Luca

Néhány hónapja ismertem őt, eleinte tetszett nekem nagyon, de volt barátja, és ez engem kissé visszafog. Kicsit később, mikor szakított kedvesével, nekem volt párom, így megint nem figyeltem rá jobban, csak mint egy jó barátra. Sok időt töltöttünk együtt, ami nem is volt nehézkes dolog, gyakorlatilag egymás mellett dolgozunk. Az életem hol szép volt, hol fájdalmas, de Ő mindig ott volt velem, sokszor többet nyújtva felém, mint azt egy baráttól elvárná az ember, de valami miatt sem Ő, sem én nem gondoltunk többre.

Többször előfordult, hogy nála töltöttem az éjszakát, én a város szélén lakom, ő a belvárosban, így ha buliból haza indultam, nem kellett haza utaznom, szívesen látott vendégként alhattam nála. Ezek az esték sokszor nem alvással, hanem beszélgetéssel teltek, sok mosolygással, és mély pillantásokkal. Persze nem kerülte el a figyelmemet az sosem, hogy milyen szép, és milyen fiatal lány Ő. Ha nála voltunk, csak egy rövidnadrág volt rajta, egy pólóval, és sosem érezte szükségét annak, hogy egyébként apró de formás melleit egy melltartó börtönébe zárja. Talán merészebb voltam olykor a kelleténél, talán több ideig időzött pillantásom feszes combján, vagy a dekoltázsán, mert egyszer feltette egy kérdést:
- Tetszik neked a testem? - Elbambulhattam, mert nagyon hirtelen ért ez a kérdés, és zavaromban csak ennyit válaszoltam:
- Olyan szép, mint a lelked...

Mosolygott rám, és közelembe hajolt, először a parfümje illata csapta meg az orromat, utána a lehelete. A szemei varázsa elszédített, és akaratlanul nyitottam csókra a számat. Nagyon gyengéd, kellemes csók volt, amolyan kóstolgató, ízlelgető, ahogy először az ajkaimon éreztem az ajkát, majd a nyelvét, majd kicsit később a csókjának az ízét. Egyre gyorsabban, hevesebben faltuk egymást, és tudtam, hogy már nem bírok csak úgy elaludni többet nála. A kezeim önállóan indultak útjukra, végigsimítottam a hátát, először a póló felett, majd a póló alatt. Abbahagytuk a csókolódzást, és csak figyeltem a szép szemeit, simogattam a hátát. Megöleltük egymást, szorosan átkarolva, és éreztem tarkómon, hogy egyre hevesebben szedi a levegőt, hogy piheg, remeg, éreztem a mellkasomnak feszülő testén a türelmetlenséget, és az embertelen, de természetes vágyat. Nem tudtam, és nem is akartam kibontakozni ebből az ölelésből, mélyen belecsókoltam a nyakába, magamba szívtam az illatát, éreztem a teste melegét, és a magamban kitörni kész vágyat. Lassan levettem róla a pólót, és ő is vetkőztetni kezdett, megláttam a kebleit, a karcsú nyaka is teljes képében bontakozhatott ki szemem előtt, majd ráborultam, lassan elfektettem az ágyon, és simogatni kezdtem.

Hallottam egyre gyorsuló lélegzetét, éreztem a vállamon a tarkómon a keze remegését, és csókolgatni kezdtem Őt. A feszes hasát, a rugalmas melleit, lassan, hosszan, minden zsigerem akarta Őt, érezni szeretni kívántam, és vagy megkapni Őt, vagy meghalni akartam. Lassan lehúztam a kis nadrágot róla, és elkezdtem a combját csókolni, simogatni, lassan fújkálni, egyre közelebb az ágyékához, de mégsem kapkodva. Remegett az izgalomtól, és én is kezdtem belefulladni a vágy viharos tengerébe, de a egy fuldokló utolsó próbálkozásával sikerült megálljt parancsolni türelmetlen ösztöneimnek. Levetettem vele a bugyiját is, és szépen lassan közeledve csókolgattam végig remegő combjainak belső ívét, egymás után felváltva. De Ő határozottam fogta meg a fejem, és húzott az ágyékára, és én hirtelen nyelvemen érezhettem a vágyának ízét, és érezhettem akarásának illatát. Belecsókoltam illatos alsóajkai közepébe, és éreztem ahogy összerándul a teste, kissé felhúzza a combjait, a fejét hátrahajtja, és nyögni kezd. Nem tudom mennyi ideig hagyta magát izgatni, de nem tarthatott sokáig. Mikor felhúzott magához, és a szemeibe nézhettem, megdöbbentett és megőrjített egyszerre az a tűz, az a villámlás és vihar, amit onnan kiolvastam. Elkezdtem csókolni, ő pedig lenyúlt és magába vezetett. Átöleltem, és együtt mozogtunk, végig az ajkait, szemeit figyelve, utóbb nyögdécselve, hangosan pihegve.

Nem bírtam magammal, és egyre gyorsuló tempót diktálva akartam mélyebbre hatolni belé. Ő egészen felhúzta térdeit, és behunyt szemmel kissé nyitott ajkakkal elkezdett remegni, nyögni, érezhettem a leheletét, az egyre sűrűsödő lélegzését, és láttam rajta, ahogy megmártózik a gyönyör sebes folyású patakban. Hosszan, de halkan élvezett, és én is követtem őt arra az útra, ahol nincs se jó, se rossz, csak Ő van és én, és a világ nem más, mint egy halálos robbanás. Sokáig feküdtük egymás mellett, majd elnyomott minket az álom. Mikor elaludt, még figyeltem kicsit, ahogyan alszik, lélegzik, figyeltem a tökéletességét, a lassan emelkedő, majd süllyedő kebleket, a lepedőn szétomló hajzuhatagot, és akkor megértettem. Remélem, mindenki megérti majd egyszer.