Karrier 1.

Nyolc évvel ezelőtt a férjem elvitt egy céges összejövetelre. Nem rajongtam túlságosan az ötletért, de Zsoltnak fontos volt, mivel akkoriban járt le a próbaideje, és jó benyomást akart kelteni főnökeiben. Azt mondta a külföldi tulajdonosok számára a lojalitás mindennél fontosabb. Az ő kérésére vettem fel egy meglehetősen furfangos ruhát. Ha nem mozogtam benne nem volt vele semmi gond, de ha mozogni, különösen, ha táncolni kellett benne, mindenem kinn volt belőle. Zsolt váltig bizonygatta, hogy csak vacsorázunk, meg beszélgetünk, és különben is már látta, hogy a vezetők feleségei milyen szexisen öltözködnek ilyenkor, és ő sem akar kilógni a sorból. Miután megérkeztünk, és bemutattak néhány főnöknek és a feleségeiknek, kezdtem megnyugodni; a nők legtöbbjén lévő ruha valóban többet mutatott, mint elrejtett. Mivel addig nem jártunk partikra, úgy gondoltam, ez a mostani nagyvilági divat. A vacsora kicsit unalmas volt, de szerencsére volt elég pezsgő, így lassan kezdtem feloldódni. Zsolt még arra is rá tudott venni, hogy táncoljunk. Ő már enyhén szólva elég spicces volt, mivelhogy minden főnöke letegeződött vele, amiről úgy gondolta, hogy már mindenképpen jelent valamit. Emiatt nagyon jó kedve volt, és én nem akartam elrontani azzal, hogy nem táncolok.

Azt azért észrevettem, hogy a ruhám keltett némi feltűnést. Mikor egy-egy férfiével találkozott a tekintetem, azok elismerően biccentettek felém, és leplezetlenül méricskéltek. Az igazat megvallva legbelül ez elégedettséggel töltött el, és gátlásaimat egyre inkább levetkőztem. Az asztali társaságnál már egyáltalán nem vigyáztam rá, hogy hogyan hajolok előre a süteményért, és, hogy hozzáér-e a combom a szomszédomhoz. Minél több ital fogyott, annál pikánsabb poénok hangzottak el, amelyeken én is önfeledten szórakoztam. Aztán az egyik lassú számra felkért Zsolt közvetlen főnöke, aki mint az est folyamán kiderült, a vállalat egyik kulcsembere, mondhatni a tulajdonos jobb keze. Tánc közben elég szorosan magához vont, de olyan udvarias, és előzékeny társalgást folytatott, hogy nem éreztem tolakodónak. Már egy ideje táncoltunk és úgy éreztem illetlenség a társaságot ennyi időre nélkülözni, de hiába pillantgattam a férjemék felé, azok ránk se hederítettek, csak egymást próbálták túlinni. Meiszner, akivel táncoltam, mintha kitalálta volna a gondolatom, rákérdezett, hogy unom-e már a táncot. Nem akartam udvariatlan lenni, és azt mondtam, hogy természetesen nem, csak a férjem miatt aggódom.

Azt mondta, ne aggódjak, ez a legjobb alkalom, hogy igazán beilleszkedjen a "nagy családba". Persze fontos az is, folytatta, hogy a feleségek is maximálisan támogassák férjüket az előmenetelükben. Megkérdeztem, ezt, hogy érti. Meiszner elkezdett dícsérni milyen jól nézek ki, és azt mondta, hogy bár nem látott korábban, de szerinte a két gyermekem csak előnyösen formálta az alakomat, mert minden porcikám természetes nőiességet sugall. Őszintén szólva jól esett a bók, mivel a szüléseim után igen sok gondot fordítottam rá, hogy testem visszanyerje formáját, és rugalmasságát. A csípőm valóban szélesebb lett egy picit, és a mellem majdnem a duplájára megnőtt, de nem lógott, csak saját súlya adott némi természetes lejtést neki. Ehhez még nem tudtam hozzászokni, ezért melltartót hordtam, ami korábban egyáltalán nem volt rám jellemző. Mivel elfelejtettem szabadkozni, Meiszner felbátorodott, és kijelentette, hogy az egész összhatást a melltartóm rontja el, mert hiába a szexi ruha, ha a melleimet szégyellem szabadon hagyni. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, elnézést kértem, és kimentem a mosdóba. Megpróbáltam átgondolni a helyzetet. Zsolt úgy néz ki, végre kap egy pénzes, stabil munkát, a lakásra és autóra felvett kölcsönöket talán így vissza tudjuk fizetni, a gyerekeknek sem kell nélkülözni. Nyilvánvaló volt, hogy Meiszner mit akar. Vagy belemegyek, és fél óra múlva elfelejtjük az egészet, vagy kockára teszem Zsolt egzisztenciáját, és egyáltalán a jövőnket. Úgy döntöttem, hogy Meiszner kedvére teszek, és levettem a ruha alól a melltartómat.

Kifelé menet találkoztam Zsolttal, amint totál részegen a kollégáival összeölelkezve próbáltak a WC-be bemenni. Csak intett és odaszólt, hogy reméli, jól érzem magam. Mikor visszaértem a terembe, senki nem foglalkozott velem, egyedül Meiszner mért végig, és elégedetten mosolygott rám. Megkérdeztem, mit akar tőlem. Kerek-perec megkért, hogy szopjam le. Először fel akartam háborodni, de valami visszatartott. A szemébe néztem, és bólintottam. Kiküldött a folyosóra, majd miután utánam jött bevezetett egy különterembe. A gondolat, hogy Zsolt főnökének ilyen egyszerűen felajánlkoztam teljesen felkavart. Egyre megalázóbbnak éreztem a helyzetet, de emlékeztettem magam, miért mentem bele. Letérdeltem Meiszner elé, és elővettem a szerszámát. Közben Meiszner letolta a vállamról a ruha pántját, ami magától csúszott le tovább. Felhúzott magához, és elkezdte a melleimet masszírozni. Akartam vagy sem, a bimbóim egy pillanat alatt akkorára duzzadtak, mint egy érett cseresznye. Meiszner elkezdte őket szopni, közben a ruhám lecsúszott rólam a földig. Kezdtem kétségbe esni, hiszen csak egy gyors szopásra számítottam, arra nem, hogy Meiszner elkezd izgatni, és, hogy ez hatással is lesz rám. Azt még fel tudtam volna dolgozni, hogy Meiszner a testemet egyszer használja, de gondolat, hogy mindezt még élvezzem is, már sok volt. Szerettem Zsoltot, és minél hamarabb véget akartam vetni az egésznek.

Le akartam térdelni megint, de Meiszner nem hagyta. Azt mondta, kurvát tud venni máshol is, neki egy olyan nőre van szüksége, aki élvezetből szopja le, és kefél. Mondtam neki, hogy ezt én nem ígértem, mert én csak Zsolttal élvezem a szexet. Kérdezte próbáltam -e már mással. Természetesen nem -válaszoltam -, és tudja nagyon jól, hogy vele miért mentem bele. Erre azt mondta, hogy nem akar nekem rosszat, és ha a következő öt perc nem lesz kedvemre való, akkor békén hagy. Mielőtt válaszolhattam volna felültetett egy asztalra, a lábamat szétrakta, és a bugyimat félrehúzva elkezdte nyalni a puncimat. Nem tudtam, hogy magam, vagy Meiszner előtt szégyellem -e magam jobban, mindenesetre éreztem, ahogy pillanatok alatt benedvesedek. Próbáltam teljesen másra koncentrálni, de mégis egyre jobban akadozott a lélegzetem. Egy percig még küzdöttem ellene, de végül elkezdtem élvezni, és rövid idő alatt el is élveztem. Nem vettem észre, hogy míg élveztem, Meiszner letolta a nadrágját. Még fel sem ocsúdtam, mikor a lábam közé állt, és tiszta lucsok puncimba akadály nélkül benyomta a farkát.
- Erről nem volt szó! - tiltakoztam, miközben összerándultam.
- Azt ígértem, hogy ha nem lesz neked jó, akkor elengedlek. Látni akarom, hogy a kefélést is úgy élvezed-e mint a nyalakodást. Ha igen, akkor jöhet a többi...

Közben már teljes gőzzel dugott, és nekem csak az utolsó szavai visszhangoztak a fülemben. Teljesen elveszettnek éreztem magam, nem tudtam mire megy ki a játék, de úgy éreztem csapdába kerültem, nagy részben saját érzékeim miatt. Egyszerűen nem tudtam kivonni magam az élvezet hatása alól. Az eszem hiába tiltakozott, a testem egyre többet akart. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de ahogy Meiszner a melleimet gyúrta, és a farkát egyre mélyebbre lökte, újra és újra beleborzongtam kiszolgáltatottságomba. Éreztem, hogy nemsokára ismét elélvezek. Ekkor Meiszner lelassított, profi módon épp csak annyit mozgott, hogy éppen ne élvezzek el. Az asztalon lévő telefonról felhívott valakit, de nem értettem mit mond, mert kínzott a vágy, hogy elélvezek. Próbáltam mozogni, hogy segítsek magamon, de Meiszner leszorított, és csak azt ismételgette, hogy nyugi, mindjárt élvezhetek. Egy pillanat múlva nyílt az ajtó, és belépett Zsolt másik főnöke. Mire odaért az asztalhoz lehúzta sliccét, és elővette a farkát. Közben Meiszner megint rákapcsolt, és mire tiltakoztam volna, ismét kitöltötte a fejemet a kéj, és megint az elélvezés határán voltam. Ekkor megint lelassított, és fejemet a másik férfi felé fordította, akinek szerszáma pont a szám előtt ágaskodott.
- Ne! - nyögtem.
- Mit ne? - kérdezte Meiszner - Szopni nem akarsz, vagy elélvezni. - Közben mindig lökött rajtam egy kicsit. Nem bírtam válaszolni. Meiszner folytatta:
- Te döntesz, nem erőltetek rád semmit. Ahogy te szopod a kolléga farkát, én is úgy duglak téged.

Meiszner teljesen kihúzta a farkát, épp csak a hegyét hagyta ott a puncim nyílásánál. Szörnyen megalázva éreztem magam, de nem bírtam felállni. Soha nem hittem volna, hogy ennyire tudom kívánni a kéjt. Meiszner mintegy nógatásként lassan benyomta tövig a farkát, és benntartotta. Elpattant bennem valami. Hirtelen nem érdekelt többé semmi, csak az, hogy az új helyzetnek átadjam magam. Végül is nemsokára vége az egésznek. Egészséges, modern gondolkodású nő vagyok, aki olyan helyzetbe került - legfőképp maga miatt -, hogy két férfi akarja használni a testét. Vagy nyavalygok még egy kicsit magammal, vagy felgyorsítom az eseményeket, és elébe megyek a dolgoknak. Gyorsan döntöttem, és magam is meglepődtem, mi nem lakozik bennem. Szétterpesztettem és felhúztam a lábam, ameddig csak tudtam, a másik férfi farkát pedig megmarkoltam, és elkezdtem vele a számat gyömöszkölni. Egyszerre kúrtak és szopattak. A két férfi felváltva bíztatott, milyen jól szopok, és mennyire jó baszni a puncimat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgatott, ahogyan a két férfi bánt velem. Igyekeztem minél mélyebben benyelni az ismeretlen farkat, és közben minden egyes lökésnél erősen megszívtam. Közben Meiszner is közeledett a vége felé, mert szinte brutálisan nyomta belém a farkát, a méhemig kitöltve a puncimat. Kezdtem én is elveszíteni a kontrollt. Már csak a makkot szívogatam-nyaltam-szoptam, a farok többi részét kézzel vertem.

Arra emlékszem, hogy elemi erővel elélveztem, és mikor magamhoz tértem, a szám és az arcom tele volt gecivel. A torkomban is éreztem az ízét. Meglepődtem, hogy nem undorodok tőle, pedig Zsoltnak soha sem voltam hajlandó lenyelni. Észrevettem, hogy Meiszner ugyan kiszállt belőlem, de még nem élvezett el, és az arcomat vizslatva verte a farkát. Elhomályosult tekintettel közelebb lépett a fejemhez. Megértettem, hogy mit akar, és magamtól kinyitottam a számat, mert most már kíváncsi voltam, milyen az a pillanat, mikor az ember száját, fejét telepumpálják. Meiszner a nyitott szám szélén körözött a farkával, közben pedig óriási tempóra kapcsolt. Amikor összerándult, egyből egy forró adag spriccelt a számba, és köré. Még kettőt hagytam, hogy szabadon fröccsenjen, aztán rábuktam a farokra, és a kezemmel és a számmal jó erősen elkezdtem fejni. Amit sikerült kisajtolnom, mindet lenyeltem. Az alázattal keveredő izgalomba megint beleborzongtam. De gyorsan magamhoz tértem, és a józan valóság szinte fejbe ütött.
- Na, mit szólsz hozzá? - kérdezte Meiszner a másikat.
- Ha ez volt az első alkalma, akkor egy igazi gyöngyszem. Bűn lenne elhanyagolni ezt a természetes tehetséget.
- Mégis miről beszéltek?! - háborodtam fel. - Ami történt megtörtént, visszacsinálni nem tudom, de engem felejtsetek el örökre!

Közben összeszedtem magam, és kirohantam a helyiségből. Mondanom sem kell, Zsoltot segg-részegen találtam meg egy széken görnyedve. Rendeltettem egy taxit, és haza evickéltünk. Bíztam benne, hogy ez az este mihamarabb feledésbe merül. Fogalmam sem volt róla, hogy ennek még kemény folytatása lesz...