- APA! ROBBIE! SEGÍTSÉG!
- VAN ITTHON VALAKI?
Teljes csend. Én pedig csapdába esve fekszem a “börtönömben”. Teljesen egyedül. Az ágyamban. Meztelenül. A bokáim és a csuklóim bőrszíjakkal az ágy lábaihoz kötve. Már lassan több, mint két órája. Carly-val, a barátnőmmel kihasználtuk, hogy egyedül vagyunk a házban és a szobámba jöttünk egy kis intim együttlétre. Az egyik kedvencünk egymás kikötözése volt. Először én csináltam Carly-val, és bejött neki. Idővel felvetette, hogy én is lehetnék az alany. Kipróbáltam és nekem sem volt ellenemre. Onnan kezdve felváltva kötöztük meg egymást, amikor egy kis időt tudtunk együtt tölteni.
A mai délutánon Carly levetkőztetett, leszíjazott és alaposan bekent testápolóval. Készen álltunk egy kis zavartalan szexelésre. Sajnos egy kis utalásnak is érezhető megjegyzést sikerült tennem a húgára és ez igen érzékeny pontja. Bedühödött és hiába próbáltam megmagyarázni, hogy nem úgy gondoltam ahogy ő érti, kiviharzott a szobából. Amikor hallottam a bejárati ajtót becsapódni, még csak egy kicsit aggódtam. Biztos voltam benne, hogy kiszellőzteti a fejét és hamarosan visszatér. Sajnos hiába nézegettem az ébresztőórát, nem jött. Előbb eltelt fél óra, majd egy egész, azután másfél… Carly-nak semmi jele. Ekkor már nagyon aggódtam. Kényelmetlen volt a fekvés és kezdtem megszomjazni. Ezeknél is nagyobb baj volt, hogy lassan várhatóak voltak a munkából és iskolából hazaszállingózó családtagok. Átfutott az agyamon, hogy Carly nem jön vissza és ők fedeznek fel.
Mekkora szégyen lenne. Meztelenül az ágyamhoz kötözve. Arra gondoltam, hogy a legjobb az lenne, ha a bátyám Robbie találna meg. Előbb persze nyilván kiröhögné magát, azután eloldozna. A második legjobb apa lenne. Felvonná a szemöldökét és soha többé nem említené a dolgot. De a húgom...vagy anya… Na, az tényleg megalázó lenne. Hannah sohasem hagyná feledésbe merülni az esetet. Talán még le is fotózna, hogy később megfenyegethessen vagy zsarolhasson. Anya meg egyszerűen felrobbanna. Bárcsak visszajönne Carly!
Újabb pillantás az órára.
- SEGÍTSÉG! VALAKI! AKÁRKI!
Nem...anya azért inkább ne. A húgom se… Mi van, ha Hannah egy iskolai barátnőjével jön haza? Vagy anya Sarah nénivel állít be? Egyre rosszabb lehetséges forgatókönyveket gondoltam ki.
Azután nyílt a bejárati ajtó. Hála az égnek valaki megjött. De ki? Úgy döntöttem, hogy csendben maradok és megpróbálok rájönni ki az. Ha anya, akkor inkább csendben maradok és várok másra. Léptek a lépcsőn, majd valaki bemegy az egyik szobába. Ez Robbie vagy Hannah lesz. Úgy döntöttem, hogy kockáztatok.
- SEGÍTSÉG! VAN ITT VALAKI?
Gyors lépések közeledtek és nyílt az ajtóm.
- Kevin! Mi a ….?
- Uhhh...helló Hannah. - motyogtam tudatában annak, hogy tetőtől talpig felmér.
- El tudnál oldozni? - találtam végre a hangomra.
- Jézusom!
- Igen, tudom...nem kell semmit mondanod. Csak segíts kérlek!
- De mi történt?
- Nos...Carly-val voltam és...egy kicsit megharagudott. Azután elrohant és itt hagyott. Segítenél?
- Mióta vagy így?
- Valamivel több, mint két órája, de nem folytathatnánk ezt a társalgást akkor, amikor kicsit ...méltóségteljesebb vagyok?
- Mi van, ha anya talál meg így?
- Nem fog, ha abbahagyod a kérdezősködést és segítesz végre.
- Ez olyan vicces!
- Neked talán az. Én speciel úgy érzem magam mintha a pokolban lennék.
- Akkor is vicces! Ezt le kell fényképeznem! - mondta és elvágtatott a szobájába.
Éreztem, hogy ez lesz, de most már semmit nem tehettem. Hannah a telefonját markolva jött vissza. Előbb tetőtől-talpig újra végignézett, majd elmosolyodott és csinált pár fotót. Nagyon belelendült. Több szögből is fényképezett. Még az ágyam mellé is letérdelt egyszer, hogy velem egy szintből is legyen képe.
- Remélem kiszórakoztad magad. Most már engedj el! Szomjan halok.
- Szomjas vagy? Azon tudok segíteni.
Kiment és egy pohár vízzel tért vissza, amit az éjjeli szekrényemre tett.
- Hannah! - mondtam dühösen megrázva a kezeimet.
- Oh...bocsánat.. - felelte és a számhoz tartotta a poharat, hogy inni tudjak.
Nem erre gondoltam, de azért ittam pár kortyot, majd megkérdeztem:
- Nem lenne egyszerűbb, ha eloldoznál és én töltenék magamnak vizet?
- Talán. De nem lenne ilyen szórakoztató.
- Köszönöm!
Hannah az ablakhoz ment és azt mondta:
- Anya megölt volna, ha ő talál így rád. Szerencséd, hogy én jöttem.
- Igazából Robbie-ban vagy apában reménykedtem. Tudod, nem igazán érzem szerencsésnek magam attól, hogy a húgom bámulja a micsodámat.
- Talán nem kellett volna megharagítani a barátnődet. - mondta vidáman és megérintette a kezeimet rögzítő bőrszíjakat.
- Egyébként honnan szedtétek ezeket? - kérdezte.
- A városban vettük.
- Sohasem láttam ott ilyeneket.
- Szexshop. Carly-val együtt vásároltuk.
- Perverzek!
- Köszi!
- Csak soha nem gondoltam, hogy...ilyesmit csinálsz.
- Hannah!
- Szóval összevesztetek. Ő itthagyott csupaszon kikötve, bekenve, akcióra készen?
- Uhhh… igen.
- Mereven...szexre készen… Szívás!
- Hannah, most már elég!
- Különben? Elmondod anyáéknak? Kétlem. Vagy mégis?
- Légyszíves!
Hannah az ágyamra ült és a kezét a jobb sípcsontomra tette. Pár pillanattal később feljebb csúsztatta a térdemre.
- Mondd, hogy “kérlek”!
- Már többször mondtam.
- Könyörögj!
- Miért csinálod ezt?
- Mert szórakoztat.
- Nyilván. De most már kinevethetted magad. Láttál így. Nincs mit többé rejtegetnem. Kérlek!
Amikor azt mondtam, hogy nincs többé mit rejtegetnem, Hannah rápillantott a hímvesszőmre és elmosolyodott. Egészen eddig a pillanatig teljesen ernyedt voltam. Csak egy puha húsdarab feküdt a hasam alján. Hannah pillantásától viszont a helyzetem még megalázóbb lett. Vér kezdett áramlani a péniszembe és megrándult. “Jézusom, csak ezt ne!” - gondoltam. Hannah rá nézett. Azután az arcomra. Minden férfi tudja, hogy minél inkább próbáljuk elkerülni a merevedést egy kínos helyzetben, annál többet gondolunk rá és annál merevebb lesz a férfiasságunk. Velem is pontosan ez történt. A szemem láttára kezdett felállni és vádló ujjként az arcomra mutatni.
- Húha… - mondta a húgom és nem segített vele.
És ott voltunk. A húgom az ágyamon ült, én pedig teljes merevedéssel feküdtem mellette. Hannah felállt és felkapta a telefonját, majd felém fordította a lencséjét.
- Ne… - nyüszítettem.
- Na, most aztán tényleg gondban van fiatalember. - mondta Hannah vidáman és vadul fotózni kezdett.
- Hannah kérlek! Legszívesebben meghalnék… Segíts kérlek! A testvéred vagyok! - esdekeltem egyre nagyobb kétségbeeséssel.
Hannah az ajtó felé indult.
- Hová mégy? - kérdeztem, de válasz nélkül ott hagyott.
Fogalmam sem volt, hogy mi szállta meg. Már csak Robbie-ban bíztam. Ő legalább segítene. Az erekcióm lassan múlni kezdett, amikor újra nyílt a szobaajtóm. Hannah jelent meg. Csak melltartó és bugyi volt rajta. Leült az ágyamra és kezét a térdemre tette.
- Hannah...mit csinálsz? - kérdeztem.
- Csak játszok. - felelte és keze lassan felfelé csúszott a combomon.
- Nem tudnál eloldozni? Kérlek!
- Elengedlek. Csak egy perc. Legyél türelmes!
Pár percig folytatta a combom cirógatását. Az erekcióm azonnal visszatért, ahogy tudatosult bennem, hogy keze milyen közel jár a férfiasságomhoz. A keze feljebb csúszott a lábamon és ujjhegyei könnyedén végigsimították a szőrt a zacskómon, mielőtt a kezét újra vissza nem húzta volna. Ezt megismételte még néhányszor és minden alkalommal erősebb volt az ujjhegyei érintése. Azután a mutatóujját végighúzta a péniszem teljes hosszán. Ezt négyszer-ötször megismételte. Az első érintésénél nagy levegőt vettem és elhallgattam.
- A hallgatásod azt jelenti, hogy szereted, ha ezt csinálom? - dorombolta.
Nem mondtam semmit. Életemben először úgy néztem rá, mint egy nőre és nem a kishúgomra. A bugyija és a melltartója enyhén áttetsző volt. Ki tudtam venni a mellbimbóit. Azután a húgom megmarkolta a hímtagomat és lassan fel-le kezdte mozgatni a kezét. Megbabonázva néztem a kezét a legintimebb részemen.
- Tetszik? - kérdezte.
Én csak bólintottam.
- Ezt szeretted volna Carly-tól? De ő itthagyott? Egyedül és kétségbeesve? Erre vágyva? - kérdezte mosolyogva.
Újra bólintottam és motyogtam valamit. Hannah előrehajolt. Párszor megnyalta a péniszemet, majd a szájába vette. Felnyögtem, amikor szopni kezdett.
- Elélvezek! - lihegtem.
Nem hagyta abba.
- Hannah, el fogok élvezni!
Abbahagyta amit csinált és felült.
- Szeretnéd, ha abbahagynám? - kérdezte.
- Nem...én csak…
- Még most is azt akarod, hogy eloldozzalak?
- Hannah…
Felállt és arra gondoltam, hogy itthagy.
- Hannah...csodás volt, csak…
Az ágyam lábához sétált. Felém fordult és a háta mögé nyúlva kikapcsolta a melltartóját. A kezei gyorsan előre mozdultak és megakadályozták, hogy a ruhadarab leessen.
- Tetszik? - kérdezte.
- Uhh..
- Élvezed, ha a kishúgod szopja a micsodádat?
- Hannah, én…
Mielőtt befejezhettem volna, elengedte a kezeit. A melltartó leesett és megláttam a kebleit. Ahogy sejtettem, gyönyörűek voltak. Hegyesek, felmeredő mellbimbókkal. Annyira szerettem volna megfogni és érezni őket, de csak feküdni és bámulni tudtam. Hannah a hüvelykujjait a bugyi gumija alá nyomta és incselkedve előrehúzva megfeszítette a rugalmas anyagot. Azután lassan letolta magáról a bugyit és visszamászott az ágyra. A hasamra ült és én éreztem a puncija nedvességét a bőrömön. Nem volt nehéz, de a súlya így is fészkelődésre kényszerített. Hátrébb csúszott, amíg a péniszem a popsijának nem nyomódott. Azután odanyúlt, megfogott és a megfelelő szögbe igazított. Kicsit megemelkedett, majd rám engedte magát. Könnyedén csúsztam be a hüvelyébe. Gyengéden előre-hátra és fel-le kezdett mozogni. Én felfelé löktem magam. Éppen rátaláltunk a megfelelő ritmusra, amikor hallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó.
- Hazajöttem! - kiáltotta Robbie.
Hannah és én megdermedtünk és egymásra meredtünk. Azután lepattant rólam. Amikor utoljára bejött, nyitva hagyta a szobám ajtaját. Odaosont, kinézett a folyosóra, majd csendben becsukta az ajtót. A hátát neki támasztotta és hallgattuk, ahogy Robbie jön felfelé a lépcsőn. A felfedezéstől való félelem és a vágy közt őrlődtem, ahogy a húgom meztelen testét bámultam. Hannah csak akkor lépett el az ajtótól, amikor hallottuk, hogy Robbie bemegy a szobájába.
Arra számítottam, hogy elenged és felöltözik. Ehelyett újra fölém mászott és magába vezetett. Ujját az ajkára téve jelezte, hogy maradjak csendben, majd újra mozgásba lendült. A dugásunk egyre gyorsabb, vadabb és szenvedélyesebb lett. Próbáltunk csendben maradni, de mindketten nyöszörögni kezdtünk ahogy a kéjes érzésünk fokozódott. Az ágyam is halkan nyikorgott, de már túlságosan felizgultunk ahhoz, hogy törődjünk vele. A felfedezéstől való félelmet elsöpörte az extázis. Éreztem Hannah testét megfeszülni, amikor elélvezett. Én sem bírtam tovább. Végül elernyedt és rám roskadt. A keblei a mellkasomnak nyomódtak. Pár perccel később felült. A csodás mellek csak centikre voltak az arcomtól, de továbbra is elérhetetlen távolságban.
- Ez nagyon izgató volt. - mondta nevetve.
- Ez...valami más volt… - feleltem.
- Határozottan.
- Minden...rendben?
- Azt hiszem. Úgy értem….most szexeltem a testvéremmel...ez egy kicsit ...furcsa.
- Nekem mondod? Épp most szeretkeztem a húgommal. - viccelődtem úgy, hogy a hímtagom még mindig benne volt.
- Azt hiszem jobb, ha ez köztünk marad. - mondta, majd elgondolkodva rám nézett. Azután folytatta - A legjobb lesz ha elengedlek.
- Kiváló ötlet!
Lemászott rólam és kicsatolta a bokáimat. Ahogy kiszabadultam, behajlítottam a lábaimat és olyan izmok létét vettem észre, amikről el is felejtettem, hogy vannak. A fejem fölé hajolt, hogy eloldozza a bal kezemet. A melle a nyelvem hatótávolságában volt. Éltem a lehetőséggel.
- Hé! Most azt akarod hogy kioldozzalak, vagy nem? - kérdezte nevetve.
Amikor az egyik kezem kiszabadult, meghallottuk, hogy kocsi fordul a behajtóra. Hannah az ablakhoz rohant és kinézett:
- A fenébe! Anya az! Jajj istenem! - kiáltotta és visszafutott az ágyhoz.
Az utolsó csattal küszködött, amikor nyílt a bejárati ajtó.
- Van itthon valaki? - hallatszott anya hangja.
Hannah kioldotta az utolsó csatot. A karjaimat hajlítgattam amíg ő lehajolva összekapkodta a fehérneműjét. A popsija látványa lenyűgöző volt. A ruháival a kezében az ajtóhoz ment és kikukkantott a folyosóra. Azután kilépett és a szobájába futott. Kimásztam az ágyból. A lábaim majdnem összecsuklottak alattam ahogy felálltam, de sikerült elővenni néhány ruhát és kinyitni az ablakot, hogy felfrissítsem a szoba levegőjét. Hallottam, ahogy anya jön fel a lépcsőn. Robbie előjött a szobájából, hogy üdvözölje. Egy másodperccel később csatlakoztam hozzá én is, amitől zavarban levőnek tűnt.
- Nem is tudtam hogy itthon vagy. Szóltam amikor megjöttem. - mondta.
- Zenét hallgattam. - feleltem és a nyakamba akasztott fejhallgatóra mutattam.
Azután Hannah jelent meg az ajtajában, shortban és pólóban.
- Helló anya! - mondta.
- Te is itthon voltál? - kérdezet Robbie.
- Igen. Zenét hallgattam.
Anya tanácstalanul ránk nézett, majd visszaindult a földszintre. Amikor a szobáink felé fordultunk, Hannah rám mosolygott.
****
Carly nemsokára megbocsátott és elnézést kért amiatt, hogy otthagyott az ágyon.
- Hát...elég kínos volt. - mondtam.
- Az biztos. Ki talált meg?
- Hannah.
- Jézusom…
- Bizony.
- Szörnyű lehetett!
- Nem volt olyan borzalmas, mint amire készültem. - feleltem és Carly vidáman, de kis értetlenséggel nézett rám.