Kirándulás

Aznap kimaradt egy Hév valami műszaki hiba miatt. Ezért a délutáni csúcsban mikor én is hazafelé tartottam a munkából, dupla annyi ember zsúfolódott fel a kocsikba, mint egyébként szokott. Megjegyzem ilyentájt, amúgy sem szoktak kevesen utazni, tehát most a tömeg embertelen méretűvé duzzadt. Szerencsére sikerült megcéloznom és el is foglalnom a kedvenc állóhelyeim egyikét a szerelvény közepén az éppen működő ajtóval szembeni sarkot. A bal vállammal az üvegnek támaszkodva tudtam megállni. Így a tömeg csak egyik oldalamat vette körül, és még némi légmozgás is volt. Menet közben igyekeztem kirekeszteni a tudatomból a kényelmetlenséget, az ablakon bámultam kifelé és már a hétvégi programomat tervezgettem, bár még csak kedd volt.

Nagyjából félúton jártunk, amikor éreztem, hogy valami érdekes szorul a jobb kézfejemnek. Éppen egy megállóban álltunk, az utasok fel-le tolakodtak az ajtóban. Közben röpködtek az ilyenkor megszokott bocsánatkérések és az elmormolt szitkok. Óvatosan magam mellé néztem, és rögtön találkozott is a pillantásom a legszebb zöld szempárral, amit valaha is láttam. A tömeg hullámzása egy vörös rövid hajú lányt, pontosabban a popsiját szorította nekem. Ő is éppen akkor fordította oda a fejét. Éppen szabadkozni kezdtem vonal, mikor rám mosolyogott és visszafordult előre. Meglepődtem, mert nem ilyen reakciót vártam, bár azt, hogy milyet nem tudtam volna megmondani. Zavarom csak tovább növekedett, mikor megéreztem, hogy lassan a kezemhez kezdi dörzsölgetni a fenekét. Néhány pillanatig csak álltam, aztán felé fordítottam a tenyerem és finoman megmarkoltam. Közben körülpillantottam, de senki nem figyelt fel ránk, szerencsére úgy alakult, hogy mindenki háttal állt nekünk. A lány mikor megérezte a tenyerem, abbahagyta a dörgölődzést, a következő percekben csak én simogattam őt miközben amennyire csak lehetett a magamat is felé fordítottam. Nagyon tenyérbeillő popsija volt izmos, de rugalmas félgömbökön járt a kezem.

Egyszer csak megéreztem, hogy egy kíváncsi kéz simítja végig az én combomat is és végül a sliccem környékén megállapodik. Újra körbe pillantottam, mert bevallom komolyan frászban voltam attól, hogy észre vehet minket valaki. A mázlim kitartott, mindenki másfelé bámult. A kis vörös tündér közben a farmeromon keresztül cirógatni kezdte a szerszámom, amely hamarosan merevedni is kezdett eléggé szűkké téve a rajtam levő nadrágot. A következő két megállón keresztül csak simogattuk egymást. Sajnos azonban a harmadik megállónál vége szakadt a mi kis játékunknak. A lány abbahagyta az izgatásom, felém fordult adott egy puszit és elköszönt egy kacsintás kíséretében. Mindez olyan gyorsan történt, hogy esélyem sem volt semmire csak álltam, mint valami sóbálvány, mire észbe kapva utána mentem volna, már záródtak az ajtók és indultunk tovább. Hihetetlen volt az egész, ami történt, de sajnáltam, hogy csak ennyi volt. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megtalálni, de semmi épkézláb ötletem nem volt. Hirdetést pedig mégsem adhattam föl, hogy „Kerestetik, azon vörös hajú lány, akivel a héven jól éreztem magam”. Szerencsére a véletlen a segítségemre sietett.

Két nappal később egy álmos reggelen ismét megláttam, tőlem egyajtónyira szállt fel a vonatra. Miközben helyet keresett magának, végre igazán szemügyre vehettem. Úgy 160-165 cm magas lehetett, csinos, huncut arc és gyönyörű zölden csillogó szemek. Az alakjával kapcsolatban sem támaszthatott senki kifogást, arányos, minden kellő helyen megfelelően domborodó karcsú kis teste volt. Egyszóval szép volt, legalább is ott és akkor nekem maga volt a tökély. Ahogy a széksorok között haladt ő is észrevett és az arcán feltűnő mosolyból egyértelmű volt, hogy meg is ismert. Mikor hozzám ért, néhány pillanatig még nem szóltunk egymáshoz, csak mosolyogtunk, és egymás tekintetét kutattuk. Aztán, amikor a varázs szertefoszlott, bemutatkoztunk. Szó nem volt kezdeti zavarról, vagy akadozó társalgásról, valahogy minden olyan simán ment, mintha régi ismerősök lennénk. Kiderült hogy Katinak hívják, egy hete kezdett az egyetemen, most költözött a városba és albérletben lakik. Az első találkozásunk témáját egyelőre mindketten kerültük, de így is volt miről beszélnünk. Hamarosan már a kedvenc hobbyknál tartottunk, mikor kiderült, hogy szeret erdőben, hegyek között sétálni kaptam az alkalmon:
- Mit csinálsz holnap? –kérdeztem.
- Miért, mit csináljak? –dobta vissza a kérdést.
- Arra gondoltam, hogy mivel nekem úgy is pihenőnapom lesz, bemutatnálak a budai hegyeknek. Szóval kirándulhatnánk egy nagyot. Habozás nélkül bólintott rá az ötletre. Ezek után megbeszéltük a részleteket, telefonszámot cseréltünk és sajnos megérkeztünk a megállóba, ahol nekem le kellett szállnom. Búcsúzóul még kaptam egy széles mosolyt és egy puszit a szám sarkára.

Másnap reggel háromnegyed nyolckor már a Moszkva téren toporogtam és az órát figyeltem. A találkozót nyolcra beszéltük meg. Ahogy ott álltam elővett a bizonytalanság, hogy mi van ha mégsem jön el, mi van ha meggondolta magát? Ideges voltam mintha ez lenne az első randim életemben. Szerencsére az idő megfelelő volt a kirándulásra a szeptemberi nagyfény még elegendő meleget biztosított, hogy a rövidnadrág és póló elég legyen, de már nem volt hőség. Nyolc előtt néhány perccel feltűnt a metró kijárat felől, rögtön észrevett és elindult felém. Én csak bámulni tudtam, észveszejtő látványt nyújtott, egy homokbarna rövidnadrág és egy világoszöld testhez simuló top volt rajta. Az ámulatomat egy széles mosollyal jutalmazta és elindultunk. Rövid buszozás után, máris a Hárshegy oldalán haladtunk. Nekiláttunk alaposan megismerkedni, bandukolás közben röpködtek a kérdések, nagyokat nevettünk egymás életének rövid történetein. Úgy éreztem, mintha valami csoda részese lennék, teljesen magával ragadott a belőle áradó vagány vidámság, a zabolátlan életszeretete. Az egyik lejtőn való leereszkedéskor felajánlottam a kezem segítségként, amit elfogadott, innentől fogva kéz a kézben haladtunk tovább. Valahogy még a nap is szebben sütött aznap, és a madarak is vidámabban csicseregtek.

Kora délután érkeztünk meg Nagykovácsi fölé egy zárt tisztásra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező dombokra, hegyekre, de a pici rét rejtve maradt az arra járóktól. Én is csak véletlenül fedeztem fel, egy eltévedésem során, azelőtt néhány évvel. Leterítettük a magunkkal hozott plédet és hanyatt dőlve, csak úgy ruhástól, napozni kezdtünk. A beszélgetésünket óvatosan a héven történtek felé irányítottam. Kíváncsi voltam miért történt, ami történt.
- Mindig, ilyen könnyen ismerkedsz? –kérdeztem.
- Miért, neked nem tetszett? –mosolygott rám provokatívan- Egyébként nem. Csak aznap minden összeadódott, elég vacak napom volt, elővett a magányosság és a kielégületlenség. Ezek után, amikor a kezed hozzám ért a kocsiban úgy éreztem itt a lehetőség egy kis kalandra. Szimpatikusnak tűntél, főleg az, hogy őszintén zavarba jöttél. Olyan aranyos volt, hogy nem tudtam nem kihasználni az alkalmat.
- Hát valóban elég furán éreztem magam. Még soha nem történt ilyesmi és valószínűleg nem is fog többet… -mondtam
- Azért elég hamar feltaláltad magad! –nevetett Kati és a rámfordulva az arca alig két centiméterrel állapodott meg az enyémtől.- Most is zavarban vagy! –mondta, és mikor ezt kimondta a nyelvecskéjével hirtelen megnyalta az orrom hegyét, majd várakozóan mosolygott rám. Igaza volt, valóban zavarban voltam. Ezt palástolandó – jobb ötletem nem lévén – hirtelen megcsókoltam.

Megadóan nyitotta szét az ajkait és a nyelve rögtön vad táncba kezdett az enyémmel, átvette az irányítást, de ez nem zavart, úgy éreztem így én is jobban járok. A csókunk kezdett egyre vadabb lenni, a kezeim felfedezőútra indultak a testén a jobb kezemmel a tarkóját simogattam, a ballal a hátán simítottam végig meg sem állva a rövidnadrágja derekáig, majd a kezem becsúsztatva a fenekét kezdtem simogatni, masszírozni.
- Igen, valamit félben hagytunk. –mondta, a száját egy pillanatra elszakítva az enyémtől és a keze már oldozta is ki az övet a nadrágomon. Én akkor már alaposan ágaskodva vártam az érintését. Megremegtem az élvezettől, ahogyan a keze rásimult a szerszámomra. Húzogatni kezdte a bőrt rajta, majd hirtelen megállt.
- Ez így nem jó! Vetkőzz le. –mondta és jó példával előljárva, rögtön elkezdte lehúzni magáról a nadrágját a bugyival együtt. Magával ragadott a pillanat és semmivel sem törődve követtem őt, életem talán leggyorsabb vetkőzését bemutatva. Másodpercek múlva mindketten meztelenül fonódtunk a másik karjába. A szánkkal kezdtük felfedezni egymás testét, felváltva csókolva végig a másikat, sehol nem időzve sokáig, mindenütt éppen csak bemutatkozva, ismerkedve a másik hajlataival, örömzónáival. Percekig tartott ez az ismerkedés, aztán Kati hirtelen megfordult és fölém helyezkedett.

Az arcom elé tárult a legszebb ágyék, amit valaha is volt szerencsém megismerni. Teljesen borotvált volt, csak az öle felett volt egy kis vörös háromszög. Finoman és lassan kezdtem nyalogatni az akkor már nedvesedő szeméremajkait, majd egyre erősebben, ahogy éreztem, hogy kezd egyre jobban izgalomba jönni. Egyre mélyebben nyalakodtam élvezve az ízét, ujjaimmal óvatosan széthúzva a szeméremajkait folytattam a csókolását egyre mélyebbre és mélyebbre merülve benne. Csókoltam, simogattam a nyelvemmel, mindent megtéve, hogy a lehető legnagyobb örömöt okozzak neki. Mindeközben ő sem tétlenkedett, elsőre csak a nyelvével térképezte fel hímtagomat, majd a golyóimat a szájába gyömöszölve nyalakodott. Ezután a makkomat tüntette ki a figyelmével, lassú köröket rótt rajta a nyelve és hirtelen egy mozdulattal teljesen lenyelte. Amikor a szája megszorult a farkam körül úgy éreztem, rögtön elélvezek, megremegtem, de ő a szerszámom a tövénél elszorítva megakadályozott ebben. Lassan csak az ajkaival szorítva engedett ki magából, majd szinte vákuumszerűen szívta vissza, váltakozó ritmussal, hol gyengéden, épphogy érintve, hol erőszakosan a torkáig lenyomva járt fel alá az ágyékomon. Az élvezet soha nem tapasztalt magasságaiba repítve ezzel.

Mikor éreztem, hogy közeledik az orgazmusom, nem bírtam tovább, elszakítottam magam tőle, kifordultam alóla. A magamévá akartam tenni, ott és azonnal. Ő is érezhette a sürgető vágyat, mert engedelmesen hanyattfeküdt. A lábait a nyakamba véve hatoltam belé és mikor teljesen elmerültem benne megcsókoltam. Hosszan mozdulatlanul csókoltuk egymást és közben csak élveztem a puha selymességet, ami körülölelt. Aztán lassan, minden millimétert kiélvezve kezdtem mozogni, közben egymás szemeit csodáltuk. Furcsa, újszerű érzés volt ez a fajta szavak nélküli kommunikáció, miközben ki-be jártam benne. Elmondott mindent a vágyról és szenvedélyről, maga volt a csoda. Nem sokáig bírtuk, a nyögéseink egyre hangosabbak lettek, a lélegzetünk egyre sekélyesebb, egyre gyorsabban mozogtam, éreztük, hogy mindjárt itt a vég. Elveszítettem a kapcsolatom a külvilággal, csak a szemeit láttam és csak az ágyékom felől szétsugárzó kéjt éreztem. Aztán Kati lehunyta a szemét a teste remegni kezdett és harsány nyögésekkel elévezett. Ebben a pillanatban robbanásszerűen bekövetkezett az én orgazmusom is. A percekig tartó élvezés után fáradtam feküdtünk egymáson. A varázs lassan elmúlt, átadta a helyét valamilyen hihetetlen mértékű elégedettségnek. Úgy fél óra múlva éreztünk magunkban annyi erőt, hogy felöltözzünk, addig csak feküdtünk egymás karjaiban.

A kirándulás után még egy évig tartott a kapcsolatunk. Talán ez volt a legszebb évem, eddigi életem során, de az biztos, hogy a legvadabb ez volt. Hihetetlen dolgokat csináltunk együtt, hihetetlen helyeken és időkben szeretkeztünk. Mellette ez valahogy mégis helyénvaló volt, Kati vagányságát és élet-élvezetét azóta sem találtam meg senkiben.