Már nem a régi 1.

1 - Találkozás egy régi élettel

Hiszel a hűségben? Pedig néha jobban tennéd, mert ha a szerelem táplálja, olykor halhatatlanná válik.

Gergő nagyon izgatott volt. Arcáról az öröm és a felszabadultság sugárzott. Szemei vadul pásztázták Flórát, még mindig nem hitte el, hogy tényleg vele van. Újra és újra átfutott az agyán az őrült gondolat, hogy ez csak egy illúzió és ha leveszi egy pillanatra is a tekintetét a lányról, mire visszanéz már nem lesz ott. No meg természetes, hogy jól szemügyre akarta venni, elvégre már hat éve nem látta és azóta rengeteget változott. Már ősz volt és a fák lombjai vöröses és aranybarna szőnyeggel borították be a járdát. Kellemes sétálóidő volt, nem csoda, hogy Flóra is a sétát javasolta, bár eredetileg a bátyja lakására hívta fel Gergőt - ugyanis most ott lakik. Régóta nem látták egymást. Az aranyos kis tinilány igazi nővé érett. Idomai jobban kigömbölyödtek, arca is sokkal komolyabb lett és most valamivel magasabb is volt, mint hat évvel ezelőtt. Valaha háta közepéig érő, vörösesbarna haja most rövidebb lett, a válláig ért és hátul össze volt fogva. Az egyszerű ruha, ami most rajta volt teljes tökéletességében kiemelte kerek mellei kívánatos méretét, karcsú alakját, formás combjait és fenekét. A srác azonban nem sokat változott: a jó alkatú, komoly, de kedves fiúból ugyanilyen adottságokkal rendelkező férfi lett.

Gergő most úgy érezte, hogy egy olyan álom veszi újra kezdetét, amelyből igen fájdalmas volt az ébredés és az ébrenlét hat éve most véget ér. Ez az álom volt a legszebb és legédesebb, amiben valaha is része volt - a szerelem édesítette meg. Flóra ugyanis úgy hagyta ott, hogy nem adta meg neki kinti telefonszámát vagy címét ahova írni tudott volna. Annak idején dühösen és csalódottan búcsúztak el egymástól. Szakítottak, mert Flóra azt gondolta, hogy barátja szerelmes volt az egyik osztálytársába, Laurába. Azonban Gergő csupán jóban volt ezzel a lánnyal, de ezt már nem volt alkalma elmondani valódi szerelmének, aki így szó nélkül hagyta ott a fiút. Most viszont, hogy visszajött az volt az első dolga, hogy felkeresse őt: tisztázni akarta ennyi idő után a dolgokat, szerelmi kapcsolatukat és az igazat megvallva még mindig érdekelte a fiatalembert.
- Hiányoztam neked? - kérdezte a lány.
- Nagyon. Ez a hat év alatt nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna rád.
- És amikor rám gondoltál, mit éreztél?
- Hogy a sors nagyon kegyetlen játékot űz velem.
- Tudod, izé...én is sokat gondoltam rád. És a közös múltunkra. - tette hozzá kisvártatva - A legtöbbet 18. születésnapod éjszakájára emlékeztem vissza, amikor először... voltam veled. - Gergő a múltra sohasem gondolt vissza, mindig csak a jövőt tervezgette. Vadul hitt abban, hogy egyszer el fog jönni életében a paradicsomi állapot: Flóra visszatér és minden úgy folytatódik, ahogy régen volt. Most azonban, hogy a lány megemlítette, elgondolkozott a korábbi eseményeken. Leültek egy padra. A fiú előtt tisztán megjelent annak a bizonyos éjszakának az emléke.

Nagy bulit csaptak nyáron a haverokkal az egyikük házában, mert abban a hónapban több barátja is betöltötte a bűvös korhatárt. Gergő is az örömtől és az alkoholtól részegen mulatott bele az éjszakába, bár csupán a parti kedvéért. Máskülönben nem érezte túl nagy jelentősségét a 18. életév betöltésének. Mindig is azt gondolta, hogy elvégre ez csak a civilizált világ marhasága: mert ez a korhatár a pornófilmeken és csak a 18-at betöltve ülhet volán mögé az ember és hasonló baromságok. A buliba szinte mindenki vitte magával a barátnőjét (így Gergő is szerelmét), akik sorra idősebbek voltak Flóránál (aki ekkor még csak 14 volt) és tapasztaltabbak is a szexuális életben. A legfiatalabb is egy évvel idősebb volt nála. Aztán hajnali három körül elkezdett kiürülni a parti: sokan haza mentek, sokak távozását meg nem látta Gergő. A házigazda felment az emeletre, a szobájába, majd nem sokkal ezután a barátnője is követte - nyilván való volt, mit csináltak. Erre törekedett az a 2 fiú is, akik a nappaliban maradtak. Az egyik Gergő osztálytársa volt, a másik pedig maga Gergő. Az előbbi addig fűzte barátnőjét, amíg az bele nem ment egy kis éjjeli élvezetre a medencénél.

Flóra és Gergő magára maradt a kanapén. Halkan szólt az alter zene a hifiből, az asztalon üres üvegek hada állt és pár tál, melyekben a buli elején még chips volt, de most már főleg csak hamu és csikkek maradtak. Elég nagy volt a hőség a házban. Flórán egy top volt és egy rövidnadrág, de így is nagyon melege volt. Egy újsággal legyezte magát. A fiúnak a többieket látva beindult a fantáziája és kiment a jégkocka tartóért a konyhába. Hátulról közelítette meg Flórát, majd egyszer csak elmélyített hangon mondta, hogy "megjött a jegesember" és egy jégkockát érintett szép, fiatalos bőréhez a nyakán. A lány erre felsikított, de hangja hamarosan elégedett sóhajba ment át. Látta, hogy jól esik neki, ezért tovább haladt a jégkockával: benedvesítette vele az egész nyakát és homlokát, majd mivel ez a kocka elolvadt, egy újabbat vett ki a tartóból és a lány mellkasát kezdte el vele lehűteni. Majd úgy tett, mintha véletlenül kicsúszott volna a kezéből és belepottyantotta a felsőjébe, a mellei közé. Flóra hátra fordította fejét és huncut mosollyal mondta, hogy "ha ezzel azt akartad elérni, hogy levegyem a melltartóm, miért nem kértél csak meg egyszerűen?". Ezzel felpattant és maga felé rántotta a fiút, aki így átesett a kanapé háttámláján és annak túloldalon landolt, fekve.

Gergő nagyon meg volt lepődve: nem számított arra, hogy ilyen lesz a hatás - bár vágyai mindig is ezek voltak. Flóra a srác ágyékára ült, hátra dobta arcából haját és megcsókolta. Vad csókolózásba kezdtek, miközben Flóra hevesen dörzsölte a csípőjét Gergőéhez. Majd amikor felegyenesedett róla, hogy levegye magáról a felsőt és a melltartóját, Gergő kigombolta nadrágját és elővette boxeréből ágaskodó hímtagját. Flóra most visszadőlt rá, de sokkal előbbre hajolt a kanapén, így Gergő megmarkolhatta melleit és szájába vehette duzzadó bimbóit, amelyeket rögtön el is kezdett vadul nyalogatni és masszírozni. Szép, formás mellei voltak és korához képest igen méretesek is. A lány egy hosszú, elnyújtott nyögést hallatott, mire a fiú agyán átfutott egy gondolat: "Elérted amit akartál, szerelmed ezennel végleg beteljesedett" - nagyon élvezte a helyzetet, egyre durvábban kezdte izgatni Flóra mellbimbóit. A lány közben letolta magáról a nadrágot és a bugyiját, majd megragadta a srác vesszőjét és rángatni kezdte. Ő pedig az egyik kezével lenyúlt és dörzsölgetni kezdte Flóra combjának belső oldalát, szeméremajkait és izzó csiklóját.

Flóra egyre kéjesebben nyögött és levegő után kapkodott. Majd Gergő farkát puncija felé irányította és picit hátrébb tolta magát. A fiú mélyen a szemébe nézett: "Biztos, hogy ezt akarod?" - kérdezte. Flóra az ajkait harapdálta és bólogatott. Az igazi igent azonban az a tűz mondta ki, amely gesztenyebarna szemeiben égett. Gergő farkára ült és elkezdett rajta lassan mozogni. Hamarosan hangosan nyögni kezdett, ahogy egyre mélyebbre haladt benne a fiú, látszott rajta, hogy fáj neki, de ugyanakkor élvezi is. Arra sarkallta Gergőt, hogy folytassa. Erre ő is elkezdett mozogni. Először csak lassan, majd egyre gyorsabban, határozottabban és mélyebben tolta be falloszát a friss és nedves, idáig érintetlen szentélybe. Flóra is felvette ezt a tempót, miközben egyik kezével Gergő karjába, a másikkal a kanapé háttámlájába kapaszkodott. Hamarosan nagyon különös érzés kerítette hatalmába. Mintha már semmi sem létezne körülöttük és ez az állapot, amiben most vannak, ez az igazi, a természetes - így kellene mindig is létezni. Egész teste remegni kezdett, lélegzetvétele egyre szaporább lett, lüktettet az izgalomtól. Majd egy hosszas sóhajt hallatva elhagyta ezt a világot és belecsobbant egy számára új és ismeretlen, vad környezetbe: a gyönyörök és az élvezetek tengerébe. Hamarosan Gergő is követte: kirántotta hímvesszőjét és elélvezett. Ezután szorosan egymáshoz simult a két test, így aludtak el.

Késő reggelig feküdtek így. A nap sugarai, ahogy átszivárogtak a reluxán, aranyszínű csíkokat képeztek Flóra meztelen hátán és formás fenekén. Az egyik lány, aki ott maradt a bulin, bejött a nappaliba és rájuk borított egy takarót. Nem tudták, ki volt az, mivel mire felébredtek addigra már kiment a szobából. Ezt követően hangos kacagás zúdult be a hozzájuk a konyhából, mire Gergő magában azt gondolta: "Igen, nevessetek csak, mulassatok rajtunk, örüljetek. Nálam jobban úgysem tudtok örülni. Én vagyok a legboldogabb ember a világon!" A legkellemesebb emlékek voltak ezek számára és most már végre nyugodtan tudott rájuk visszaemlékezni. Most teljesen biztos volt benne, hogy kapcsolata ezzel a lánnyal újra felhőtlen és boldog lesz.
- Te voltál a legjobb, teljesen beléd voltam esve. Te voltál a mindenem: az életem, a halálom, a végzetem. Amikor elmentél, betegesen kerestem a hozzád hasonló lányokat, tudod, hátha valamelyik pótolni tudná a hiányodat... - erre Flóra elmosolyodott
- Na, és találtál?