Érzések 1.

Klárit már csak egy hajszálnyi választotta el az elélvezéstől, amikor a szomszéd szobában felsírt Csenge. Ébredés után általában nem azonnal süvített fel a kiságy mélyén: először nyöszörögni kezdett, hosszasan köszörülte a torkát, hogy aztán kitörjön belőle az elemi erejű bömbölés, ám ezúttal kihagyta az első fokozatokat. Mint valami sziréna, úgy követelte a táplálékot.

A fiatalasszony bosszúsan húzta ki hüvelyéből az óvszerbe bújtatott kígyóuborkát, majd az alkalmatosságot a párna alá csúsztatta. Lábai között a helyére igazította a percekkel ezelőtt sebtében félre sodort bugyit, felpattant, s összefogva maga előtt fehér fürdőköpenyét, átballagott kislányához. Közben még mindig remegett a lába.
– Jól van na, te kis lüke! – emelte arcához gyengéden a baba pofiját, puszit cuppantva illatos bőrére. – Még csak fél kettő van, igazán várhattál volna még egy kicsit... Egy ekkora gyerek nem lehet ilyen türelmetlen. - Csenge azonnal elhallgatott, amint megérezte anyja közelségét. Ravaszdi mosollyal gügyögött valamit Klárinak. Nem is vagyok éhes, csak veled akartam lenni, mondhatta, aztán fejét anyja vállára hajtotta. – Ghrrrrrr.... – gőgicsélt, miközben egy nyálcsepp csordult ki piros szája szélén. Klári a konyhában az etetőszékbe tette a kislányt, beszíjazta, a kezébe nyomott egy babapiskótát, s mielőtt a fürdőbe indult volna, még közölte vele:
– Mindjárt kapsz cicit is, ha jó leszel.

Miközben folyt a víz, a fiatalasszony megvált ruháitól. Melltartóját és bugyiját, amely igencsak árulkodott önkielégítése előtti állapotáról, a szennyesbe dobta, aztán beleguggolt a kádba. A bokájáig érő vízben megmosta nemi szervét, zöldalma illatú fürdőhabbal többször is átcsúsztatva tenyerét a hüvelybejáraton, amely még mindig nem húzódott össze teljesen az iménti, a beteljesülést mellőző élményt követően. Középső ujját néhányszor elhúzta a kisajkak között, olykor enyhén érintve a klitoriszt is, majd óvatosan, hogy dekoratív műkörmével meg ne sértse magát, lassan felnyúlt a hüvelyébe. Bizsergető érzés volt, de a fiatalasszony tisztában volt vele, hogy ezúttal nem lenne képes elélvezni.
– Pedig milyen jól elterveztem – gondolta, miközben a zuhanyrózsából érkező sugárral megmosta feszülő melleit. – Olyan kevés kellett volna már...

Egész délelőtt vágyott egy kis lazításra. Tulajdonképpen meg sem tudta volna mondani, mi váltotta ki benne a vágyat, de ez nem is volt lényeges. Soha életében nem volt szüksége erotikus filmekre vagy egyéb segítségül hívható impulzusokra, sőt, még a közvetlen ingerekre sem, hogy magával sodorja az ismerős érzés, aminek csak egyetlenegy vége lehetett, ha azt akarta, hogy kedély- és lelkiállapota normális mederbe terelődjék. Talán hatodik osztályos volt, amikor megtanult úgy gyönyört szerezni magának, hogy a testéhez sem kellett érnie: hüvelyizmainak célirányos mozgatása és lázasan működő fantáziája segítségével a buszon, a tanítási órákon, vagy akár tévénézés közben is elélvezett, ha akart. Így volt ez a férje, Laci előtti időkben, utána még inkább, és – mi tagadás – akkor is, amikor még együtt éltek.
– Mindjárt jövök, bogaram – kiabált ki a konyhába a kislányának, miközben szárazra törölte magát, és belebújt a bugyijába. Közben elmosolyodott magában: mit kapna megint a húgától, ha meglátná őt így! Natasa, noha csupán két esztendővel volt fiatalabb, mint ő – éppen a napokban töltötte be a huszonnyolcat –, szinte teljesen más világban élt: a férjhez menés, ne adj' isten, a saját gyerek eszébe sem jutott; úgy viselkedett, mint egy tinédzser: imádta a diszkót, a fiatal férfiakat és az erotikus fehérneműt.

Pár hete, amikor kettesben borozgattak, néhány pohár után a hapsikra terelődött a szó. A szex fiatalkorukban, amikor még a szüleikkel éltek, tabu volt a családjukban. Ezúttal Klári nagy unszolás után, kissé pityókásan bevallotta, hogy huszonhat évesen vesztette el a szüzességét, s Lacit is ideértve idáig mindössze három férfi volt az életében. Erre Natasa is elkezdett számolni: tizenhét évesen adta oda magát először egy vele egykorú srácnak, s azóta – kissé pironkodva vallotta be – nyolcvannégyen részesültek a kegyeiben.
– Tizenegy év alatt nem is sok... – mentegetőzött kuncogva a hugi. – A havi egyet sem éri el az átlag. És csak hét lány volt köztük.

Klárit akkor nem döbbentette meg testvére számvetése, csak másnap, amikor kipárolgott a fejéből a bor. Tudta jól, ő maga soha nem lenne képes ennyi férfivel – és pláne nővel! – megosztani az ágyát; undorítónak találta, mint ahogy a gyönyör tetőfoka utáni lejtős időszakban a beteljesüléseit előidéző önnön képzelgéseit is, amelyek pedig bőségesen ellátták munícióval az orgazmus kiváltásához. Sokszor, miután lecsendesítette követelődző testét, szinte gyűlölte magát, hogy néhány pillanattal korábban gondolatban négerrel, egyszerre több férfival – igaz, háromnál tovább még képzeletben sem merészkedett –, netán tizenéves, csupasz testű fiúkával vagy valamelyik egykori tanárával szeretkezett. Lánnyal képzeletben sem feküdt össze soha, az agresszivitást még elméleti síkon is elutasította, és bár egyszer eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehet egy fényes szőrű, fejedelmi mozgású ménnel az együttlét – lelki szemei előtt a paripa félig be is tolta hatalmas, óvszerbe rejtett fekete vesszejét a vaginájába –, a várt, sokkoló erejű robbanás elmaradása azonban elterelte a további ezirányú vizionálástól.

Natasa biztosan kinevetne. Azt mondaná, hogy az ötvenes években hordtak ilyeneket a nők – derült magában, miközben belelépett az átlátszó fehér nejlon bugyiba, amely valóban jóval terjedelmesebb fazonú volt a hagyományos, nem tanga-típusú nadrágocskáknál is. A csípőjére simult, dereka a köldöke felett ért véget, lent pedig, két combja tövében vékony csipke futott körül a gumírozáson. Elől trapéz alakú csipkebetét díszítette, amelyen átsejlett ritkás, vöröses szeméremszőrzete.

Félmeztelenül sietett vissza a konyhába a már igencsak éhes Csengéhez, miközben mellbimbójáról letörölt egy gyöngyöző tejcseppet, s lenyalta mutatóujja begyéről.

(...Folytassam...?)