Horgászat 8.

Lágyan morajló, csobogó hangok ébresztettek fel. Nem tudom hol vagyok és, hogy kerültem ide. Szemeimet kinyitva egy könnyű, fehér lyukacsos anyagot pillantok meg először. Ritmikusan leng, a nyitott ablakon beáramló szellő leheletére. Az ágynak nagy, oszlopszerű lábai, és faragott fejfája sötét barnán csillog, a beáramló fényben. Alig észrevehető szuszogásra leszek figyelmes. Óvatosan fordítom fejemet, és egy naptól barnított női testet fedezek fel magam mellett. Felkönyökölök, hogy jobban láthassam, kihez tartozik az a formás, nem sovány, de nem is kövér, inkább csak erős női test.

A főnököm felesége!

De hogy kerül ő ide? És hol vagyok egyáltalán? Kicsúszok az ágyból. Egy kellemes, távolkeleti hangulatot árasztó szobában találom magam. A falakat kettéhasított bambusznád fedi, amelyen kisebb selyemre festett képek díszelegnek. A sarokban egy fonott asztalkán egy lavor, vizeskancsóval, az oldalán törölközők. Az ablak mellett kis asztal két hintaszékkel. Mindegyik vesszőkből összefonott, és úgy vannak beállítva, hogy az ablakon beáradó nap sugarai, egy fedett napozóvá varázsolják az egész szobát. Kintről zsivaj hallatszik. Odalépek az ablakhoz, és kezemmel megfogva a lengedező függönyt, csodálkozva bámulok magam elé. Tenger, strand fehér homokkal. Fürdőző emberek. Valami hiányzik a képből. Nem látok sehol gyerekeket. Csak most tűnik fel, senki sem visel fürdőruhát. Kábultan fordulok vissza az ágy felé. Ez valahogy nem illik a képbe. Minden olyan egyszerű ebben a szobában, de az ágy nem illik bele. Nagy, nehéz faragott bútor. Lassan félre húzom a mennyezetről leeresztett moszkitóhálót. Ez tényleg Klári, nagyfőnök felesége. A hasán fekszik, melleinek domborulatai két oldalt kilátszanak. Jobb lába egyenesen nyújtózkodik az ágy vége felé, bal lába térdben kissé behajlítva. Halk szuszogással békésen alszik.

Mit csináljak? Ha kimegyek a szobából, soha nem tudom meg milyen érzés lehet formás fenekének simogatása. Ha nem megyek ki, az az állasomba kerülhet. Vagy talán mégsem? Az ágy szélére
telepedve, kezemmel lágyan, alig érezhetően megérintem fenekét. Csodálatos hamvas, feszes bőre van. Szuszogása abbamarad. Innen már nincs visszaút. Érzékien masszírozni kezdem, majd csípőjétől felfelé haladva, a vállainál nyugtatom meg kezemet.
- Te egy csúnya ember vagy! - hallottam a nem komolyan gondolt zsörtölődést.
- Miért nem hagysz aludni?

Ezzel megfordul, és megáll a lélegzete. Bársonyosan csillogó feszes mellei oldalra csúszva, vad iramban követik szíve zakatolását. Szemei tágra nyílnak a csodálkozástól, és dús, eper formájú ajkai remegve keresik a szavakat. Bele telik egy kis időbe, mire magához tér. Feljebb húzza a takarót, és nem bántóan, de elég kihívóan kérdezi.
- Ki maga?! És mit csinál a szobámban?!
- Sanyi vagyok. A férje üzemében dolgozom, csoportvezetőként. - válaszolok minden gondolkodás nélkül.
- És mit csinál itt? - ezzel körülnéz, és kissé megszeppenve, zavaros szemekkel fordul megint hozzám.
- Hol vagyok egyáltalán?
- Nem tudom. Valahol az Adrián. De ne tessék kérdezni, hogy kerültünk ide. Én is ugyan úgy csodálkoztam, mikor felébredtem.
- Felébredt?! Csak nem azt akarja mondani, hogy itt aludt ebben a szobában? - kérdezi, és hangja egyre sápadtabb színben cseng.
- Nem csak a szobában, az ágyban. - feleltem felbátorodva, amitől Klári még jobban kibillen a magabiztosságából.
– És, hogy kerültünk ide? - kezdi a kérdezősködést újból, miközben ismételten körülnéz.

Csak most veszi észre, hogy a melleit ugyan sikerült eltakarnia előlem, de homlokos puncijának vöröses-barnás őserdeje szabályosan világit a hófehér ágyneműn. Megpróbálja lejjebb húzni a takarót, de úgy bele gabalyodik, hogy sehogyan nem sikerül neki. Vagy a mellei vannak szabadon, vagy puncija kacsingat ki a takaró alól. Aztán, mint aki minden reményét elveszítette, egyszerűen a hasát burkolja be, és látszatra nem törődik vele tovább, hogy bájai szabadon ingerlik fantáziámat.
- Hol van a férjem? - fordul felém ismét.
- Nem tudom. Nem láttam senkit, illetve senki ismerőst. A strand tele van nudistákkal, de nem ismerek közülük egyet sem. - válaszom szemmel láthatólag megnyugtatja, és lassan visszafordult a hasára.
- És most mi lesz? - ez a kérdés váratlanul ér. Az előbbi bizonytalan őzike, mintha ki ugrott volna az ablakon. Ez inkább egy megfontolt, kíváncsi, majdhogy kihívó hang.
- Hát az csak rajtunk múlik.

Válaszommal egy időben megint megfogom a vállait, és masszírozni kezdem.
- Oh! Ez jó! Ne hagyja abba. - erős, kisportolt vállain libabőr jelzi, hogy nem csak izmainak esik jól ujjaim játéka, de érzéseit is kezdik megmozgatni.
- Mit is mondott, hogy hívják?
- Sanyi - suttogom a fülébe, miközben nyelvem hegyével csiklandozva hozzáérek fülcimpája alatt kellemesen illatozó bőréhez. Egész testében beleremeg.
- Ebből nagy botrány lesz, ha most abbahagyja! - néz rám olyan szemekkel, amitől a szénakazal is belobbanna. Közben kezeim lejjebb csúsznak hátán, míg elérjék fenekét. Ujjaimat mélyen belepréselem az izmos húsába. Combjai akaratlanul is széjjelebb nyílnak, invitálóan hívogatva ujjaimat popsijának kényeztetésére.
- Várjon Sanyi, hagy igazítsam meg az ágyat. A paplan mindenhol van, csak ott nincs ahol kellene. - Felállok, és hátrébb lépve egy kissé, nézem a szép női testet.. Klári is feláll, gyakorlott mozdulattal rendezi az ágyat, miközben többszőr előre hajol, hogy a másik oldalt is kisimíthassa. Nehéz mellei lágy lendületekkel próbálják követni testének mozgását. Mandula formájú cicája felduzzadva lüktet combjai között, ami nálam akkora erekciót vált ki, hogy majd szét durran a farkam. Megfordul, és le ül az ágy szélére.
- Jöjjön egy picit közelebb. - hallom simogató hangját.

Csak egy fél lépés, és kezei már is kiszabadítják pallósomat szorult helyzetéből. Az alsónadrág kelletlenül díszíti bokámat. Egy laza mozdulattal kilépek belőle, és lábfejemmel a szoba sarkába repítem. Klári nem engedi el farkamat. Bal kezével tartja a lüktető szerszámot, míg jobb keze zacskómat kényezteti. Fejével közeledik, és kissé nyitott ajkai közül forró lehelete majdhogy égeti makkomat. Megpróbálok közelebb férkőzni hozzá, de visszahúzza magát. Farkamban úgy lüktet a vér, hogy az már fáj.
- Klárika ne csinálja ezt velem. - könyörgök, és fejét megfogva gyengéden közelítem magamhoz. Ellenkezés nélkül nyitja szét ajkait, és engedi be duzzadt férfiasságomat. Aztán akkorát szív rajta, hogy az egész a szájába csúszik. Pillanatra mozdulatlan marad. Érzem, hogy szerszámom a torkára csúszott. Érdekes, még eddig sosem érzett szorítás öleli át farkam fejét. Majd alig érezhetően eltol magától, és halkan köhécsel.
- Huh! Ez nagyobb mint gondoltam! - néz fel rám és mosolyog. Nyelve hegyével ingerli tojásaimat. Térdeim remegnek, alig bírom tartani magam. Hozzáérek vállához. Gyengéden tolom hátra, miközben egyre lejjebb csúszik kezem. Mellei lágyan, de ellenállóan simulnak tenyerembe. Ujjaim mellbimbóihoz érnek. A rózsabimbó színében tündöklő duzzadt dombocskák érzékien remegnek érintésemtől.

Klári hanyatt dől, és kezemet megfogva húz maga felé. Megfordulva fekszem az ágyra. Gömbölyded térdei az orrom magasságában vannak. Közelebb hajolok hozzá, hogy csókjaim ezreivel áraszthassam el térdeit és combjait. Kezeimet lábai közé teszem, aztán magam felé húzva megnyittatom vele a paradicsom kertjét. Mint egy érett mangó, duzzadt ajkai remegve áhítozzák érintésemet. Ebből a pózból meg szebbnek látszó vöröses-barnás szőrzete nedvesen csillog. Szeméremajkai megnyílva szabad utat engednek duzzadtan rezgő csiklójához. Még egy simítás nyelvemmel combjának belső felén, és a felhevült punci újabb szerelmi nedvet présel ki magából, ami csorgadozva megindul popsija irányába. Kár lenne ezért az isteni nedűért. Nyelvemmel megelőzve a csordogáló eret, felfogom, és lassan visszafelé terelem a szökevényt.

Mikor hüvelyébe mélyesztem nyelvemet, erős nyögések következtében elakadozó légzéssel adja tudtomra, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy abbahagyjam tevékenységemet. Nyelvem hegyét nekifeszítem nyílásának, hogy erős ütéssel korbácsolhassa csiklóját, mikor onnan kiszabadul. Az első csapásra hangos sikítással reagál, fejemet megfogja, lábait még jobban szétnyitja, és erősen közéjük préseli arcomat. Mélyen beszívom nedveit. Nyelvem hüvelyébe, orrom a csiklóját dörzsöli. Szája rázárul farkamra, hogy erőteljes szívása közben nyelvével körkörös mozdulatokkal ingerelhesse érzéseimet. Ez a beteljesülés. Ennek az érzésnek nem lehet ellenállni. Ujjaim játszadozva keresik popsija nyílását. Össze préseli segge lyukát, majd egyik kezével lágyan elhúzza kezemet. Fejemet megfogva feljebb húzza punciján. Nyelvem kicsúszik hüvelyéből. Számra tapad finom szőrzete, nyelvem csapkodja, dörzsölve masszírozza csiklóját, miközben ajkaim rátapadva e szép testrészre. Akkora szívást gyakorolnak rá, hogy majd kiszívják méhét. Szinte egyszerre kerít bennünket hatalmába egy remegő, mindent betöltő remegés. Izmaink megfeszülve, érzéseink szabad útra bocsátva. Egész belsőségem megremeg, majd lassú feszítő érzés indul el bennem. A golyóimnál felerősödik, hogy egy vulkánikus erejű kitöréssel elhagyják testemet.
- Vigyázz jövök!!! - figyelmeztetem Klárit. Ő ismételten benyeli farkamat. Spermám szabad úton áramolhat torkába. Az előző érzés ismét felhevíti makkomat. Még két mozdulat, aztán zacskóm egész tartalmat kilövellem. Óvatosan húzza ki magából a megkönnyebbült szerszámot. Nyelvével tisztogatja, míg az utolsó csepp is eltűnik szájába. Lefordulok róla, hogy a fáradság kábulatának szabad utat engedjek.

Egy erős, kellemetlen sípoló hang kizökkent nyugalmamból. Kinyitom a szemem, és újabb csodálkozásba esek. Se moszkitóháló, se Klári. Magdi nyugodt szuszogása, és agy teljesen átizzadt ágynemű, nagy folttal a közepén. Az órára nézek. Reggel 5 óra van. Hétfő. Tehát az egész Adria csak álom volt. Kár. Klárit tényleg nem lökném le az ágyam széléről. A fürdőszobában bekapcsolom a rádiót, Borotválkozás után egy gyors tusolás. A hűvösen csordogáló víz felfrissíti testemet. Közben a konyhába kotyogva fő a kávé. Elkészítem reggelimet, előveszek két poharat, és visszamegyek nejemhez a hálóba.
– Jó reggelt tündérkém - suttogom a fülébe, miközben kezem simogatja vállát.
- Mit szólnál egy kávéhoz, mielőtt búcsú puszit nyomok a pofidra?
- Mmmmm. Hány óra van? - suttogja alig halhatóan.
- Mindjárt hat. Egy fél óra múlva itt van Pisti értem. - Magdi megfordul, azután csodálkozó arccal néz rám.
- Mi történt itt? Csak nem az ágyba tusoltál? Az egész ágynemű tiszta víz, meg ragacs.
- Majd estére elmesélem. Jössz kávézni?
- Persze. De előbb ki kell mennem. – ezzel felállt, és eltűnt a WC ajtó mögött. - Pici kis köntösben jött be a nappaliba. Leült, hogy átengedje magát a forró kávé élvezetének.
- Csak nem valami rémálmod volt? - fordult felém kíváncsi szemekkel, miután az első korty kávét lenyelte. Ebben a pillanatban felvisított Pisti autójának kürtje.
- Nem. Sőt! De majd megtudod, ha hazajöttem. - felálltam, megcsókoltam Magdi pisze orrocskáját, aztán megindultam táskámmal az ajtó felé.
- Puszi Pistinek! - szolt utánam nejem, mielőtt becsuktam az ajtót.

A következő két hétben nem történt semmi érdemleges. Dolgoztunk mindannyian. Ellenben hogy a nagy üzemi leállás után mi történt, megtudhatjátok a következő részből, ha érdekel benneteket.