kellene? – kérdezte. 
– És neked is, édesem… Az a csinos punci nem nyalja ki magát. – mondta a feleségének.
Attila szíve megdobbant, amikor eszébe jutott, hogy alkut kötött a húgával, és még mindig nem teljesítette az alku rá eső részét. Bármennyire is nem akarta elszakítani a szemét a húga látványától, ahogy az életében először szop farkat, az a lehetőség, hogy az anyját ugyanilyen bánásmódban részesítse, túl izgalmas volt ahhoz, hogy sokáig halogassa.
Újra megszemlélte közelről anyja nedves lyukát. Miután beszívta a női izgatottság illatát, arcát a nő fenekére nyomta és úgy kezdte lefetyelni a puncit, mint egy disznó a vályúnál.
A hatás azonnali volt. Anna fojtott kiáltást hallatott, és még erősebben nyomta ágyékát a fia ragaszkodó nyelvéhez. Attilát az íz olyan módon izgatta, ahogy a logikai agya nem tudta feldolgozni. Gazdag és sós volt, és valahogy azonnal felismerhető volt, hogy az anyjáé, annak ellenére, hogy még soha nem kóstolta. Nem tudott vele betelni, ami jó volt, mert úgy tűnt, nincs vége a folyadéknak, ami kiömlött belőle.
A fiú orra hegye közvetlenül a ráncos ánusznál pihent. Meglepetésére ezt cseppet sem találta taszítónak. Ellenkezőleg! Fiús lelkesedése feljebb vitte a nyelvét, egészen addig, amíg a nyelvével végigsimított a hátsó bejáraton.
– Ó, te kis mocskos fiú… igennn.. nyalj ott is…  - mordult fel Anna.
Attila boldogan engedelmeskedett. Ajkával és nyelvével felemésztette anyja hátsó részének minden centiméterét, oda-vissza mozogva a feneke és a puncija között, ahogy azt az ösztönei diktálták.
A felülről jövő hangok emlékeztették arra, hogy több élveznivaló is van, mint az anyja puncija. Felsandítva még mindig jól látta Sára testének felső felét, ahogy az apjuk farkát szopta.
Róbert bókokat és bátorításokat mormolt a lányának, miközben ki-be csúsztatta a farkát. Egyik kezét Sára feje tetején tartotta, irányítva a lány mozdulatait, miközben a másikkal lenyúlt, hogy megcsípje és meghúzza hegyes kis mellbimbóit. Sára vonaglott és nyögött a szülei között. Figyelme többször is oda-vissza ugrott apja szájában ki-be csúszó farka és anyja csiklója körül körbefutó nyelve között.
Végül túl sok volt, hogy elviselje. Csendes, fojtott nyöszörgés áradt ki belőle mélyről, ami minden pillanattal egyre hangosabb lett, mígnem gyakorlatilag sikoltozni kezdett. Egész teste lázas és bizsergő volt, különösen a puncija, amely érezte a közelgőorgazmust.
Nem tudva tovább tartani, hagyta, hogy apja farka kicsússzon a szájából. Nyüszítést hallatott, és csípője erősen anyja szájának nyomódott.Teljesen elvesztette a külvilágot, ahogy elsöprő élvezet járta át. Anyja nyelvének minden egyes mozdulata olyan érzés volt, mint egy villám, amely átsuhant az egész testén.
Róbert döbbenten meredt ártatlan lányára, akit az elképzelhető legvadabb élvezet ringatott. – Elélvezek Sári! – nyögte, és egy kicsit félt attól, hogyan reagál a lány.
Sára hallotta, amit mond,  de olyan volt, mintha egy hosszú alagút másik végéből kiáltott volna neki. A lány következő tudatos gondolata az volt, hogy nedves – hogy valaki biztosan kiöntött rá egy pohár meleg vizet. Ennek nem volt semmi értelme, amíg a saját orgazmusa nem kezdett annyira elhalványulni, hogy tudatára ébredjen apja vad arcának, amint a hímvesszője hegyéből vastag spermalöketek lövellnek ki, eláztatva az arcát és a mellkasát. Tágra nyitotta a száját, mert mindennél jobban szerette volna megkóstolni apja spermáját. A férfi ajkai közé tolta a farkának végét, hagyva, hogy az utolsó néhány spermacsepp a nyelvére fröcsenjen.
Az egész látvány messze felülmúlta azt, amit bármelyik szülő elképzelt a legvadabb fantáziáiban. Ahogy férje ártatlan, fiatal lányuk halványfehér bőrére élvezett, a fia nyelve pedig  kitartóan járt a lábai között, Annát egy újabb erős orgazmusa járta át.
Még több forró folyadék szivárgott ki a puncijából, és egyenesen fia mohó szájába.
Attila kíváncsi volt, hogy vajon az anyja bepisilt-e, de gyorsan úgy döntött, hogy ez nem számít. A testének nem volt olyan titka, amely ne izgatná őt. Közvetlenül a nyílásra tette a száját, és még több nedvességet szívott a szájába, majd lenyelte.
Anna a szőnyegbe temette az arcát. A fia nyelve a testében volt. A fiú, akit szült, éppen azt a puncit nyalta és szopta, amelyből évekkel ezelőtt kibújt. Korábban újra és újra elképzelte ezt a pillanatot, és azon töprengett, hogyan fog reagálni a fiú a feslett vágyaira. Most ezek a kétségek elmúltak, és csak a mély, kielégítő gyönyör maradt. Nem akarta, hogy vége legyen.
De persze muszáj volt.
Egy-két pillanat múlva a szexuális mámor, amely a tetteiket vezérelte, alábbhagyott, és úgy néztek ki, mintha most fejezték volna be a triatlont. Róbert nehézkesen leült a kanapéra a lánya mellé, és néma elbűvöltséggel nézte, ahogy Sára az ujjával felkanalaz egy kis spermát és a szájához emeli.
– Nem hiszem el, hogy senki sem mondta nekem, milyen finom ez. - tűnődött félhangosan.
– Én sem. – mondta Attila, miközben hagyta hogy az anyja ejakulátumának íze leülepedjen a nyelvén, mielőtt lenyelte volna.
Anna megfordult, és leült a szőnyegre a fia előtt. Arcát kipirosította a zavara, amikor látta, hogy mennyire összekente a fia arcát. 
– Rávettél, hogy spricceljek. – mondta.
Attila felkapta a fejét, és kérdő pillantást vetett rá.
– Amikor anyád nagyon izgatott lesz, majdnem úgy élvez, mint egy fiú. – magyarázta Róbert.
– Bocsánat, édesem! Figyelmeztetnem kellett volna téged! Nem mindig történik meg, de így érezni magamon a szádat... egyszerűen nem tudtam visszatartani!  – tette hozzá Anna.
– Ne kérj bocsánatot, anya! Annyira izgató volt! Gondolod, hogy ez akkor is megtörténik majd, amikor szexelünk? – kérdezte Attila.
– Istenem, remélem! – mondta a nő és tekintete ösztönösen fia ágyékára esett. 
Elképzelte, hogy a gyönyörű farok jár benne. Csak ekkor vette észre, hogy fia farka még mindig kőkemény. Elmosolyodott, és eszébe jutott, mit mondott neki Eszter a korabeli fiúkról. Könnyen túlizgulnak és gyorsan elvesztik az önuralmukat, de újra és újra bevetésre készek. Láthatóan Attila sem volt kivétel.
– Gyere ide! – mondta szerelmes mosollyal. – A szádtól olyan jól éreztem magam. Most hadd használjam az enyémet!
Attilának nem kellett kétszer mondani. Az anyja pokolian szexinek tűnt, ahogy előtte heverészett, széttárt lábakkal, egyáltalán nem törődve azzal, milyen szemérmetlenül néz ki a lábai között szétázott pinája, és a mellei meg az izzadtságtól nedves hasa. Mondhatta volna neki, hogy ugorjon le a hídról, és azt is megteszi. Remegő lábakon felemelkedett, anyjához lépett, az pedig egyenesen ült, és megfogta a péniszét.
Anyai aggodalommal felnézett rá, és így szólt: 
– Nem kell gyengédnek, vagy lassúnak lenned! Úgy fogod érezni, hogy a számba akarod döfni a farkadat, és ez rendben van. Ne törődj majd az arckifejezésemmel, az esetleg könnyes szememmel vagy a hangokkal, amiket ki fogok adni! Csak tedd azt, ami jól esik!
– Biztos vagy benne? – kérdezte Attila, aki már tudta a választ, de nem akart túl lelkesnek tűnni.
Anna bólintott. 
– Teljesen Fogalmad sincs, hányszor gondoltam erre - hányszor képzeltem el, hogy a szexi farkad a számban van - és kíméletlenül baszol. Csak markold meg a hajamat, és használj! És amikor élvezned kell, engedd!  Meg akarom kóstolni az egészet!
A fiú az anyja hangjában hallható nyers vágy és a teljes őszinteség hallatán szinte érintés nélkül elélvezett. 
– Szeretlek anya!
Valami szexit és izgalmasat szeretett volna mondani, de amint a szavak elhagyták a száját, tudta, hogy igazak. Anna szipogott, visszatartva érzelmi kitörését, és így szólt: 
– Én is szeretlek! Most hadd gondoskodjak a gyönyörű farkadról!
Anna szélesre tátotta a száját, Attila pedig előrehajolt, és hímtagját olyan mélyre nyomta a szájába, amennyire csak tudta. Anyja szeme tágra nyílt és kéjes szemekkel nézett fel rá. Megragadta a fia fenekét és mélyebbre húzta, amíg meg nem érezte, amint pénisz a torka hátsó részébe csúszik. Boldog gurgulázó hangot hallatott, és rákacsintott, a lehető legvilágosabban jelezve, hogy jól érzi magát.
Ami ezután történt, az nem volt édes vagy romantikus. Attila azonnal megértette, mire gondolt az anyja, amikor azt mondta, hogy a szájába akarja majd nyomni magát, és örült, hogy előzetesen engedélyt adott neki. Érezte, hogy önző vágy keríti hatalmába, hogy birtokba vegye, használja, megértesse vele, hogy a szája kizárólag a spermája számára való tartályként létezik. Ahogy a nő kérte, két kézzel megragadta a göndör, vörös haját, és még mélyebbre tolta a farkát a torkába, és felnyögött a valaha átélt legmagasztosabb élvezettől.
Anyja szemhéja elégedetten leereszkedett. Attila még egy kísérletező lökést adott és igazából nekikezdett. Amikor kihúzta magát, Anna minden alkalommal mélyet szívott, és nyelvét végighúzta a makkján. Amikor visszalökött, a nő többször is nyelt, és a torka izmaival fejte. Az érzés sokkal intenzívebb volt, mint ahogyan a fiú azt elképzelte.
Állati intenzitással baszta az anyja az arcát. Érzéketlen volt mindenre, leszámítva a farkán át áramló élvezetet és Anna szopó szájának nedves, sikló hangjára. A szeme sarkából észrevette Sárát és apjukat, ahogy lustán csókolóznak a kanapén. A húga kicsinek és ártatlannak tűnt apjuk érett, férfias testéhez képest, ami még jobban hangsúlyozta tetteik tabu jellegét.
Figyelmét ismét anyja bájos arcára fordította, és elképedt attól, hogy milyen gyönyörűen néz ki, ahogy szeplős arca behorpad vad lökései közben.
– Mmmm Imádom baszni a szádat, anya! El fogok élvezni! – kiáltott fel. 
Anna fokozta erőfeszítéseit. Alig várta, hogy megízlelje a forró spermát közvetlenül a forrásból. Pillanatokkal később érezte, hogy a fiú zacskója összehúzódik, és felkészült a kiáradásra.
Attila még egyszer a szájába lökte, és ott tartotta magát. Újra és újra lövellt, szeretve azt az érzést, ahogy az anyja torka ritmikusan megmarkolja és elengedi a makkját, miközben lenyeli a spermáját. Amikor végzett, Anna elégedetten felsóhajtott, hátradőlt, és a fiára mosolygott. A tényleges cselekmény – hogy leszopta, és lenyelte a magját –, sokkal nagyobb elégedettséggel töltötte el, mint azt képzelte. Ez nem csak a szopás szexuális izgalma volt. Szeretett gondoskodni a gyerekeiről, és amikor látta a megkönnyebbülést fia arcán, jó anyának érezte magát, még akkor is, ha amit most tett, az nagyon-nagyon rossz volt.
– Milyen volt az első szopás? – kérdezte, és felnézett rá. 
Göndör, vörös haja kócos volt, ajkán és állán csorgott a nyál. Bár minden tőle telhetőt megtett, hogy lenyelje az egészet, néhány spermaszál kiszivárgott a szája sarkából. A fia szajhája lett, és teljesen úgy nézett ki, mint a szerepe.
– Csodálatos volt. Te vagy a legjobb, anya!
– Nekem is jó volt. Szóval ne verd ki többet a zuhany alatt. Ha szeretnél megkönnyebbülni, gyere hozzám! Majd én gondoskodok rólad. – válaszolta Anna.
Volt valami abban, ahogy mondta, ami megdöbbentette a fiút. Nem csak ugratta.  Hangjának ugyanaz az anyai tónusa volt, mint akkor, amikor felajánlotta, hogy kitisztítja a ruháját, vagy elkészíti a kedvenc ételét vacsorára. Lehet, hogy szexuális partnerek, de még mindig az anyja volt. Amit tettek, az nem változtatta meg a kapcsolatukat – csak új és csodálatos módokat tett hozzá. Nem emlékezett rá, hogy valaha is szorosabb kapcsolatban lett volna vele.
Nem törődbe, hogy hol volt az imént a nő szája, lerogyott mellé a földre és teljes szájon csókolta. Anna boldogan felnyögött, és kinyitotta a száját, üdvözölve a fiú lelkes nyelvét.
Mint Sára és Róbert fent a kanapén, anya és fia egymás mellett ültek, és egymás meztelen testét csókolták és simogatták. Minden hőség és szenvedély elmúlt, de szerelmük megmaradt. Attila csókolózott már néhány lánnyal, de nem így. Az anyja irányította a mozdulatait, halk helyeslő nyögéseket és bátorító szavakat adott neki, amikor olyan dolgokat csinált, amiket szeret.
Végül a párok megmozdultak, Anna újra a férjéhez ült a kanapén, Sára pedig bátyja ölében foglalt helyet. Szerette az apját, de volt valami kényelmes és helyénvaló abban hogy a bátyja ölelésében volt.
A szülők tétován kutatták egymás arcát kutatták, nem mutatnak-e féltékenységet vagy megbánást tetteik miatt. Nem voltak vakok a gyerekeikkel való játszadozás lehetséges következményeire. Mindketten végtelenül aggódtak a következmények miatt, mind Sára és Attila, mind a saját kapcsolatuk miatt, és mindegyik biztosította a másikat, hogy megéri ezt a lépést kockáztatni, miközben tudták belülről, hogy addig nem lehet igazán tudni, mit éreznek, amíg át nem élik.
– Jól vagy? – kérdezte Anna.
Róbert bólintott. 
– És te?
– Csodásan! – válaszolta a nő, és arckifejezése felderült, ahogy a szorongása enyhült. 
– Azt hittem, tudom, milyen lesz... hogyan fogok érezni... de fogalmam sem volt.
– Tudom. Látni ott lent a gyerekeinkkel, és így szeretni őket... olyan gyönyörűen néztél ki!
Anna elolvadt férje imádó tekintete alatt. Soha nem volt még ennyire szerelmes abba a férfiba, akihez hozzáment.
– Annyira szeretlek! – mondta visszafojtva a könnyeit, miközben arcát a férfi szőrös mellkasába fúrta, és boldog nyögést hallatott, amikor a férfi átkarolta.
Róbert boldogan felsóhajtott, amikor érezte, hogy felesége meztelen teste az övéhez simul. Ami a lányával történt, az bizonyos szempontból élete legizgalmasabb és legperverzebb cselekedete volt, de semmi sem volt mérhető a feleségével érzett intimitás és kapcsolat érzésének. Szkeptikus volt, amikor Eszter és Tamás azt mondták nekik, hogy a vérfertőzés javította a házasságukat, de most megértette. A másokkal folytatott szex csak hangsúlyozta a felesége iránti érzelmeinek intenzitását.
Anna visszafogta érzelmeit, és felegyenesedve újabb lelkes mosolyt vetett férjére. 
– És ti ketten? – kérdezte a még mindig saját magánvilágukban eltévedt Attilát és Sárát.
– Jó vagyok. Nagyon jól! - válaszolta Attila, és elégedett horkantást hallatott, miközben kinyújtotta karjait a feje fölé.
– Férfiak… – válaszolta Anna, és szemeit forgatta fia tipikusan kanos viselkedésén. – És te, Sára?
Sára habozott, mintha gondosan válogatta volna meg a szavait. 
– Nagyon izgató érzés volt, amikor nyaltad a puncimat, és nagyon szerettem szopni a farkadat, apa! De... tényleg rendben van ez az egész?
 Félénk pillantást vetett bátyjára, és így folytatta: 
– Régóta álmodoztam arról, hogy Attilával csináljak valamit, de mindig is tudtam, hogy ezek az érzések rosszak. Bizonyos szempontból még mindig így érzem, de egyben nagyon helyesnek is érzem magam. Csak zavaró, azt hiszem...
Pillanatnyi szünet következett, amikor Anna és Róbert még egy pillantást vetettek egymásra, némán tanakodtak, ki válaszoljon.
– Tudjuk, mit érzel, édes! – mondta végül Róbert. – Anyád és én hetekig kínoztuk magunkat ugyanezzel a kérdéssel. Aggódtunk amiatt, hogy attól, hogy így akartunk kettesben lenni, szörnyű emberekké és még rosszabb szülőkké leszünk.
– De attól, hogy így éreztünk, nem akartuk kevésbé. – tette hozzá Anna. –Az a tudat, hogy a vágyaink mennyire tilosak voltak, még nehezebbé tette figyelmen kívül hagyni őket. És ugyanolyan rossz érzés volt velük élni, mint vártam... de ez is természetesnek tűnik. Ugye? Majdnem ilyen volt a családunk mindig is. Úgy értem, mikor ültünk utoljára így össze négyen, és beszélgettünk?
Sára megkönnyebbült, ahogy anyja beszélt. 
– Mindig azt hittem, hogy az Attilával kapcsolatos fantáziáim betegesek. És most... nos, azt hiszem, még mindig azok - mondta, miközben arcán mosoly terült szét. – De talán ez nem számít – még ha senki más nem érti is meg.
– Az utolsó pontban nem lennék olyan magabiztos. Ez mind új számunkra, de Eszter és Tamás szerint nem olyan ritkák ezek a kapcsolatok, mint gondolná az ember. Több családot ismernek, akik rendszeresen csatlakoznak hozzájuk szexpartikra. Úgy tűnik, van még valamilyen nyári tábor is a miénkhez hasonló családoknak, ahová évek óta járnak. - mondta Róbert.
– Várjunk csak! Akkor egész nyáron szexelnek egymással a szabadban, amikor csak akarnak? – kérdezte Sára csodálkozástól tágra nyílt szemekkel.
– Szerintem ez tábor lényege.
– Durva… – dünnyögte Attila, és a szeme káprázott, ahogy elképzelte a lehetőségeket.
– Idén nyáron mi is mehetünk? – kérdezte Sára, és a vérfertőző hedonizmus képei jártak az agyában.
Anna és Róbert felnevettek. 
– Csak lépésről lépésre, édes! Még ki sem bontottuk a karácsonyi ajándékokat, és máris a nyári vakációra gondolsz.
– Ó, tényleg! Ajándékok! Mikor nyithatjuk ki? – kérdezte a lány, és mohó tekintete a fa alatt magasan felhalmozott, kibontatlan csomagok halmára vándorolt.
– Előbb tisztálkodjunk meg! Akkor karácsonyozhatunk, mielőtt visszatérnénk az igazi mókához. – javasolta Róbert szeretetteljesen mosolyogva.
Felállt a kanapéról, és kinyújtóztatta tagjait. 
– Támogatom! – mondta Anna, miközben felkelt kényelmes helyéről.  – Mindannyian találkozhatnánk itt lent, miután lezuhanyoztunk. Vagy…
– Vagy mi? – kérdezte Attila, csábító lehetőségeket érzékelve anyja befejezetlen mondatában.
– Vagy... tisztálkodhatnánk együtt! Lehet, hogy szűkösen, de szerintem mind a négyen elférünk.
– Benne vagyok! – válaszolta lelkesen Attila. 
A farka máris megkeményedett attól a lehetőségtől, hogy beszappanoztassa anyja meztelen testét.
A fürdőkád a nagy fürdőszobájuk sarkában foglalt helyet. Már-már jacuzziszerűen nagy volt. Két embernek bőven elég volt, de négyen már kicsit szorongtak. Szerencsére két zuhanyfej volt az ellentétes oldalán, így senkinek sem kellett várnia a vízre.
Attila azonnal húga testéhez simult, közelről figyelve kicsi melleit és érzékeny mellbimbóit. Szabad hozzáférése egy nő meztelen testének felfedezéséhez túlzottan izgalmas volt. Imádta, ahogy Sára felsóhajtott, és minden alkalommal hozzá bújt, amikor tenyerével végigsimított ruganyosmellbimbóin.
Róbert ugyanezt tette feleségével. Gyakorlott könnyedséggel szappanoztatta be a mellét, a hasát, a szeméremszőrzetet.
Mindkét pár lopva egymásra pillantott, csendben gyönyörködve a furcsa valótlanságban, hogy meztelenül és szabadon élhetnek családjuk legközelebbi tagjaival.
Anna játékosan kacsintott férjére, és elszakadva tőle csatlakozott fiukhoz és lányukhoz. Meztelen testét Sára hátának nyomva, síkos melleit pedig fel-le csúsztva felhagyott a tisztálkodás minden színlelésével.
Sára megremegett, és kuncogva megfordult, miközben kisebb keblei az anyja gömbölyűbb kebleihez simultak. 
– Olyan piszkos vagy, anya.. Ismerek olyan lányokat, akik lányokhoz vonzódnak, de nem tudtam, hogy te is közéjük tartozol! – mondta. 
– Én sem. De amióta megláttam azokat a képeket, nem tudok másra gondolni, mint hogy a kezemet és a számat végigjárassam a szexi kis testeden.  – mondta Anna halkan. 
– Teljesen a tiéd vagyok, anyu! – válaszolta Sára.
Hátrahajtotta a fejét és felkínálta nyakát és melleit anyja éhes szájának. Anna szenvedélyes nyögést hallatott, miközben csókolgatta a lányát. Telt ajkait a sajátjai közé szívta, mielőtt lejjebb mozdult. Csókot nyomott az állára és lefelé a hosszú, karcsú nyakára, miközben a végigfolyt rajtuk a víz. Végül a szája lejutott a lánya mellbimbóihoz, és éhesen vett egyet az ajkai közé, nyelvével megpöccintve a kemény kis bimbót.
– Ez csiklandoz! – kuncogott Sára, és szégyenlősen félrefordult, így Anna kétségbeesettnek és kielégítetlennek tűnt.
– Sajnálom, édesem. Azt hiszem, egy kicsit elragadtattam magam! - mondta a nő, arcán égett a zavar.
– Csak meglepett. Még soha nem vette a szájába senki a mellbimbómat. Megpróbálhatod újra, ha akarod!
– Biztos? Abbahagyhatom, ha kényelmetlenül érzed magad! - mondta Anna, miközben megpróbált semleges hangot fenntartani annak ellenére, hogy elsöprő vágya volt arra, hogy a lánya melleit szopogassa.
Sára csak elmosolyodott és hátrahúzta a vállát, némán invitálva anyját, hogy lakmározzon a mellkasán lévő kis halmokon. Anna előrehajolt, és ismét nekilátott Sára mellbimbójának. Ezúttal más irányt vett. Ahelyett, hogy a nyelvével pöckölte volna, erősen megszívta. Az ajkai közé húzta, fogai közé fogta és harapta – nem annyira, hogy fájjon, de annyira, hogy Sára érezze.
– Oh! Ez nagyon jó! - zihálta Sára, miközben Anna fejét magához húzta.
A nő nem tudott ellenállni saját romlott izgalma növekvő hívásának, ezért mindkét kezével a lábai közé nyúlt, és elkezdte magát kielégíteni. Egyik kezének középső és gyűrűsujját a hüvelyébe nyomta, a másikkal pedig a csiklóját izgatta.
Attila és Róbert felhagytak a tisztálkodás színlelésével, és nézték, ahogy a konzervatív háziasszony, akiről azt hitték, jól ismerik, átadja magát legtiltottabb vágyainak. Mindkét férfi lazán simogatta a kemény farkát, abban a reményben, hogy nem tesznek semmi olyat, ami megszakítaná az előttük játszó jelenetet.
Persze a status quo nem tarthatott sokáig. Sára mozgást érzékelt a szeme sarkából, és szembefordult bátyjával és apjával. Nem lepődött meg, amikor látta, hogy mit csinálnak, de még mindig felkavaró volt számára látni, ahogy a két férfi, akit a legjobban ismert, meztelenül állt előtte, és nyíltan maszturbált.
– A fiúk szeretik nézni a szeretkező lányokat? – kérdezte konkrétan senkinek sem címezve.
– A legtöbben igen. – válaszolta Anna, és nedves cuppanással elhúzódott a mellbimbójától.
– De miért?
– Ez csak alapvető matematika. A nők szexik. Két nő, aki együtt csinál szexi dolgokat, még szexibb. Ugye, apa? – magyarázta Attila.
– Nagyjából ez a lényeg. Anyád és a húgod pedig a világ legszexisebb női.  – értett egyet Róbert. 
Sára elmosolyodott a bók hallatán, majd a szemöldöke összevonódott a mélyebb gondolatoktól.
– Ha az a lényeg, akkor… szerintem ti ketten is szexiek vagytok..  szóval láthatom, hogy apával együtt csináltok dolgokat? – kérdezte.
Attila és Róbert keze ráfagyott a farkára. Szembefordultak egymással és arckifejezésük kölcsönös kényelmetlenségről árulkodott. Visszafordultak Sárához és Annához. Utóbbi abbahagyta a lánya melleinek szopogatását, hogy lássa, hogyan reagálnak a férfiak.
– Valami rosszat mondtam? – kérdezte Sára, aggódva, hogy valahogy elrontotta a pillanatot.
– Nem, drágám…Nem tetted. De... A bátyád kihagyott valamit a magyarázatából. A legtöbb fiú azt hiszi, hogy amikor a lányok lányokkal szexelnek, az természetes – hogy mindez csak csajos szórakozás.  – mondta Anna.
– Nem az? –  kérdezte Sára.
– Lehet az is. De a fiúk nem így gondolják amikor másik fiúról van szó. Egy másik férfival való csókolózás, érintés vagy szex nagyon komoly és nagyon veszélyes fenyegetést jelentene a férfiasságuk mindennél fontosabb érzésére. Nem igaz, fiúk? – kérdezte Anna játékos szarkazmussal a hangjában, miközben vádló mosolyt vetett férjére és fiára.
Attila és Róbert válaszra nyitották a szájukat, de nem jött ki semmi. Mit mondhattak volna? Bármennyire is utálták ezt beismerni, mindketten tudták, hogy így van.
Sára a homlokát ráncolta. 
– Tehát Attila és apa nem csinálnak együtt szexi dolgokat? Hát nem tudják, milyen szórakoztató szopást adni?
– Meg kell kérdezned őket! – válaszolta Anna, és mosolya egyre szélesebb lett, miközben a lánya akaratlanul is kezdte rábírni a két férfit valami olyasmire, amit nagyon izgatónak talált.
– Nem ellenzem, hogy mások megtegyék, ha akarják. Csak arról van szó, hogy nem vagyok meleg.  – mondta Attila.
– Én sem vagyok meleg. – válaszolta Anna, egyenesen felállva, és összefonta a karját a meztelen melle alatt. – De felismerek egy szexi lányt, ha meglátok egyet, és nem fogom hagyni, hogy néhány társadalmi konvenció akadályozza a kellemes időtöltést.
– Szóval nem csináltok semmit? – kérdezte duzzogva Sára, nagy kölyökkutya-szemet meresztve. ami a múltban már számtalanszor bevált. – Pedig annyira izgató lenne látni! Ráadásul közben nézhetnétek engem és anyát!
– De te és anya szereted az ilyesmit – tiltakozott Attila.
– És biztos vagy benne, hogy te nem? A húgodnak igaza van. Mindketten szexik vagytok, és a szopás nagyon szórakoztató. Honnan tudod, hogy nem szereted, ha még nem próbáltad? – vetette ellen Anna.
Attila és Róbert ismét egymás felé fordultak, és némán azt kérdezték egymást, hogyan fordultak meg az asztalok ilyen rövid idő alatt. Aztán vállat vontak, és visszafordultak a nőkhöz.
– Ebből nem jövünk ki, ugye? – kérdezte Róbert.
Anna megpróbálta kordában tartani győztes mosolyát, de izgatottsága nyilvánvaló volt. 
– Nem kényszeríthetünk rátok semmit. De ha látnám, hogy a jóképű fiam letérdel az apja előtt, az nagyon felizgatna, és úgy tűnik, Sára is így érez.
– Így van! – erősítette meg a lány.
– Annyira nehezen tudnék uralkodni magamon, ha megtennétek. Fogadok, hogy szinte nem lenne semmi, amire nemet mondanánk, ha ilyesmit látnánk. Nem igaz, Sára?
– Pontosan!
A “valamit valamiért” nem is lehetett volna egyértelműbb, és annak ellenére, hogy feszélyezte a kérés, Attila önkéntelenül arra gondolt, hogy milyen mocskos dolgokat kérhet cserébe. Még azt is megengedte magának, hogy fontolóra vegye azt a lehetőséget, hogy az apjával való szex egy kicsit szórakoztató is lehet. Ha más nem is, de tetszett neki a gondolat, hogy olyasmit csináljon, ami nyilvánvalóan felizgatta a két nőt, akit a világon a legjobban szeretett. Egy újabb gyors pillantás az apjára igazolta, hogy annak gondolatai hasonló irányba jártak.
– És mit szeretnétek? Kezdjük egyszerűen szopni egymást? – kérdezte Róbert. 
– Nem! Építsétek fel egy kicsit. Szappanozzátok be egymást! Érintsétek meg egymás testét! Csókoljátok meg egy kicsit egymást! – válaszolta Anna.
– Oké, persze… – válaszolta Róbert, és az arcán egy halvány mosoly jelent meg, ahogy meglátta az izgatottságot felesége arcán. – Készen állsz, fiam?
– Igen. … Azt hiszem… - válaszolta Attila.
Mindkét férfi esetlenül állt a zuhanypermetben, és várta, hogy a másik tegye meg az első lépést.
– Én…
– Nem kellene…
– Bocsánat! Én csak...
Ismerték egymást, amennyire csak lehetett, de hirtelen úgy érezték magukat, mintha idegenekként sétáltak volna a tojáshéjon, és rettegtek attól, hogy megbántják a másikat. Végül Róbert tusfürdőt nyomott a tenyerébe, és elkezdte dörzsölni vele fia mellkasát. Attila megdermedt, és visszafojtotta a lélegzetét, mint aki invazív beavatkozásra készül egy rendelőben. Szinte meglepő volt, amikor rájött, hogy apja érintése egyáltalán nem kellemetlen. A kezei nagyobbak voltak, és a mozdulatai kevésbé finomak, de ez nem feltétlenül volt rossz. Ha nem lett volna az ösztönös utálkozása, amiért egy másik férfi így megérintette, talán elismerte volna, hogy ez nagyon jó érzés.
Róbertet is meglepte, hogy mennyire élvezte fia testének érintését. Attila magas és szikár volt, csak egy kis szőrös területtel a lábai között. Senki sem vádolná lányossággal, de nem tehetett úgy, mintha nem tudná, miért találta őt a felesége és a lánya olyan szexinek.
Mindkét férfi hasonló élményeket élt át, de fordítva, amikor Attila lemásolta apja tetteit, és egy szappant dörzsölt apja szőrös mellkasába.
Az izgatott nyögdécselés egy pillanatra kirántotta őket a magánéleti csatájukból. Sára és Anna a kád peremén ültek, hátukat a csempefalaknak támasztva, széttárt lábakkal és kimondhatatlan kéjjel nézték őket, miközben a puncijaikat dörzsölték.
– Folytassátok! – mondta Anna.
Megtették, amit kért, és tovább szappanozták egymás testét. Amikor a mellkasuk teljesen tiszta volt, megcsinálták egymás karját és hátát, óvatosan kerülve az övvonal alatti részt vagy a nyak felett bármit.
– Csókot! – kiáltott fel Sára, gyönyörködve abban, hogy képes arra, hogy apjával és bátyjával azt tegyen, amit akar – ez a hatalom ritkán adatott meg a család legfiatalabb tagjának.
Attila felsóhajtott. Tudta, hogy eljön ez a pillanat. Szeme felfelé vándorolt, hogy találkozzon apja ideges tekintetével. Róbert több centivel magasabb volt nála, és valamivel izmosabb is. Tudta, hogy az apja soha nem kényszerítené arra, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar, de mégis furcsán sebezhetőnek érezte magát, amikor meztelenül állt a nagyobb ember mellett. Egy halk hang az agyában azt kérdezte, hogy tehetetlennek lenni – átadni magát egy szexuális partnernek, aki nagyobb és erősebb, mint ő – nem izgató-e?
Róbert gondolatai egészen más pályán mozogtak. Attilához hasonlóan ő is megpróbált elzárkózni attól, hogy mi fog történni, és azt mondogatta magának, hogy addig le tudja kapcsolni az agyát, amíg véget nem ér, és utána visszatérhet azokhoz a dolgokhoz, amelyeket nagyon várt. De most, ahogy lenézett a fiára, egy életen át tartó szerelem és boldogság emlékei özönlötték el.
A mai napról alkotott egyetlen fantáziájában sem képzelte, hogy bármit is csinálj szexuálisan a fiával, de most azon töprengett, hogy a feleségének és a lányának talán igaza van. Talán tényleg ostobaság volt elzárkózni egy egyedi és különleges élménytől valakivel, akit szeretett.
Indokaitól függetlenül mindkét férfi fogékonyabbnak találta magát arra, hogy megcsókolja a másikat, mint azt valaha is gondolták volna. Attila szótlanul felfelé billentette az állát, és szétnyitotta ajkait. A család mind a négy tagja visszatartotta a lélegzetét, miközben Róbert előrehajolt, és a fia szájára tapasztotta a száját. Úgy tűnt, hogy megállt az idő, ahogy ott maradtak, megdermedve, mint a szobrok, és mindegyikük reakciót várt a másiktól.
Saját meglepetésére Attila volt az első, aki reagált. Nem érzett ugyan elsöprő szenvedélyt, de az érzés, hogy egy másik férfi ajkát magán viseli, közel sem volt olyan kellemetlen, mint várta. Valójában nagyon kellemes érzés volt.
Csendes, szinte észrevehetetlen nyöszörgés szökött ki ajkán, ahogy elkezdte a száját mozgatni. Róbert nem volt biztos benne, hogy Attila reakcióján lepődött meg jobban, vagy saját felizgulásán, amikor a fia aktívan megcsókolta. Még mindig nem volt biztos benne, mit érez a gondolattal kapcsolatban, hogy más férfiakkal szexeljen, de az az izgalom, hogy olyasmit csinál a fiával, ami ennyire tiltott, inkább legyőzte ezeket az aggodalmakat.
Mielőtt bármelyikük felfogta volna, hogy mi történt, tinédzserként csinálták: szájuk szétnyílik és összecsukódott, ajkaik nedvesen simultak össze egy tiltott táncban. Róbert először óvatosan tolta a nyelvét a fia szájába, amivel Attila mély nyögését váltotta ki. Később visszagondolva nem tudta megfogalmazni, hogy pontosan mi tört rá abban a pillanatban, de a fia érzése felgyújtott benne valamit, amit nem tudott elnyomni. Végighúzta végig a kezét Attila testén, simogatta hátának és oldalának könnyű izomzatát, majd két kézzel megragadta a fenekét, és határozottan megszorította.
Attila elolvadt, ahogy apja szenvedélyesen magához vonta. Elernyedt a testén átáramló elsöprő gyönyörtől, de Róbert erős karjai megtartották, és csókolózás közben állandóan érintkeztek meztelen testükkel. Apja izmos vállát markolva boldogan engedte, hogy az tetszése szerint használja testét.
Megrezzentek, amikor kemény farkuk egymáshoz dörzsölődött. Ez egy lépéssel több volt annál, amiben még kényelmesen érezték volna maguka egy pillanattal ezelőtt, de az érzés, hogy egy másik férfi kemény hímtagja a sajátjukhoz nyomódik, sokkal szebb volt, mint azt valaha is gondolták volna.
Ahelyett, hogy elhúzódtak volna, előrenyomultakés egymás szájába nyögtek, miközben ágaskodó farkuk a hasuk közé szorulva dörzsölődött össze. Nem tudtak ellenállni elsődleges késztetéseiknek, és csípőjük ide-oda kezdett mozogni.
– Ó, ez tényleg...nagyon izgató… – motyogta Sára. – Anya, te mit…
A kérdés röviden magára vonta a férfiak tekintetét. Mindkettő izgatott mosollyal és tágra nyílt szemekkel nézte, hogy Anna szabad keze a lánya ölébe csúszott, miközben a másikkal folytatta a maszturbálást. Sára anyja felé fordult és szégyenlősen rámosolygott, mielőtt egy tiszta csókra hajolt volna.
– Ez nagyon jó érzés… csinálhatom én is neked? – kérdezte
– Ó istenem, hát persze! – felelte Anna.
Sára hamarosan anyja mozdulatait másolta. Keresztbe tett karokkal játszottak egymás izgatott puncijával. Sára mozdulatait kevésbé voltak gyakorolták, mint édesanyjáé, de a puszta tabu, hogy a lánya ér hozzá kárpótolta Annát a szakértelem hiányáért.
Bármennyire is élvezte mindkét férfi azt a látványt, ahogy anya és lánya simogatják egymást, ez nem volt elég ahhoz, hogy elvonja a figyelmüket az egymásnak csúszó kemény farkaik közvetlenebb élvezetéről, és hamarosan mindketten visszatértek szenvedélyes ölelésükbe. A nyelvük versengett a dominanciáért a másik szájában. A kéjes érzés olyan volt, mint amit egyikük sem tapasztalt még soha, de nem volt elég.
- Apa, nekem... többre van szükségem.. – mormolta Attila rekedt hangon. - Te... Ó, istenem... megbasznál...? Kérlek!
A fiú agyának racionális oldala alig hitte el a szájából kijövő szavakat, de a racionalitásnak és a logikának ehhez semmi köze sem volt. Kanos tinédzser fiú volt, és dugnia kellett. Millió év alatt soha nem gondolta volna, hogy az apja kiváltja benne ezt az ősi vágyat, de ennek a hosszú, eres hímtagnak minden egyes csúszós lökése csak fokozta kétségbeesett vágyát, hogy belehatoljon – hogy, érezze magában az apja farkát, ahogy benyomul a szűz lyukába.
Róbert csípőjének mozgása lelassult, és döbbenten bámult le rá. Annyira elveszett a fiával való testi közelség fizikai és érzelmi forgatagában, hogy egyáltalán nem gondolt tetteik természetes végkifejletére.
– Biztos vagy benne?  Néhány perccel ezelőtt te még... úgy értem, mi…– kérdezte, de a szemének tüze éles ellentétben állt tétova hangjával.
– Nem érdekel mi volt korábban! Ez izgató, és nem akarom, hogy abbamaradjon! Még közelebb akarlak érezni magamhoz! Azt akarom, hogy bennem legyél! Megteszed? Kérlek! – könyörgött Attila.
A férje és fia közötti eszmecserét hallani elég volt ahhoz, hogy Anna kirobbanjon a sztratoszférába. Összeszorította a fogát, és mély, öblös nyögést hallatott, ahogy a feneke felemelkedett a fürdő széléről, és a puncija görcsbe rándult és összeszorult. Mindkét férfi nézte, ahogy a puncijának rózsaszín belseje feltárul vastag, sötét ajkai között, majd a lábukra fröccsen a folyadék. Sára – becsületére legyen mondva–  folyamatosan simogatta anyja lüktető rését, míg Anna nedves rongyként a csempefalhoz nem rogyott.
Ezután visszatette a saját kezét a lába közé. Nem sokkal késve következett a saját robbanása. Mint minden, amit tett, Sára orgazmusa is kislányos és aranyos volt. Apró borzongás futott végig a lábujjaitól felfelé az egész testén, ami egy halk, nyöszörgésben végződött.
Ahogy Anna orgazmusa elhalványult, lecsúszott a kádba. Eléggé meglepte, hogy ilyen sikeres volt, amit kezdetben csak ugratásnak szánt. Soha nem gondolta volna, hogy a dolgok ilyen gyorsan előre haladnak, és nem akart nekik elég szünetet adni, hogy átgondolják.
– Gyere ide, édes! – mondta, miközben gyengéden, de határozottan kirángatta fiát Róbert öleléséből. Megfordította, és a falhoz vezette a kezét. Megnyomta a fiú hasát és kifelé lökte a fenekét. Saját puncija égett az izgalomtól, miközben segített neki felvenni a pozíciót. 
– Így jó lesz? Szeretnéd, hogy apa ebben a pózban basszon meg kicsim? – kérdezte.
– Igen! … Nagyon szeretném! Sajnálom, de nagyon szükségem van rá! - nyögte Attila, és egyre inkább zavarba jött szánalmas vágyakozása miatt.
– Ne sajnáld! – mondta Anna nyugodt és megnyugtató hangon a benne tomboló pokolgép ellenére. – Nincs semmi baj azzal, amit érzel! Normális, hogy egy te korodbeli fiúnak szüksége van szexre. Anyukád és apád pedig itt vannak, hogy segítsenek. Nem igaz, édesem? – kérdezte, és vágytól teli tekintetét ismét férjére fordította.
Róbert ebbe valójában még nem egyezett bele, de az őrült vágy az arcán már mindenre válasz volt. Semmi sem akadályozza meg abban, hogy feldugja a farkát fiuk forró kis fenekébe.
– Istenem… igen… – mormolta, és szemei éhesen jártak fia hátának hajlékony izomzatán, mielőtt a felkínált fenekére nyúlt. – Annyira jól fogod érezni magad, fiam! Csodás elélvezésben lesz részed apu farkán...
Meglepetten megrázkódott, amikor egy váratlan kéz merev hímvesszője köré fonódott. Lenézett, és látta, hogy a lánya tágra nyílt szemekkel mered fel rá.
– Segíthetek? – kérdezte Sára.
Róbert beleegyezően felmordult. Túlságosan elveszett az izgalomban ahhoz, hogy összefüggő választ adjon.
– Milyen jó kislány vagy! – mondta Anna bátorításképpen. – Attila feneke nem fog úgy benedvesedni, mint a mi punciink, szóval síkosítani kell ezt a szép rudat! 
Gyorsan körbenézett a szobában, és megtalálta, amit keresett. 
– Az a testápoló ott jó lesz!
Attila újabb szánalmas nyögést hallatott. Az apja farkán kívül semmi másnak nem jutott hely a fejében, és féltékenységet érzett, amikor meghallotta apja nyögését, tudván, hogy a húga kezei végig ott vannak a farkán – ami neki járt.
– Ó, édes, kétségbeesett fiam…  – duruzsolta Anna. – Nem kell sokat várnod! Csak adj pár másodpercet, hogy téged is felkészítselek!
A várakozás borzongása futott végig a fiú a gerincén, miközben arra várt, hogy anyja krémmel kenje be a fenekét, hasonlóan ahhoz, ahogy a húga tette az apjuk farkával. Meglepetten megrázkódott, amikor e helyett megérezte az arcát mélyen a feneke hasítékába nyomódni, és anyja nyelve mohón járni kezdett az ánuszán.
– Ah! Ohhhhh... –  nyögte, és a lábai remegtek, ahogy a fenekét még jobban anyja arcába nyomta. Érezte, hogy a nő nyelve körbe-körbe jár a ráncos lyuk körül, és megremegett a gyomra, ahogy libabőr hullámzott át a karján és a lábán.
A valóság egy másik változatában teljesen kielégítő lehetett volna ott állni, és dörzsölni a fenekét az anyja arcához, de most azt akarta érezni, ahogy apja vastag farka mélyen felcsúszik benne.
Nyilvánvalóan Róbert is így érzett, mert Attila pillanatokkal később hallotta, amint az anyja meglepetten felkiált, ahogy félrelökte őt. Mielőtt felfogta volna, hogy mi történik, az apja már rajta is volt. Érezte, ahogy szőrös combjai a sajátjaihoz nyomódnak, és apja izmos mellkasa eltakarja a hátát. 
– Apád nagyon vágyik rád! – nyögte Anna, és gyorsan belemerült saját homoerotikus fantáziájába.
- Én...is.. akarom... őt...  - motyogta Attila összeszorított fogai között, szédülten a vágytól.
Jól tette, mert úgysem tudta megállítani azt, ami következett. Róbert eltévedt a zavaros és izgalmas érzések tengerében, és már régen túl volt minden racionális gondolaton, azon kívül, az egyre erősödő vágyon kívül, hogy megbassza szexi fiát. Csípője tiszta állati ösztönre mozgott.
Magáévá akarta őt tenni, de ennél mélyebbet is akart. Meg akarta adni a fiának azt az élményt, hogy elragadják, hogy átadja az irányítást, ahogy egy nő teszi, amikor dugják. Meg akarta mutatni a fiának, milyen az, amikor az ember enged az elsődleges késztetéseinek.
Arra vágyott, hogy megmutassa fiának, milyen az apja, amikor elengedi a kanos fenevadat.
Mindenekelőtt azt akarta, hogy fia teljesen meghódítottnak érezze magát. Hogy legalább ebben a hihetetlen pillanatban a fenekét az apja használhatja és megtöltheti.
– Hadd segítsek! – mondta Anna, puha kezét férje hátára helyezve, ami megnyugtatta és átmenetileg felszínre hozta agyának racionális oldalát. 
Róbert abbahagyta őrült löködését, miközben felesége beigazította a farkát a fiuk ánuszához. Az érzéstől, hogy fia végbélnyílása a makkjához ért, csaknem elélvezett. Szaggatott zihálást hallatott, miközben belekapaszkodott önuralma rongyos szálaiba.
– Legyen vele óvatos! – mondta Anna és érezte, hogy saját szexuális ködén át az anyai aggodalom árad szét.
Róbert bólintott, és finoman előre nyomult.
Attila saját merev hímvesszője előrefeszült. Teljesen elkötelezte magát a gondolatnak, hogy érezzen egy másik testet magán és magában, hogy végre valód szexet folytasson valakivel, akit szeretett és akire vágyott.
Később azon tűnődött, hogyan sikerült az apjának ilyen könnyen belehatolnia, de abban a pillanatban csak arra volt szüksége, hogy megnyíljon Róbet farkának kitartó nyomása előtt. A falnak támaszkodva érezte, hogy valami megnyúlik hátul és megadja magát. Volt egy pillanatnyi kellemetlen érzés, de elnyomta az a furcsa érzet, hogy a kemény, lüktető hús mélyen a testébe csúszott.
- Unnnnghhhhhh... Ó, apa... - nyögte, és a szája tátva maradt a kábulatban.
Nyálcsík csöppent ki a szájából, majd le a lefolyóba.
- Igen... igen... ó basszus… igen... - válaszolta Róbert, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt fia készséges fenekébe. 
Erősen megragadta Attila csípőjét, szemei rátapadtak a látványra, ahogy keménysége elsüllyedt a kifeszülő izomgyűrű mellett. 
Anna szótlanul meredt rájuk. Még mindig nem hitte el, hogy ez tényleg megtörténik – hogy a férje és a fia basznak. Már azt sem mondhatta, hogy az ő szórakoztatására csinálják. Ez már túl messzire ment, és ez a tény még jobban izgatóvá tette az egészet. Sára szótlanul odament és az ölébe ült. Anna felsóhajtott, miközben a lánya testét magához szorította. Megsimogatta a mellét és a hasát, Sára pedig a nyakhajlatába hajtotta a fejét, miközben a két férfit nézte.
Attila erről egyáltalán nem tudott. A szinte elviselhetetlen nyomás a belsejében volt az egyetlen érzés, amit az agya képes volt feldolgozni. Ez, és a tiszta hitetlenség, hogy valami ilyen mocskos és izgalmas dolog valóban megtörténhet. Még soha nem érezte magát ennyire telítettnek, és esküdni mert volna, hogy apja farka egészen a gyomrában volt.
Persze csak akkor kezdődött az igazi élvezet, amikor Róbert kihúzta magát, és egyenletes lökéssel visszacsúszott. Attila nem értette, mi történik, de volt valami a fenekében, ami hihetetlenül kellemes hullámokat küldött szét benne, amikor az apja hímtagja hozzádörzsölődött. Olyan volt, mintha közvetlen kapcsolat lenne a feneke és a farka között. Sokkal jobb érzés volt, mint bármi, amit a kezével elért. Ha őszinte akar lenni, még jobb érzés volt, mint a szopás, amit az anyjától kapott.
Tűzijáték robbant a szeme előtt, valahányszor apja farkának súlyossága odaért ahhoz a különleges területhez belül. Anélkül, hogy felfogta volna, mit csinál, mozogni kezdett és mozdulatai öntudatlanul is szinkronban voltak apja csípőjének minden egyes lökésével.
– Segíteni akarok neki! Hogy jól érezze magát – mondta Sára, és nagy őzikeszemekkel Annára nézett. 
– Istenem, igen! Menj! Csináld! – sürgette Anna. 
Gyakorlatilag kilökte az öléből a lányát, és lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy Sára Attila lábai közé térdel, és szopni kezdi a fiú farkát.
A fiú egy pillanatra zavarodottságot érzett, amikor a húga szája újabb réteget adott az érzékszervi túlterheltségéhez. Mosoly terült szét az arcán, amikor szemei végre újra fókuszba kerültek, és vadul erotikus képet adtak imádnivaló húgáról maga alatt.
A válla fölött hátranézve látta, hogy apja mosolyog rá.
– A farkad a fiunkban van. Baszd meg! Baszd meg azt a fiút, akit együtt csináltunk! A fiút, akit felneveltünk! És ő élvezi!– mondta Anna olyan hangon, ami csak a férjének szólhatott.
– Mmm... igen... - motyogta Attila, aki túlságosan el volt ragadtatva az élvezettől ahhoz, hogy ennél többet tegyen.
Felesége szavai a kívánt hatást gyakoroltak Róbertre, aki újabb szenvedélyes morgást hallatott, és gyorsabban kezdett dugni, panaszos-kéjes nyögéseket csalva ki a tinédzser ajkáról.
– És ez a lányod ott lent. Térden állva... szívja a fiunk farkát. Hát nem gyönyörű? Szopja a bátyja farkát és le fogja nyelni a spermáját! Igaz, Sára? Izgat, hogy megeszed a bátyád spermáját? Hogy megtölti a hasad? – folytatta Anna.
 – Ungh...MmmmHmmm... - gurgulázta Sára. Nem akarta kivenni a bátyja kemény farkát a szájából elég sokáig ahhoz, hogy megfelelő választ adjon.
Túl sok volt az egész. Felesége szájából minden mocskos szó egyre közelebb húzta Róbertet a mélységhez, míg végül egy utolsó lökést adott a fia beleibe, olyan mélyen, amennyire csak tudott. A farka lüktetni és rángatózni kezdett, és elárasztotta Attila végbelét spermával. Csípője önkéntelenül, rövid rándulásokkal nyomult belé, miközben fiát szorosan a testéhez szorította, és megpróbálta olyan mélyre beültetni a magját, hogy az soha többé ne jöjjön ki belőle.
Attila olyan hangot hallatott, mint egy léggömb leeresztése. A hihetetlen teltség érzését hamarosan meleg és nedves érzés kísérte, amely mintha minden üres teret kitöltött volna benne. Ez volt minden, amire vágyott, és még több is – a teljes szeretet, a beteljesülés és végül az elengedés érzése.
Sára még egy boldog felnyögést hallatott, amikor érezte, hogy bátyja farka megduzzad a szájában, amit sűrű spermalöketek követtek. Minden tőle telhetőt megtett, hogy mindent magába zárjon, és imádta az érzést, hogy a testvére nedve a szájában lötyögött.
Nem bírva tovább a saját súlyát, Attila előre zuhant. Megborzongott attól a furcsa érzéstől, hogy apja farka kicsúszik a fenekéből. Kimerülten mosolygott a húgára, amit az viszonzott, mielőtt hozzáhajolt, hogy megcsókolja. Pár másodpercig ide-oda forgatták a szájukban a spermáját, majd a fiú megérezte az ismerős érzést, amikor valaki a száját a fenekén tartja.
Hátrapillantott a háta mögé, és elmosolyodott, amikor látta, hogy anyja zöld szemei felnéznek rá a feneke fölött. A korábbiakkal ellentétben ezúttal nem csak kívül, hanem belül is érezte a nyelvét, ahogy ide-oda kavargott, és kereste a férje nedveit. Attila hihetetlenül gonosznak érezte magát. Préselt. mintha wc-n ülne és egy vastag spermaadagot nyomott közvetlenül anyja várakozó szájába. Elismerő nyögést kapott cserébe.
Róbert kimerülve ült a kád másik végében. Ernyedt farka a lábai között lógott, miközben nézte, ahogy a család többi tagja lazán nyalogatja és szívja ki a nedvét egymás nyílásaiból. Nehéz volt elhinnie, hogy valóban megbaszta a fiát. Soha nem szerepelt a tervben, de most, hogy feltörték a pecsétet, tudta, hogy újra és újra megteszik.
Különböző nyögések és nyújtózkodások kíséretében a család talpra állt, és újra leöblítették a testüket.
A szülők hálószobájában gyűltek össze, ahol Róbert odabújt a fiához. 
– Jól vagy? – kérdezte. Hangjában a szülői aggodalom élesen elütött az állati vágytól, amely néhány perccel korábban átjárta.
– Igen, apa. Jól vagyok. Kicsit fáj, és nagyon zavarban vagyok, de tényleg nagyon jó volt! - válaszolta Attila mosolyogva, miközben apja vállához simult.
Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, Róbert lehajolt, és szájon csókolta. Ezúttal nem volt dühös szenvedély, csak boldog vonzalom két férfi között, akik mélyen szerették egymást.
– Látjátok? Tudtam, hogy élvezni fogjátok! - mondta Anna leereszkedő mosollyal.
– Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. – tette hozzá Sára.
– Azt hiszem, elfelejtettük betartani ennek a háztartásnak a sarkalatos szabályát. Anyának mindig igaza van.– mondta Róbert.
– Ha egyszer így van… – válaszolta Anna, és szorosan hozzábújt a férjéhez a másik oldalról.  – És mivel mindannyian egyetértünk abban, hogy én vagyok ennek a családnak az isteni választott uralkodója, ezennel elrendelem, hogy itt az evés és a karácsonyi ajándékok ideje! Mit szóltok hozzá?
A család többi tagja lelkesen beleegyezett, és hirtelen rádöbbentek, milyen üres a gyomruk, most, hogy azonnali szexuális szükségleteik alábbhagytak.
A konyhában úgy beszélgettek, mintha egy hétköznapi karácsony reggel lenne. A szexuális találkozásukból megmaradt kínos érzések eltűntek, ahogy az asztal körül ültek, és egyszerűen csak élvezték egymás társaságát. Teli hassal tértek vissza a nappaliba a fa alatti ajándékkupachoz.