Haverok, Buli, és egyéb... >;)

Nyár közepe. Legfőbb tulajdonsága, hogy soha sincs elég hideg ahhoz, hogy egy pólótrikónál és sortnál, vagy egy topnál és miniszoknyánál többet kelljen felvenni, és hogy ilyenkor egész magas teljesítménnyel dolgoznak a hormonok… Talán emiatt is szeretem a legjobban ezt az évszakot. :) De a múltkori eset óta pedig már kiemelt helye van az életemben... Az egész azzal kezdődött, hogy a haverok lehívtak az egyikük szüleinek tóparti házához egy jó kis bulira. Mikor odaértem, már mindenki ott volt a legszűkebb baráti körömből (összesen négy fő). Kezdtük összerakni a hifit, hangfalakat, keverőpultot, amikor kapunk egy telefont, hogy a lányok elindultak. Micsoda? Na, várjunk csak! Arról volt szó, hogy kan buli lesz, nem? Ezt túl hangosan gondolhattam magamban, mert mindenki megállt a tennivalójában és meredten rám néztek. Diagnózis: Kan bulihoz túl kanosak a kanok. Rulez… Ha már így mindenki „szolgálatkészen” felém fordult, feldobtam a kérdést:
- „Kik jönnek?” - Andris már levegőt vett a válaszhoz, de megakadt a hangja a torkában. Én kérdően néztem rá, mire a többiek rávágták:
- „Nem fontos…!”.

Enyhén naiv lélek vagyok, és a barátaimmal már megszoktuk, hogyha valamire azt mondák, hogy nincs jelentősége, akkor annak tényleg nincs. A fiúk elkezdték előpakolni az italokat, nem mondom, meg lehetett volna tölteni vele akár két bárpultot is. A gondolattól, hogy lányok is jönnek, félig kezdtem felpörögni. Igaz, hogy van barátnőm, de nem lakunk közel egymáshoz, ritkán is látjuk egymást, amire pedig én készültem, az nem tartozott a megcsalások eszközei közé, főként ha csak egy éjszaka erejéig tart az egész. Nekiláttam előkészíteni a terepet. A zenét én szoktam a hozni, irányítani, összerakni, és mindent, aminek köze van hozzá, így a nagyszobát átrámoltuk, hogy minél több összefüggő, szabad terünk legyen. Mondta Előd, hogy este megejthetnénk egy szalonnasütést. Összenéztünk, és ellenvetés híján Andris elment, hogy elintézze a bevásárlást. Előd kiment a közeli parthoz, és Karesz segítségével összeraktak egy adag fát, kirakták kövekből a tűz helyét, nyársakat pedig találtak a pincében, méghozzá makulátlan állapotban. Ez alatt az idő alatt összeszereltem a hangfalakat, erősítőt, keverőpultot, és a hifit. Otthon nagyon sokat foglalkozom zenével, így minden gyorsan ment. Minden alkalomra van megfelelő válogatásom zenékből, és készítettem egyet „hangulatváltáshoz” is.

Rövid időn belül megérkezett Gábor az első vendéggel: Beával, Andris barátnőjével. Kicsit furcsálltam a dolgot, de nem baj, nekik is kijár egy kis szórakozás. Andris mikor megérkezett nemcsak a szalonnasütés ízletesebb kellékeit hozta meg, hanem Előd barátnőjét, Anikót is. Ekkor viszont már gyanús lett a dolog, odamentem Kareszhez, és rákérdeztem, hogy most akkor mindenkinek el fog jönni a barátnője? Karesz elmondta, hogy csak itt értesült róla, hogy eredetileg Gábor szervezésében mindenkinek lejön a barátnője. Hirtelen hangulatváltozáson mentem keresztül, kissé kirobbanó jó kedvem lett, szinte futva mentem vissza a házba, kutatva a cuccaim közt az értékes CD-ért, amit pár napja írtam meg, és ilyen alkalomra tartogattam, visszamentem a hifihez, és beállítottam, hogy 4 és fél órán keresztül ne kelljen hozzá nyúlni (a 3 CD-t sorba játszza le, egy alkalommal). Nagyon lefoglaló munkámat egy telefonhívás szakított meg, Gábor felvette, váltott pár szót, rám nézett, végigmért, majd visszafordult, és elmélyedt a hangja. Rossz érzésem támadt, de Gábor megnyugtatott, hogy nincs mitől aggódni, vállon veregetett, és odanyomott a kezembe egy poharat valami kékszínű itallal tele:
- „Idd meg, jót fog tenni!”. Első kortyra Blue Curacao-nak véltem, de volt benne egy kis ananászra hasonlító íz is. Minden esetre gyorsan helyre rázta a kedvem, nekiláttam befejezni az előkészületeket, és felrakni a stroboszkópot és a fényeket. Ezalatt befutott Dia is, Gábor barátnője.

Előd eltűnt egy pillanatra, de mikor visszatért közölte, hogy csak kukazsákokat keresett, mert mégiscsak jobb, ha egyenesen zacskóba dobjuk a szemetet, és nem a földről kell összeszedni. Én persze gyanútlanul el is hittem neki, igaz, nem volt benne semmi ellentmondásos. A csajok egy fenti szobában gyűltek, közel a fürdőszobához, mindenféle férfi észt meghaladó szépítkezési felszerelésekkel és cuccokkal. Mire mindennel készen lettünk, megjött Karesz barátnője is, Orsi is. Meg kell hagyni, hogy hasonló a fiúkkal az ízlésünk, de Orsinak kivételesen jó alakja van, ráadásul Gábor kotyvaléka óta egy kissé mintha jobban reagáltam volna az ilyen jelenségekre… szóval nem kellett sok, hogy hamar megugorjon a vérnyomásom. Egyedül voltam a szobában, így megkérdezte: - „Hol vannak a többiek?” Egyre emelkedő pulzusom miatt feltűnően nehezem adtam választ, ami leginkább a keveset takaró ruhának volt betudható. Hiába, nem szerette véka alá rejteni bájait… De most ettől független szorult helyzetben voltam a kifejezés átvitt, és fizikai értelmében is... Orsi hamar észrevette a zavaromat, közelebb lépett, és jéghideg kezét rárakta a nyakamra. A minimum 10 fokos különbség hatására hamar rendbe jöttem, és gyorsan a lépcső felé mutattam:
- „Odafent.” Orsi elmosolyodott, és még mielőtt megfordult volna, kaptam egy üdvözlő puszit. Hamar lecsillapodtam a hideg arctól. Karesz ismeri a barátnőjét, és nem szokott féltékeny lenni, ha épp más „játszótársat” talál magának a barátnője… Felfele menet nem bírtam levenni róla a szemem, amíg el nem tűnt a lépcsőfordulóban. Tényleg nem semmi a csaj.

Egy idő után fentről már folyamatos nevetgélés, beszélgetés hallatszott le, ami azt jelezte, hogy mindenki készen van. Nagyon feltűnő volt, hogy még az én barátnőm nem jött meg, ami nem kis rosszkedvet kölcsönzött nekem. Karesz türelmetlenkedni kezdett, mire megnyugtattam, hogy mint nőknek, minimum 10 percet kell adni a legfelső határ után, ha nem akar ünneprontóvá válni. Elkezdtünk viccelődni, hogy mi lenne, ha hirtelen rájuk törnénk az ajtót, a nagy nevetések közepette mindenki leült valahová. Erre, mintegy parancsszóra elcsendesült a felső szint, és halk léptek kezdtek felerősödni. A fiúk barátnői megálltak a lépcső alján, két oldalt, és elálltak az útból. Csak akkor jutott el a tudatomig, hogy kit látok lejönni, amikor leért a lépcsőn: Nóra! Ráadásul olyan vadító egy szerelésben, hogy még a szám is tátva maradt. Körülbelül ugyanolyan arcom lehetett, mint akit elvarázsoltak, ami igaz is volt. Becsületemet megőrizvén, észbe kaptam, és felkiáltottam:
- „Ide te sunyi bombázó!”. Több se kellett neki, futva indult meg felém, és közel két méterről rám vetődött. A lendülettől hanyatt estünk a fotellal, de így csak közelebb kerültünk. Hirtelen megcsapta az orromat egy illat: Blue Curacao egy kis ananásszal. És ez nem tőlem jött… Belenéztem Nóra szemébe, és szinte lehetett látni benne egy gyenge lángot. Jesszus, ha még csak az eleje ennek a löttynek így felpörgette, mit fog tenni később. Minden esetre átadtam magam a tehetetlenség korántsem kellemetlen következményeinek.

Jó két percig abba sem hagytuk a csókolózást, és mikor felálltunk, visszadöntöttem a fotelt, Nóra egyből mellém ült olyan szorosan, amire eddig még nem volt példa. Bármi is volt abban a kotyvalékban, Gábor jó munkát végzett. Mikor körbenéztem a szobában, láttam, hogy hasonló helyzetek uralkodnak: Előd és Karesz még mindig el voltak foglalva, de Andris és Gábor már kezdett újra a „földön járni”. Miután végzett Gábor is, szólt a lányoknak, hogy nézzenek be a lenti fürdőszobába. Erre mindegyik elrohant. Kihasználva az alkalmat megkérdeztem, hogy ha nem is árulja el a receptet, legalább annyit mondjon, hogy mik lesznek a következményei, és meddig tart a hatása annak a piának, amit adott. Elég kielégítő választ kaptunk: Fogyasztás után 30 percig pattanásig dobja az indulatot az illetőben, majd lecsillapodik négy-négy és fél órára, de azután elkezd visszatérni a hatása, és jobban tesszük, ha a 6. óra 2. percéig találunk egy szabad szobát…

Futva jöttek vissza a lányok, mindegyiknél egy-egy kártya egy halom kérdéssel; látszólag egy társasjáték kellékeinek tűntek. Gábor szólt, hogy váltsam le a zenét valami „hallgatnivalóra”, mert most nem fogunk táncolni. Mérgelődtem egy kicsit, mert a látszat ellenére mindig én irányítottam a hangulatot, amiben jelentős szerepe volt a zenének. A lányok legalább annyi ideje ismerték egymást, mint mi a fiúkkal. A kártyákon olyan kérdések szerepeltek, amit meg kellett válaszolni, de valaki másra vonatkozott a kérdés. Például Anikóéknak azt kellett kitalálniuk, hogy Orsiék milyen gyakran találkoznak Egymással. Ez úgy tűnt, nagyon jól szórakoztatja őket, Andris a vége fele elővett az Activity-t, de más kártyákat rakott oda Gábor: kissé „testközelibb” feladatok voltak. Diának például el kellett mutogatnia a mesterséges lélegeztetést, Andrisnak pedig az angol keringőt. Meg kell hagyni, hogy a spontán helyzetek irtó jó beszólásokat eredményezett. Az Activity rendesen elvitte az időt, és már készíteni kellett a szalonnasütéshez a parazsat. Ehhez kizárólagos jogom volt, ugyanis 11 és 16 éves korom közt erős piromániában szenvedtem, ami nem volt olyan súlyos, hogy bármi zűrt csináljak, de elég volt ahhoz, hogy mindent megtanuljak az égésről. Így hát kimentem este 8 körül a még mindig melegnek mondható, de már hűlő félben lévő időbe, és nekiálltam tüzet rakni.

Fél óra múlva kellemesen hűs idő volt, és a tűz is visszafogott lett. Persze ez idő alatt sem kellett unatkoznom: Nóra kijött hozzám. Én élvezettel kezdtem mesélni, hogy hogyan kell bánni a tűzzel, hogy hasonló eredményt érjen el, élesben történő illusztrációkkal. Mire befejeztem az előadást, nagyjából 20 perc telt el. Ránéztem Nórára, ő pedig csillogó, vágyakozó szemekkel nézett vissza rám. Támadt egy ötletem, és elkezdtem „testbeszéddel” elmagyarázni újra a tűz karbantartását. Odébb húztam, és nem messze a tűztől nekiláttam:
- „Először is fogod, és előkészíted a fát a begyújtáshoz.” – elkezdtem lassan lehúzni a melegítő felsőjét, majd farmerja cipzárját.
- „Majd egyenletesen elrendezed, hogy mindenhova elérhessen az első láng, mikor végigfut a gyújtóson.” – eközben széthajtogattam a felsőjét, felhajtottam a toppját formás kebleiről, és lejjebb húztam a farmerját, hogy könnyen elérhető legyen a lenti terület is.
- „Végül pedig a tökéletesen jól összeállított gyújtósnak adsz egy lángot” – forrón megcsókoltam, és közben az ujjbegyeimmel lassan elindultam körbejárni a „láng útját”. Először a nyakszirtet érintettem meg, majd előre hoztam a nyaki ütőérhez. Megindultam lassan lefele, a dekoltázson át a melleihez.
- „Több helyen is adhatsz lángot a gyújtósnak, nehogy véletlen elaludjon az egyik, és odavesszen a tűz. – és elkezdtem masszírozni a melleit, ugyanannyi időt fordítva mindkettőre.

Éreztem, hogy sikeres voltam, mert kezdtek megkeményedni, és szinte hegyessé válni a mellbimbói. Végén már annyira peckesen álltak, hogy akár döfni is lehetett volna velük. Lejjebb csúsztattam a kezem a hasra, és egyenletes sebességgel, lassan lecsúsztattam a kezem a térdéig, kikerülve a Vénuszdombot. A térdénél befordítottam a kezem, és a comb belső felén kezdtem visszajönni, lassan, ugyanolyan sebességgel, de még mielőtt elértem volna a bejárat környékét, egy kis ugrással elindultam lefele a másik lábán. A térdénél visszafordultam, de most már az egész tenyeremmel simítottam a selymes bőrt. Minél közelebb értem, éreztem, hogy a lélegzete felgyorsul. Odaértem a már átnedvesedett vaginához.
- „És végül, a biztonság kedvéért ráöntesz némi olajat a tűzre”. – és közepes sebességgel elkezdtem a mutató és középső ujjamat becsúsztatni, amíg lehetett, érintve a csiklót, a G-folt fele tartva. Nóra a nyakamba fúrta a fejét, nekem dőlt, és éreztem, hogy a megszokottnál gyakrabban fut végig rajta a remegés. A vége előtt egy kicsivel megálltam, majd minden előzetes nélkül hirtelen betoltam az ujjaim maradékát is. Nóra hirtelen egész testében megremegett, nyakamba kapaszkodott, én a hóna alá kaptam és megtartottam, amíg visszaszerezte az egyensúlyát. Határozottan érzékenyebben reagált az érintéseimre, mint hasonló alkalmakkor. Nem tudtam, hogy minek tudjam be ezt. Lehet, hogy maga a tény, hogy már három hete nem találkoztunk (általában kéthetente látjuk egymást) nagyon megtette a hatását, de hogy Gábor keveréke is közre játszott, az is biztos.

Két percen belül nyílt a teraszajtó, kezdtek kiözönleni a többiek. Nóra háttal állt nekik; amíg ő el volt foglalva tudata visszaszerzésével, addig megigazítottam rajta a ruháit, majd visszafordultam a tűzhöz. Általános jókedv volt jellemző a csapatra. Előd és Karesz nekiállt a nyársakat felszerelni, Gábor szórakoztatta a nagymenő dumáival a lányokat, Andris pedig beleszólt, amikor úgy tűnt, hogy kezd túl nagyra nőni az egója. Én adagoltam, rendeztem a tűzet, és mindig újra feldobtam, ha kezdett csillapodni a hangulat. Hozzávetőlegesen két óra után már mindenki kellemesen jól lakott a sült húsoktól és a szalonnazsírral átitatott kenyerektől. 15 perces csendes (illetve kevésbé aktív beszélgetéssel járó) pihenő után kezdett visszatérni az élet a társaságba. Elkezdtünk beszélgetni az emberek egyes belső tulajdonságairól és sajátosságairól. Hamarosan Andris elnézést kért, és Beával kézen fogva elhagyták körünket. Leghamarabb Gábor vette észre, hogy egy pokrócot is magukkal vittek, erre gyorsan megjegyezte Dia felé fordulva:
- „A természetet soha nem lehet eléggé szeretni, igaz bébi?” – mindenki vette a lapot, és hangosan felnevetett. Csak Dia nem szólt semmit, hanem becsúsztatta a kezét Gábor pólója alá, és próbálta felmérni a „helyzetet” csípőtől lefele. A célszemély a saját itala hatására gyorsan reagált a közeledésre, így megjegyezte, hogy feltétlen szükséges, hogy magunkra hagyjon minket; és magával húzta Diát is a ház felé.

Előddel és Karesszal összenéztünk. Én már éreztem, hogy kezd egy kicsit hűvösre fordulni az idő, így jobban magamhoz öleltem az ölemben ülő Nórát. Erre ő jobban belefúrta a hátát a mellkasomba, és kényelmesebben elhelyezkedett. Kareszon lehetett látni, hogy már eléggé sok kedve lenne kettesben maradni Orsival. Csak bólintottam a fejemmel, jóváhagyva a távozási kérelmét. Előd kérte, hogy hadd maradhassanak itt a tűznél, így nekünk (is) külön helyet kellett keresni magunknak. Még amikor Gábor mesélt a házról, említett két szobát, ami teljesen olyan, mintha „esti eseményekre” lenne kialakítva, ez most eszembe is jutott. Odahajoltam Nóra füléhez, és halkan mondtam, hogy el kéne hagyni a helyszínt. Azt hiszem, nyugodtan vehettem beleegyezésnek azt, hogy szó nélkül felállt és a derekamnál fogva átkarolt. Ezt viszonoztam, és egy biccentéssel elköszöntem Elődéktől:
- „Jó éjszakát”- megnyújtottam egy kicsit a végét, amire Előd elmosolyodott és hozzátette
- „Az lesz!” – széles mosoly költözött az arcomra és elindultunk a ház felé.

Míg elértünk a szobáig, már alig lehetett bírni Nórával, még arra az időre sem akart elszakadni tőlem, amíg bementem a fürdőszobába törülközőért, az út háromnegyed részét hosszú, forró csókolózással töltöttük. Mire visszaértem, nyitott ajtó fogadott és Nóra félreérthetetlen pózban feküdt az ágyon. Eddig is kis lángon forrt a vérem, de látva ezt a gyönyörű nőt egy szál bébidollban és tangában… kész, teljesen végigfutott rajtam a vágy. Szinte megigézve közeledtem az ágyhoz. Amint odaértem, Nóra egyből átkarolta a nyakam és veszedelmesen heves csókolózásba kezdtünk, levegőt is csak néha vettünk. Pár perc múlva már másra is tudtam figyelni, és gondosan végigterítettem az ágy többet használt részét törülközőkkel. Hamar meg lettem fosztva a ruháimtól: a pólótrikót egy rántással lehúzta rólam, a laza sortot tartó két patentot egy újabb gyors mozdulattal kioldotta, így a nadrág magatehetetlenül a földre esett, felfedve korántsem nyugodt állapotban lévő szerszámom. Miután lekerült az alsónadrág is, a tekintélyes méretű árbocrúd teljes egészében láthatóvá vált. Fogtam, hanyatt döntöttem Nórát, és nekiálltam a csodálatra méltó szépségű melleit a nyelvemmel felizgatni. Mélyebb levegővételek igazolták, hogy jól végzem a dolgom, így lejjebb mentem, végigcsókolva a testét.

Leértem a lábai közé, de még ekkor sem törődtem a vaginával. Combja belső felét kezdtem végigborítani csókokkal. Miután végeztem az egyik lábán, a másikra is gondot fordítottam. Azután lassan megindultam a bejárat felé. Mikor oda értem, még mindig nem hatoltam belé, csak a bőrén futtattam végig a nyelvem. Majd egy óvatlan pillanatban, hirtelen belenyaltam. Ez a cselekedetem egy kivételesen mély és egy remegve kifújt lélegzettel lett díjazva. Most már bent folytattam a nyelvmunkát, a hüvely falain. Hamarosan előtűnt a csikló is, egyből rá fordítottam a figyelmem, és csak vele foglalkoztam. Minden nyelvtudásomat elővettem, mert az utóbbi pár napban találtam egy jó írást az orális szexről, ami magasabb szinten foglalkozott a dolgokkal. Rövid időn belül rendszertelenné vált Nóra lélegzete, és egyre gyakrabban hangzottak fel a sóhajok. Ekkor nekiláttam szopni a csiklót. Nóra teljesen kikészült, megfeszült a teste, és a levegőbe emelte a csípőjét. Elemi erővel szívta magába a nyelvem és szorította meg. Követtem a mozdulatait, és megvártam, hogy elmúljanak az összehúzódások, főként, mert Nóra összekulcsolta a lábait a fejem körül, így még ha akartam, se tudtam volna eltávolodni. Lassan kezdtem elbúcsúzni a csiklótól: kitoltam mögötte a nyelvem, belenyaltam egyet a hüvelybe, és miközben távolodtam, egy utolsó csókot adtam rá. Visszaemelkedtem Nóra mellé, és közben simogattam az egész testét el-elidőzve a mellein, morzsolgatva a bimbóit.

Tekintettel az esti órákra és a kimerítő élményekre nem bántam, hogy hamar elaludt. Nekem már az nagy örömet jelent, ha látom, hogy valakinek örömöt szerzek. Fogtam magam, és egy kivételével (sosem lehet tudni…) összeszedtem a törülközőket, kivittem őket a fürdőbe, engedtem egy kis vizet a csapba, és beleraktam őket. Ha kell valakinek a mosdó, menjen le, ott van a konyha, és ott is van fürdőszoba. Ellenben az álló falloszommal nem tudtam mit kezdeni, ugyanis néha még a vizsgatételek sem segítenek, ha hamar le kell lohasztanom a kedvem… Nem volt mit tenni, felhajtottam a vécédeszkát, és pár rántás után el is intéztem a dolgot. A budit lehúztam, és néhány perc után máris „eredeti” méretre húzódott vissza. Visszamentem a szobába, bebújtam mellé az ágyba, szorosan magamhoz öleltem, majd én is elaludtam. Másnap reggel valamivel 9 óra után ébredtem fel, Nóra még látszólag aludt. Eszembe jutott az este, széles mosoly ült ki az arcomra. Lejjebb csúsztattam a karomat a derekáig, és megpróbáltam visszaaludni. Egyszer csak éreztem, hogy ő is megmozdul. Felém fordult és megszólalt:
- „Fantasztikus volt az este!”
- „Igyekeztem…”
- „De te elmaradtál!”
- „Sose bánd, akkorát robbantál, hogy azt csodáltam, hogy nem egyből aludtál el.
- „De én szeretném viszonozni!” – és elővett a párna alól egy kondomot.

Felrémlett a lelki szemeim előtt, hogy mi történhet, ami a kondom használatát teszi indokolttá (tudni kell Nóráról, hogy szereti a lovakat, és szeret lovagolni…), valamint lehet, hogy még Gábor koktéljának volt utóhatása, de egész rövid időn belül újra harcra kész állapotba kerültem. Nóra hátracsúszott, és gyors mozdulatokkal ráhúzta a gumit. Nem váratott sokat magára, és lassan ráült az égnek meredő férfiasságomra. Még az esti levezetésnek köszönhetően Nóra hamarabb ment el, mint én, noha elég sokáig bírta. Ennek legfőbb együtt járója az volt, hogy még sose hallott sikolyok törtek elő belőle. Elterveztem, hogy amint találkozom Gáborral, azonnal elkérem a receptet. Odaadtam neki a törülközőt, amit még tegnap itt hagytam az ágy szélén, és amíg megtörülte magát, én lehúztam a gumit, határozott, erős csomót húztam rá, és kosaras múltamnak köszönhetően csont nélkül beletaláltam az ajtó mellett álló szemetesbe. Visszafordultam Nórához, szerelmes pillantásokkal néztünk egymásra, majd visszadőlve az ágyba hosszan csókolóztunk.

Tíz óra körül lenéztünk a nappaliba. Már mindenki ott volt. Mindenkin látszott, hogy az elmúlt éjszaka felettébb élvezetes volt. Egy gyors reggeli után a lányok elkezdték összeszedni a holmijukat, és készültek indulni. Természetesen mindenki váltott egy-egy búcsúcsókot a barátnőjével. Andris és én vállalkoztunk, hogy kivisszük őket az állomásra. Indulás előtt öt perccel még lejött Nóra a vonatról, hogy elköszönjön. Persze ezt a témát kimerítően kiveséztük, és szó szerint alig hagytuk szóhoz jutni a másikat. Szívem szerint fájdalmas kínok között gyilkoltam volna le a kalauzt, mikor megfújta a sípját… Sajnos muszáj volt elszakadnunk és elbúcsúzni egymástól (kb. 1-2 hét erejéig). Andrissal hosszan néztük a távolodó vonatot, majd nyugtázva a tényt, hogy nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét, megindultunk nagy sóhajokkal vissza a kocsihoz. Andris mondta, hogy furcsa mód csendesek voltak a lányok, erre válaszoltam neki, hogy ne féljen, mindent el fognak mesélni egymásnak a vonaton. Erre Andrisnak a megszokottnál is nagyobb mosoly jelent meg az arcán, és sokat mondóan megkérdezte:
- „Mikor lesz a következő buli?”

THE END