Levél az énnek

Mi a fenének erőlködünk mindig, mi az ami miatt újra és újra irracionális döntéseket hozunk, és megpróbáljuk elhitetni önmagunkkal, hogy ami felborítja az életünket az nekünk jó?
Képesek vagyunk feleslegesen áldozatot hozni és a vége mindig ugyanaz, pofára esés. Beszél itt a tudomány alfahímről meg minden, az igazság mégis az, hogy mindig a nők választanak kedvük szerint.
Azt szereznek meg maguknak, akit csak akarnak, így van ez mióta világ a világ. Az ősember se bunkóval ütötte le asszonyát, valószínűleg ez is fordítva történt, csak ezt a patriarchális társadalmunk kissé elferdítette.
Ha nem vagyunk médiasztárok, nem emelünk 2 tonnát fél kézzel, vagy csak szimplán nem vagyunk "menők", akkor esélyünk nincs az ideális pártalálásra.
Ha pedig végképp nincsen szerencsénk, akkor mi maradunk ősszel a kifutó készlet, amit már harmadáron is adnának, ha lenne rá vevő, de persze mindek, ha már változott a divat.
Ezek után pedig még va,n aki csodálkozik, ha egyesek végső elkeseredésükben, inkább csendben elszigetelődnek.

Illetve csak próbálnának, de újra és újra ők is beleesnek abba a hibába, hogy hamvában holt reményeknek bedőlnek, és többet mernek remélni annál, mint amit a sorsuk szánt nekik, kicsit hasonlóan az amerikai álomhoz, hiszen mind azt hisszük talán velünk csoda történik, és majd mi fogjuk megváltani a világot.

Sajnálom, de sosem fogod a világot megváltani, és soha nem fog semmi sem sikerülni, így jártál, vegyél tengerimalacot és tanulj meg csendben élni, és persze hagyj fel minden reménnyel, ez nem a te világod, csá lúzer!