Karácsony

Mint minden karácsonykor, ebben az évben is hazaindultam, hogy meglátogassam a szüleimet. Hosszú utazás, mégis megteszem minden karácsonykor. És mindig megállok a Plútó körül keringő kis űrállomáson. Sehol sem kapni olyan jó lasagne-t, mint itt.

Dokkoltam a kis gépemmel, majd egy nagy nyújtózkodás után besétáltam az étterembe. Egy egyszerű, takaros helység, fenyő lambériával a falakon, világoskék márvány padlóval, és titánium asztalokkal. A hangulatért a falakból áradó lágy jazz, és a kellemes, enyhén sárgás megvilágítás felelt. Vendég alig volt. Egyetlen grecsk ült az egyik asztalnál. A grecskek leginkább túlmértezett varangyra hasonlítanak, akik a hátsó lábukon járnak, az elsőkből meg duplán van nekik. Meglehetősen arrogáns faj, de ha békén hagyják őket, akkor ők is nyugton maradnak. Úgy láttam, őt is a hely specialitása, a lasagne csalt ide. Helyet foglaltam, lehetőleg távol a grecsktől, mert a csámcsogó, szürcsögő hangok nem voltak különösebben kellemesek. Az asztal közepébe épített érintés-érzékeny képernyő kivilágosodott, és elkezdett belőle áradni a hely reklámja.

Gyorsan lekapcsoltam, és a helyette megjelenő étlapot kezdtem tanulmányozni, bár úgyis tudtam mit fogok rendelni. Nagy adag lasagne, és egy pohár finom bor. Pár másodperc múlva az egyik falon kinyílt egy ajtó, és egy alig egy méter magas, enyhén porszívóra emlékeztető alakú robot gurult elő. Kétteleszkópos karja egyikében a boromat hozta. Mikor odaért az asztalomhoz letette a bort, és a korábbinál majdnem kétszer gyorsabban száguldott vissza az ajtó mögé, ami rögtön be is zárult mögötte. Belekortyoltam a borba, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy a zamata ízlelőbimbóimat kényezteti. Hamarosan ismét megjelent a robot, és ezúttal mindkét karját használva tartott egy nagy tányér gőzölgő lasagne-t. Elém tette, a feje tetején felvillant egy 'Jó étvágyat!' felirat, aztán ismét kiviharzott. Mire mindet megettem tisztességesen jól is laktam. Hátradőltem, és a boromat kortyolgatva elégedettnek éreztem magam a világgal. Ekkor lépett a terembe egy újabb vendég. Egy téloni. A téloniak lényegében tökéletesen emberszerűek, eltekintve bőrük halványkék színétől. Hajuk általában ezüst színű, de van aki már látott zöld, vagy fekete hajút is. A legkülönösebb bennük az, hogy mind nőnek látszanak, méghozzá egész csinosnak. Nem tudni, hogyan szaporodnak, tényleg mind nők -e, vagy csak az emberek számára látszanak annak. De tulajdonképpen nem is számít.

Az emberi űrhajósok ismertették meg őket az emberi szexel, és a téloniak hamar rákaptak az ízére. Gyakran látni őket bárokban, meccseken, vagy bárhol, ahol sok férfi fordul meg. Az ember nőket egyszerűen levegőnek nézik. Ez a téloni átlagos ezüsthajú volt, fekete tornadressz-szerű ruhában, aminek viszont furcsamód magasan, szinte garbóként végződött a nyaka. A szűk ruha túl vastag anyagból készült ahhoz, hogy a legapróbb domborulat is átlátszódjon rajta, de így is sejthető volt, hogy téloni szokás szerint semmi sincs alatta. Körülnézett, majd mikor meglátott engem, mosolyogva indult felém. Odaállt mellém, majd mondott valamit lágy, szinte éneklő nyelvén. Amiből persze egy kukkot sem értettem. Vissza mosolyogtam rá, és vállat vontam, jelezve hogy nem értem. Erre megfogta a kezem, és finoman húzni kezdett. Felhajtottam a maradék boromat, és utána indultam. Kifelé menet még láttam, ahogy pincér robot elővágtatott, hogy eltüntesse ott jártam nyomait. Az ajtón kilépve halk gong jelezte, hogy az étkezés díjával megterhelték a bankszámlámat. A téloni egy fehér folyosóra húzott, aminek mindkét oldalán 4-4 ajtó sorakozott. A szálláshelyek. Hirtelen ötlettel átvettem a vezetést, és a folyosó legvégén, szemben lévő ajtóhoz vittem. Az ajtó kinyílt, mi beléptünk, az ajtó pedig kattanva bezárult mögöttünk.

Mostantól senki nem jöhet be ide, amíg ki nem megyünk. Ez egy kis szoba volt, szemben egy újabb ajtóval, két oldalt pedig egy-egy székkel, meg néhány fogassal. Miközben levetkőztem, próbáltam figyelni a télonit, hogy hogyan veszi le a ruháját. De nem sikerült rájönnöm. Elég volt egy fél másodpercig másfele figyelnem, mire vissza néztem ő már meztelenül terítette a ruháját a székre. A szandálja viszont pont olyan volt, mint az ember nőké, ugyanúgy is bújt ki belőle. Bár kicsit furcsa volt az ezüstszínű haj, és a halványkék bőr, minden egyéb szempontból egy gyönyörű nő állt előttem. Kerek mellei hetykén meredtek a világba, lapos hasa, és hosszú combja pedig egy táncoséhoz hasonlított. Soha senki se látott még szőrős télonit, a hajukon és persze a szemöldökükön, szempillájukon kívül semmilyen testszőrzet nem nő nekik.
Mikor már rajtam se volt ruha beléptünk a másik ajtón. Egy körülbelül 4 méter átmérőjű gömb belsejében voltunk, amelynek a teljes felülete rugalmas párnákkal volt borítva. Amint bezárult mögöttünk az ajtó, egyből nyilvánvalóvá vált, hogy miért. Megszűnt a gravitáció.

Kellett egy pár másodperc míg a szervezetem hozzászokott a súlytalanság állapotához, utána viszont lelkes kisgyerekként kezdtem kiélvezni a lebegést. De a téloni nem sok időt hagyott erre. Utánam lebegett, karjait, lábait körém kulcsolta, és hevesen megcsókolt. Ez egy pillanatra meglepett, mert nem tudtam, hogy a csókot is ismerik, de ez nem csak, hogy ismerte, még jól is csinálta. Ugyanolyan hevesen viszonoztam, és a vágy gyorsan erősödni kezdett bennem. Farkam megkeményedett és közénk szorult. Ahogy a téloni mozogni kezdett, merev hímtagom a csiklóját masszírozta. Szemmel láthatóan élvezte, mert kevésbé tudott a csókra figyelni. Aztán lazított egy kicsit a szorításán, karjait széttárta, és csak a lábaival manőverezve magába húzott. Kis időre elakadt a lélegzetem, olyan kéjt okozott az a forró, szűk, nedves barlang mely valósággal beszippantott. Ő is hátravetette a fejét, behunyt szemmel, ajkain földöntúli mosollyal élvezte a helyzetet. Mozdulatának köszönhetően lassan forogni, és ide-oda pattogni kezdtünk a gömb falai közt, de nem foglalkoztunk vele. Csak egymásra figyeltünk, hogy az aktus egy pillanatra se szakadjon meg, hogy minél több örömöt nyújtsunk a másiknak, és hogy minél tovább tartson. Aztán a kéj egy mindent elsöprő rohamot indított, és nem bírtam tovább. Zihálva, nyögve pumpáltam ki magamból magomat. Valahonnan távolról éreztem, hogy ismét a nyakam köré fonja a karjait, és szorosan hozzám simul, miközben élvezek.

Mikor magamhoz tértem ő még mindig szorosan átölelve tartott, egészen addig, amíg farkam teljesen vissza nem húzódott alapállapotába. Akkor elengedett, rám mosolygott, és keresni kezdte a kijáratot. Hamarosan meg is találta. A fejünk felett. Oda lebegett és kinyitotta. Abban a pillanatban mindketten hanyatt estünk, ahogy a gravitáció ismét birtokba vette a testünket. Feltápászkodtunk és kiléptünk az öltöző helységbe. Ismét megpróbáltam kifigyelni az öltözködését. Elsőként felvette a szandálját. A dresszét meg pont abban a fél másodpercben vette magára, amikor én a pólómat húztam a fejemre. Szóval megint nem láttam, hogy csinálja. Megvárta, míg teljesen felöltözök, és kinyitom az ajtót. Akkor hozzám lépett, ismét megcsókolt, majd kilibbent az ajtón. Utána indulva ismét megszólalt a gong, jelezve, hogy ez sem ingyen szórakozás volt. Ő is a dokkok felé ment, de nem láttam jól, hogy melyikbe ment. De nem is számított.

Visszamentem a gépemhez és elindultam. Tudtam, hogy lesz időm napirendre térni a történtek felett, hisz még majdnem három órás út állt előttem a marsig...