Megállt a villamos. Kissé zavaros fejjel szálltam le. Kevesen voltak az utcán, de szombat reggel háromnegyed hét felé ez teljesen megszokott. Megráztam a fejem, hogy ne keltsem a körülöttem lévőkben a begyógyszerezett elmebeteg képzetét, és határozottnak nem nevezhető lépésekkel elindultam a Nyugati bejárata felé. Nem siettem, a táskám egyébként is nehéz volt, a vonat indulásáig pedig még húsz percem van. Jegyek a zsebemben, csak fel kell szállnom. Mármint szállnunk. Felemeltem a tekintetem, hogy körbenézzek. Rögtön észrevettem: egy 170 magas, rövid, barna göndör hajú, formás mellekkel és fenékkel rendelkező lány közeledett felém. Szeretem őt. A nagy barna szemeit, melyek képesek arra, hogy hol egy vadmacska tüzes, kéjtől fűtött pillantását lövelljék felém, hol pedig elmerítsenek egy kristálytiszta tóban, melyben nincs más, csak szelídség és ártatlanság. A kicsi füleit, melyekbe oly’ jó beleharapni, a haját, amit élvezet simogatni és a szerelmét, melyet gyönyörűség bírni. Ő Lívia. A barátnőm. Mosolyogott, és meggyorsította lépteit.
Mikor odaért, szinte a nyakamba ugrott, majdnem felborított, és megcsókolt. Ajkai édesek. Beszívtam az illatát, melyet annyira szerettem.
- Úgy hiányoztál! – mondta, miután szétváltunk.
- Te is nekem – válaszolom mosolyogva, és átölelem. Két hete nem láttuk egymást. – Hogy utaztál?
- Jól. Nagyon sokat aludtam, de Bécstől kezdve már azért nagyon nehéz volt elfoglalnom magam. De látom, te egész éjjel dolgoztál. - Igenlően bólintottam.
- Ki akartam jönni eléd, de délután elszállt a központi szerver, és a főnököm berángatott. Már megint azzal a kibaszott RAID vezérlővel szívtunk, de aztán négyre sikerült újraindítani.
- Nem baj, majd most kialszod magad – vígasztalt. Majd odahajolt a fülemhez, és finoman beleharapott.
- Akarlak – suttogta alig hallhatóan. Jellemző rá ez a hirtelen hangnemváltás. Máskor a mosolyom még szélesebbre húzódott volna, de most túl fáradt voltam a szexhez. Pedig tudtam, hogy neki nagyon fontos dolog az életében. Heti három alkalomnál kevesebbel sohasem érte be. Most két hétig nem voltunk együtt, borzasztóan ki lehet éhezve. Tudom, hogy Németországban nem csalt meg, két év alatt megtanultam bízni benne, és azt is tudom, hogy a következő két hét milyen lesz: a szigorúan vallásos szüleihez megyünk Szegedre, ahol a legtöbb, amit megtenni merészelhetünk, az a kézfogás, és az esti jóéjt puszi, mikor a ház két átellenes végében lévő szobáinkba megyünk lefeküdni.
Az én ottani szobám valóságos lakosztály: egy szoba, saját zuhanyzó és WC. A dolog praktikus oldala az, hogy rám lehet zárni (NEM VICC!!!) az ajtót éjszakára, mikor a szülők lefekszenek. Otthon Lívi is szende szűzleánnyá változik, és alázatosan engedelmeskedik a szülői akarat bármely hóbortjának. Tehát újabb két hét megtartóztatás vár ránk. Feszültség levezetésnek persze még ott a maszturbáció, amivel mindketten élni is szoktunk, de azért az nem az igazi. Mindennek tökéletesen tudatában voltam, mikor azt válaszoltam: - Ne haragudj, de én most képtelen vagyok rá. Sóhajtott egyet, és elhúzódott, de a tekintetéből láttam: megért, és nem haragszik. Felszálltunk a vonatra. Utazás közben szeretjük a kényelmet, így ha csak tehetjük, mindig az InterCity-vel utazunk, első osztályon. A kocsink volt az utolsó a szerelvényen, és közvetlenül a hátulsó kijárat melletti üléseket kaptuk. Nagyon kevesen lézengtek a vonaton, összesen talán tíz utas volt még rajtunk kívül. Alighogy leültünk, Lívi megcsókolt, és kérte, hogy aludjak. Nekem nem kellett kétszer mondani, talán be sem fejezte, már zuhantam is az öntudatlanságba. Kecskemét előtt ébredtem, mikor a hangosbemondón a kalauz vidám hangon bemondta, hogy hamarosan megérkezünk a Hírös Városba. Oldalt pillantottam, Lívi csendben olvasott. Mikor észrevette, hogy őt nézem, mosolyogva hozzám bújt.
- Jobban érzed magad?
- Határozottan. Ez a másfél óra nagyon kellett.
Beértünk Kecskemétre, ahol a tíz utasból öt leszállt. Mikor ismét mozgásba lendültünk, Lívi keze az ágyékomra tévedt. Sejtettem, hogy ez lesz. Ha szexről van szó, nagyon nehezen adja fel. Tudtam, hogy nem mondhatok nemet anélkül, hogy komolyabban megsérteném. Körbenéztem. Mint mondtam, nagyon kevesen voltunk, de alig három sorral előttünk egy idős házaspár ült.
- Tudom, hogy itt benn nem lehet – suttogta Lívi. – Míg aludtál, felmértem a helyzetet. A WC az egyetlen lehetőség.
Ez egy kicsit elborzasztott. Nem tudom, ki hogy van vele, de nagyon undorodom az ilyesmitől, még serdülőkoromban is csak nagyon ritkán használtam a házunk WC-jét, mint maszturbációs helyet. Lívi is tudta ezt, úgyhogy azt is tudta, hogy engem erre nehéz lesz rávenni. Ennek fényében talán meglepő, hogy szinte azonnal igent mondtam. Egyrészt tudtam, hogy ő nagyon szeretne szeretkezni, másrészt pedig nagyon tetszett, amit a kezével művelt a farmeromon keresztül. Ő is meglepődött, elhúzódott tőlem, és rám nézett. Szemeiben először értetlenséget láttam, de mosolyom megnyugtatta, tekintete is megváltozott: áradt belőle a bujaság. Megfogta a kezemet, és szinte kihúzott a mellékhelyiségbe. Kicsi helyiség, tényleg egy emberre tervezték (ezt nem vetem a tervező szemére), és amitől féltem: enyhén büdös. Ahogy beléptünk, a szag hatására a kezdődő merevedésem véget is ért. Miután az ajtót bezártuk, vad csókolózásba kezdtünk. Mindketten imádunk csókolózni, most is elmerültünk benne, miközben azért kezeink a másik testét simogatták, ahol érték.
Egy idő után Lívi simogatása koncentrálódott az ágyékomra, és ismét érezni kezdtem, ahogy a vér elönti a farkamat. Mikor a mézédes, buja csók véget ért, Lívi nekinyomott engem a tejüvegablaknak, és leguggolt. A simogatást egy pillanatig sem szüneteltetve kigombolta a sliccemet, és lehúzta rólam a nadrágot. Még nem voltam teljesen merev, nem tudtam szabadulni az enyhe undortól, amit a szag keltett bennem. Lívi nyelvének első útja a heréimhez vezetett. Beleborzongtam, ahogy végignyalta őket. Közben a jobb kezével masszírozta a heréim mögötti részt. Ezt nagyon szeretem. Volt, hogy úgy élveztem el, hogy ő máshol nem is ért hozzám, csak itt. Nyelve tovább játszott a golyóimmal, néha föl-föl tévedve a farkamra, de csak az oldalát nyalta végig. Néztem közben az arcát. A szeme csukva, és az állán a nyál kis erecskékben csordogál. Láthatóan nagy odafigyeléssel, finoman, lassan, minden pillanatát kiélvezve csinálja azt, amit csinál. Tudja, hogy nézem. Tudja, hogy szeretem nézni ilyenkor. Nem tudom, hogy szereti-e a szexnek ezt a részét, de velem elhitette, hogy igen. A hangsúly lassan teljesen áttevődik a már teljesen merev farkamra. Még mindig nem vette a szájába, csak nyálazza. A jobb keze abbahagyja a masszírozást, és finoman kezelésbe veszi a férfiasságomat. A másik kezével támaszkodik, hogy a vonat rázása fel ne borítsa. Bámulatosan ügyesen teljes hosszában benedvesíti a farkamat. Közben megérkezünk Kiskunfélegyházára, a vonat megáll. Látom erre várt. A teljesen sikamlós péniszem végéhez teszi ajkát, lassan kinyitja a száját, és szinte rám csúszik. Egyre jobban benyeli, néha kicsit megpihen, időt hagyva torkának a táguláshoz. Kerekedő szemekkel nézem. Ha otthon, indulás előtt nem verem ki a farkamat (nem számítottam ugyanis erre a szexre), már rég az ondómban úsznánk. Mikor felhangzik az indulást jelző síp, orra belefúródik a fanszőrzetembe. Csak az tudja, hogy milyen érzés ez, aki már átélte. Nem lehet elmondani.
Lassan hátrahúzza a fejét, majd újból benyeli, de most már sokkal gyorsabban. Ajkait rászorítja, és úgy húz ki a szájából.
- Bírni fogod, vagy most szeretnél elévezni? – kérdése nem lep meg, mindig megkérdezi. Nagyon utálja, ha néhány lökés után elélvezek szex közben. A reggeli maszturbációm tudatában válasz helyett a hóna alá nyúlok és felsegítem. Mosolyog, és farmerzsebéből már veszi is elő az óvszert. Odaadja nekem, és néhány ügyes mozdulattal megszabadul minden ruhájától. Alig tudok betelni a látvánnyal. Szemem végigsiklik a kilakkozott lábujjakon, föl a kecses bokán, a teljesen szőrtelen lábakon a fazonra nyírt punciig. Csak egy csíkot hagyott meg, úgy, ahogy szeretem. Kezemmel finoman odanyúlok, de a tekintetem továbbseper a kockás hason keresztül a nem túl nagy, de formás mellekig. A mell-bimbók szinte szétfeszülnek, úgy el vannak emelkedve az udvaruktól. Következik a nyak, a nedves áll, a csillogó ajkak, az orr, végül a nagy barna szemek. A szemébe nézek, és simogatom a punciját.
- Szeretlek – suttogja.
- Én is téged. Mindennél jobban szeretlek. - Közelebb lép, csókolózunk. Lassan megfordulunk, és ő kerül az ablaknak háttal. Bal lábát felrakja a lehajtott WC-fedőre, széttárva gyönyörű barlangját, hátradől az üveghez. Megborzong, ahogy a hideg üveg a hátához ér. Időközben én felvettem a munkaruhát, odalépek, és lassan bevezetem a farkamat a hüvelyébe. Több százszor megtettem már, de minden alkalommal csodálatos érzés, ahogy beléhatolok. Ez a meleg fészek olyan, mintha rám teremtették volna. Lassan mozogni kezdek benne, ő halk nyögésekkel és sóhajokkal adja tudtomra, hogy élvezi. Kicsit gyorsítok, érzem, ahogy a heréim a testének ütődnek. Kellemesen bizsergés fut át rajtam. Lívi átkarol, most már én támasztom ki mindkettőnket.
Teljesen magához szorít, a fülemet harapdálja, miközben obszcén szavakat suttog. Nem is tudom, hogy mi okoz nagyobb élvezetet: maga az, ahogy a farkam a hüvelyfalának dörzsölődik, vagy az, hogy testünk így össze van forrva, szinte minden lehetséges helyen egymásnak simul, és tudom: szeretem, és ő is szeret. Lívi zihálásának üteme gyorsul, én is gyorsítom a mozgást, és is közel járok az orgazmushoz. Érzem, ahogy a karjai egyre jobban szorítanak, teste teljesen hozzám tapad, a hasizmai megfeszülnek, a bal lábát felemeli és azzal is átölel. Egyre gyorsítom az ütemet, mikor a zihálás hirtelen abba marad, Lívi a nyakamba harap, az egész teste megfeszül. Finoman én is a nyakába harapok, csókolgatom az illatos, selymes bőrt. Gyönyörrel teli pillatatok ezek, ahogy szinte teljesen hangtalanul elélvez. Az élvezet görcse oldódni látszik, mikor én is elélvezek. Amint az utolsó csepp ondó is elhagyott, kihúzom a farkam Líviből. Eddigre már ő is engedett valamelyest a szorításából. Ajkaink ismét csókban forrnak össze.
- Köszönöm – mondja, mikor szétválunk. – Köszönöm, ez csodálatos volt, kicsim.
Egy kicsit becézgetjük egymást, majd elkezdünk felöltözni. A használt óvszert a WC-be dobom. Mindketten magunkra vesszük a ruhákat. Mikor elkészültem, én visszamentem a helyünkre, Lívi még a mosdóban maradt, hogy a sminkjét rendbe hozza. Felüdülten, boldogan jön vissza, szemében ártatlanság és bujaság egyszerre, és nagyon sok szeretet. Látom a szemén, hogy két hét múlva, ismét egy vonat WC-jében töltök egy csodálatos órát. Megszólal a hangosbeszélő: Szeged állomás következik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-13 00:00:00
|
Történetek
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-14 00:00:00
|
Történetek
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
8-as
Üdv!
DREAMER
Köszönöm, igazad van! Mentségem mindössze annyi, hogy siettem...
elgar
A puszta létért vívott napi harcban, csupán ilyen szintú írásokra futja, közlési kényszeremet kielégítendö.
Talán, egyszer, remélem, lesz annyi idöm, hogy hosszabb lélegzetú, netán kevésbé populáris témának is nekiveselkedjek.
Üdv!
DREAMER