Korrepetálás

A következő történet csupán a képzelet szüleménye. Ha bárki magára ismerne benne az csak a véletlen műve.

Idegesen nyomkodtam a csengőt. A második vizsgám sem sikerült, és ha a C-t sem tudom megcsinálni csúszok egy teljes évet. Kata nyitott ajtót. ”Szia, egyedül vagy?” -kérdeztem. „Igen a szüleim csak este jönnek haza. Gyere be, már előkészítettem a könyveket.” Bementünk Kata szobájába. Ő az íróasztalhoz ült le, én a mellette lévő ágyra. „Kezdjük az igeidőkkel, rendben?” -kérdezte csicsergő hangon. Hatalmas nyelvtankönyvet vett elő. Sajnos az én lelkesedésem sokkal kisebb volt az övénél. Utáltam az angolt, utáltam az egyetemet, csakis miatta jártam korrepetálásra. Neki minden olyan egyszerűen ment. Mintha egyetlen mosolya elég lenne ahhoz, hogy bármelyik tanártól ötöst kaphasson. Gyönyörű lány volt, annyi szent. Szépségéhez azonban páratlan okosság is társult. Ez kissé zavarba ejtő lehetett azok számára, akik csak felületesen ismerték, mi azonban évek óta voltunk barátok, és számtalan dolgot megéltünk együtt. Egyszer még csókolóztunk is, de ennél több soha nem történt közöttünk, és Kata ezt is igyekezett minél hamarabb elfelejteni. Velem persze más volt a helyzet, hiszen mindig is tetszett nekem. Nemegyszer elhatároztam, hogy bevallom neki mit érzek, de féltem, hogy ezzel örökre elronthatom a barátságunkat. Beértem hát annyival, hogy titokban bámultam őt, s örültem minden vele töltött percnek.

A következő félórában csak ő beszélt. Elmerültem a did-ek és have-ek záporában. Próbáltam felfogni amit mond, de egy idő után azon kaptam magam, hogy nagyon távol járnak a gondolataim, messze maguk mögött hagyva mind a tizenkét féle igeidőt. Egy darabig a szőnyegre meredtem, majd tekintetem lassan továbbkúszott meztelen lábaira. Csak egy rövidnadrág meg egy póló volt rajta. Hosszan figyeltem apró kis lábfejeit. 178 cm magas volt, lábmérete mégis csak 37-es. Picike lábujjkörmeit pirosra festette. Vékony bokáján ezüst bokaláncot viselt, melynek végén szívecske fityegett. Sokszor olvastam már, hogyan tudják a tapasztalt szeretők a bokán lévő ér nyalogatásával izgalmi állapotba hozni kedvesüket. Legszívesebben én is ezt tettem volna. Tekintetem egyre feljebb kúszott a hosszú lábakon, egészen a formás combok, és a rövidnadrág alkotta résig. Elképzeltem vajon milyen tangát viselhet most. Talán vadító vöröset, vagy egy izgató csipkés darabot? Eszembe jutott nem tudom már melyik együttes dalának valamelyik sora: ”Kár, hogy nem én vagyok a bugyogója”. Kuncogni kezdtem magamban. „Figyelsz te egyáltalán?” -kérdezte hirtelen. Közben gyönyörű barna szemeivel fürkészően a szemembe nézett. Ó, mennyire imádtam ezt a szigorú, tőle mégis aranyosan ható tekintetet. „Hát persze” – mondtam -„folytasd csak”. Ő valóban folytatta a magyarázást, én pedig tovább bámultam.

Melleire simuló pólójának formájából megpróbáltam kitalálni, vajon milyenek lehetnek a keblei. Láttam már ugyan fürdőruhában, most mégis a lehető legnagyobb részletességgel kíséreltem meg elképzelni a melleit. Vajon hatalmas rózsaszín mellbimbói vannak, vagy pici hegyes sötétpirosak? Behunytam a szememet, hogy magam előtt láthassam őket. „Hé, te alszol?!” - csattant fel hirtelen szemrehányó hangja. „Nekem fontos ez a vizsga vagy neked?” Hozzám vágta a könyvet, és durcásan elfordult. Esküszöm így még szexisebb volt, mint valaha. Odamentem és kezemet csitítólag a vállára tettem. „Ne haragudj már na, nem is aludtam. Komalyan.” Közben gyengéden masszírozni kezdtem a vállait. Mindig is jól értettem ehhez, s most igazán mindent beleadtam. „Gyere cserébe megmasszírozom a hátadat rendben? Te csak nyújtózz el az ágyon.” Miközben ezt mondtam egy pillanatra sem álltam meg, sőt lágyan cirógattam nemcsak a vállait, hanem a nyakát és füleit is. Kata rövid gondolkodás után beleegyezett. Úgy ugrott az ágyra, mint egy kiscica, aki tudja, hogy most bizony a gazdi kényeztetése következik. Előbb pólón át, majd azt felhajtva folytattam a masszázst. Hirtelen merész ötletre szántam el magam. Hatalmas puszit nyomtam Kata háta közepére. Nem adta jelét sem tiltakozásnak sem bíztatásnak. Talán ő is elaludt volna? Most már nem puszival, hanem forró érzéki csókokkal folytattam. Lassan négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladtam lefelé a gerince mentén. A rövidnadrágot kikerülve a comboknál folytattam az izgató nyalogatást.

Amikor forró leheletemet megérezte a térdhajlatánál, hirtelen picit elrántotta a lábát. Mégsem alszik. Ha pedig nem alszik, akkor ő is akarja. Most már igencsak nekibátorodva folytattam. Kezeimet derekára csúsztattam, és levettem róla a sortot. Csípőjét kissé megemelve segített nekem. Tangája hófehér volt és csipkés. „Most én jövök” -egyenesedett fel. Velem is eljátszottunk valami hasonlót, míg végül anyaszült meztelenül találtam magam. Én is levettem Kata tangáját. Nagy igyekezetemben leszakítottam a kis ezüst bokaláncát, de az most nem érdekelt. A többi ruha közzé dobtam azt is. Csókolgatni kezdtem a lábfejét, a bokáját s fokozatosan haladtam fölfelé. A comboknál időztem el a legtöbbet. Egészen a térdektől indulva kezdtem nyalogatni a combok belső oldalát, de mielőtt elértem volna a tüzes kis puncit visszafordultam, megint lefelé egészen a térdekig. Egyik alkalommal azonban mégsem így tettem. Mikor fölértem hirtelen körbenyaltam a meleg és nedves kis barlangot, majd nyelvemmel amennyire csak tudtam belehatoltam. Segítségül hívtam előbb csak a mutató, majd a gyűrűs ujjam is. Miközben nyelvem hegyével a csiklóját izgattam ujjaim ütemesen mozogtak a sikamlós és tűzforró kis résben.

Férfiasságom már régen dárdaként meredezett, s most elérkezettnek láttam az időt, hogy tövig merüljek el az én gyönyörű Katámban. Előbb csak lassan mozogtunk, majd olyan mozdulatsorba kezdtem, amit a Káma Sutra csak „verébhajsza”-ként emleget. Érezve hüvelyének szorítását hamar eljutottam a csúcsra, de szerencsére ugyanebben a pillanatban az ő teste is ívbe feszült, s hangos nyögések közepette elélvezett. Kivettem lankadni kezdő farkamat, s szorosan mellé feküdtem, hogy karjaimmal minél jobban átfonhassam meztelen testét. Némán feküdtünk egymás mellett, míg mindketten elaludtunk. Mikor felébredtem nagyon meglepődtem, hiszen minden ruhám rajtam volt, és valaki gondosan egy puha zebramintás takarót terített rám, hogy meg ne fázzam. Több mint két órát aludtam. Kata sehol sem volt. Felkeltem, hogy megkeressem. A konyhában tett-vett valamit. Mikor meglátott úgy nézett rám mintha az égvilágon semmi sem történt volna közöttünk néhány órával ezelőtt. „Hát te mit csinálsz?” -kérdeztem. „Főzök” -válaszolta. ”Elaludtál miközben magyaráztam neked úgyhogy addig gondoltam összeütök valamit. Olyan édesdeden aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni téged. Pedig nagyon mérges voltam.” Egy világ omlott össze bennem. Csak álltam bambán és azt sem tudtam, mit mondjak. „Hát, akkor én megyek is” -nyögtem ki végül. Nem akartam elhinni, hogy csak egy álom volt az egész.

Szokatlanul csípős februári hideg volt odakint. Mindkét kezemet zsebembe dugva törtettem a hóban. Egyszer csak apró, fémes tapintású kis tárgyat fedeztem fel benne. Kivettem, s az utcai lámpák fényénél meresztettem rá a szememet. Egy ezüst bokalánc volt, a végén kicsi szívecskével.