Ezt a kis történetet, melyet most megosztok mindenkivel, aki szereti az érzéki és izgalmas sztorikat, teljes egészében az élet írta, én `csak` az egyik szerencsés főszereplője voltam...
Lehet, hogy sokan kissé elcsépelt témának érzik a főnök-beosztott viszonyt, de szerintem ez inkább egyike az `örökzöldeknek`: mindig is volt, van, és lesz is ilyen.
Az egész úgy kezdődött, hogy alig 1 évvel ezelőtt munkába álltam egy cégnél, mint irodai asszisztens. Gondoltam semmi extra, csak jó sok papírmunka, ezért kicsit tartottam tőle, hogy majd elég unalmas és monoton lesz.
Ezenkívül volt más is, ami miatt még aggódtam kissé, mégpedig az, hogy a munkatársakkal milyen kapcsolatot sikerül majd kialakítanom, mert úgy tudtam meg, hogy egy, már jó pár éve összeszokott kis csapatba fogok bekerülni, mint `kis zöldfülű`. De hát valahol mindenkinek el kell kezdeni az a bizonyos nagybetűs életet, nem igaz?
Ám rövid időn belül bebizonyosodott, hogy fölöslegesek voltak az aggodalmaim, mert a munkát hamar megszerettem, egyáltalán nem volt unalmas, sőt inkább nagyon is mozgalmas és érdekes. Szerencsére a másik dolgot illetően sem kellett csalódnom, ugyanis a társaság is nagyon hamar befogadott. Mivel én alapvetően nyitott, barátkozó természetű vagyok, így mondhatni cseppet sem okozott gondot megtalálni a közös hangot az újdonsült kollégákkal, vagyis jobbára inkább kolléganőkkel, merthogy azon az osztályon egyetlen kivétellel csak nők dolgoznak, és az én érkezésemmel szám szerint öten lettünk. Az, hogy végül jól kijöttünk egymással, talán annak is köszönhető, hogy mind idősebbek tőlem - míg én a 20-as éveim elején járok, addig ők 40 közeliek, illetve 40-en túliak -, én pedig valamilyen oknál fogva világéletemben jobban kijöttem a nálam idősebbekkel.
Na de nehogy elszaladjunk az imént említett `egyetlen kivétel` mellett! Aki nem más, mint a drága osztályvezető úr, vagyis a főnököm. Egy szintén 40-es, meglehetősen vonzó és jó kiállású férfi, néhány évet simán letagadhatna: magas, vékony alkat, enyhén őszbe hajló hullámos haj, kék szemek, kellemesen mély hang. A stílusa is laza és fiatalos, nem az a `tipikus irodista`, aki egész nap öltönyben és nyakkendőben feszeng, inkább farmert és inget, vagy egy elegánsabb pólót hord. Már a legelső elbeszélgetésünk alkalmával csupa pozitív benyomást szereztem róla, kedves volt és udvarias, azt mondta bármi kérdésem vagy problémám merülne fel, nyugodtan fordulhatok hozzá. Közölte azt is, hogy előfordul majd, hogy a saját munkámon túl néha neki is be kell majd segítenem. Összességében abszolút imponáló volt számomra mind a megjelenése, mind a hozzáállása, de ekkor még fel sem merült bennem és talán benne sem az, hogy a kapcsolatunk egyszer (nem is olyan sokára) túllépheti a munkatársi jelleget.
Ha másért nem is, ez azért kellett volna hogy abszolút valószínűtlennek, sőt lehetetlennek tűnjön, mert neki családja van. Nos szégyen vagy sem, de nekem korábban is volt már dolgom nős férfival, és bár nem hallottam róla semmi konkrétumot, de úgy vettem észre, hogy huszon-akárhány éves házasság és csinos feleség ide vagy oda, a drága főnök úr bizony a mai napig nem veti meg a kis flörtöket, sőt kalandokat sem. Nem nagyon titkolja, hogy kedveli a fiatal és főleg dekoratív nőket, és saját bevallása szerint a szőke és vékony az ideálja (a felesége ilyen). Remélem nem tűnök beképzeltnek, de az első két kategóriába beleférek (említettem, hogy a 20-as éveim elején járok, illetve sokat adok a külsőmre, ruhára, sminkre és minden egyébre). A szőkeségbe viszont egyáltalán nem (mivel sötétvörös a hajam), és bár kövér nem vagyok, de egy törékeny nádszál-alkat sem, inkább az a homokóra-formának nevezett: dús keblekkel, vékony derékkal, és olyan Jennifer Lopez-féle kerek popsival és csípővel (és eddigi tapasztalataim alapján bármit is mondjanak, mindez nagyon is bejön a pasiknak...). Na de ennyit rólam, a történet szempontjából ez annyira nem lényeges.
Térjünk is vissza a kapcsolatunk alakulásához. A munkába állásomat követően alig pár hét múlva összetegeződtünk, pontosabban ő kért meg, hogy ne magázzam tovább. Ez pedig az eddigieknél jóval oldottabb beszélgetésekre adott lehetőséget.
Úgy alakult, hogy több lett a közös munkánk, és így az együtt töltött idő is (sokszor voltam vele kettesben az irodájában, de nem teljesen elzárva a többiektől, ők is mindig ott voltak a közelben, bár legtöbbször nem hallották, hogy épp miről beszélünk), mely során aztán óhatatlanul is előkerültek személyesebb témák, amelyeken keresztül egyre jobban megismertük egymást. Ezáltal pedig jobban feltárult előttem a nyitott, közvetlen, és számomra igen vonzó oldala. Egyre gyakrabban viccelődtünk és ugrattuk egymást, és amire addig nem nagyon volt példa, elkezdett becézgetni és finoman bókolgatni is, megdicsérte hol a ruhámat, hol a parfümömet stb. Egyébként is mindig hiú voltam a külsőmre, szeretem az ízlésesen szexi, feltűnő és mutatós dolgokat, ez pedig aztán végképp "doppingolt", így ettől kezdve még jobban igyekeztem, és nem is maradt el a hatása sem: vibrálni kezdett köztünk a levegő, és az egyre fesztelenebb beszélgetéseink átmentek nyílt flörtölésekbe. Én is kacérkodtam vele, ő is folyton elengedett néhány kétértelmű megjegyzést, és innen már tényleg nem kellett hozzá sok, hogy "elfajuljon" a helyzet, és kezdetét vegye a mi nem éppen veszélytelen, de annál izgalmasabb kis játékunk.
Így jött el az a nap, amikor végérvényesen megszegtük az íratlan szabályokat... Bár nem voltak egyértelmű jelei, de amikor aznap behívott magához, hogy besegítsek neki valamiben, egyfajta belső ösztönöm azt súgta, hogy ma olyasmi fog történni, ami eddig még nem. És így is lett...
Ültünk együtt az irodájában, szokás szerint elhangzott egy-két huncut kis megjegyzés mindkettőnk részéről, amikor is az az érzésem támadt, hogy most ő is lépni fog, és tőlem is várja, hogy lépjek. Két számítógépe van, az egyik amelyiknél akkor ő ült az asztal sarkán, kicsit féloldalt a másik felé, amelyen én ügyködtem épp valamit. Szűk csípőnadrág, alatta pedig szexi fekete tanga volt rajtam, és éreztem, hogy ha kicsit előrébb hajolok a széken, a derekammal együtt a tangám is egyre jobban elővillan, amit biztos észre fog venni. Az ám, sőt nemcsak hogy észrevette, de bizony nem is állta meg szó nélkül:
- Fekete bugyi van rajtad? kérdezte, mintha nem látná.
- Igen, az. Szereted a fekete bugyit? kérdeztem vissza, egyértelműen flörtölve.
Na, több se kellett neki, a következő pillanatban már azt éreztem, hogy végigsimít rajta úgy, hogy a meztelen bőrömet is érintse. Picit bele is remegtem, ami bizonyára nem kerülte el a figyelmét és csak még jobban felbátorította, mert közelebb húzódott hozzám és szinte a fülembe suttogta:
- Szeretem. Nem mutatsz esetleg egy kicsit többet?
- Mit szeretnél látni? feszítettem tovább én is a húrt.
- Tudod te azt... Bár még csak nem is annyira látni, mint inkább megfogni.
Még szinte végig sem mondta, az egyik kezével máris átfogta a derekamat, és nagyon lassan elkezdte a hasamat simogatni. Ennek hatására kellemes melegség járta át az egész testem, de ami még ennél is jobb volt, hogy az egyértelmű szexuális vágy jeleként éreztem azt a finom, semmi máshoz nem hasonlítható bizsergést a puncimban. Nem szóltam semmit, csak kacér mosollyal az arcomon egészen közel bújtam hozzá, majd kigomboltam és kicsit lejjebb csúsztattam a nadrágomat úgy, hogy a bugyim teljesen kilátsszon. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy remélem a többiek mind el vannak foglalva és senkinek nem jut eszébe épp most odajönni. Láttam, hogy fél szemmel azért ő is körülnézett, hogy nem téved-e mégis arra valaki, ám ugyanekkor a keze elképesztő fürgeséggel már benne is volt a bugyimban. Végigsimította selymesen sima szeméremdombomat, majd az ujjával elkezdett körözni a csiklómon. Hihetetlenül finoman és gyengéden csinálta, miközben a másik keze felkúszott a blúzom alá, és ugyanazzal az ügyességgel, mellyel az előbb a bugyimba, most a melltartómba nyúlt, és nem durván, de erőteljesen megmarkolta a mellem, mialatt egyre szaporábban szedte a levegőt. Annyira felizgultam, hogy teljesen megszűnt számomra minden más körülöttünk, lehunytam a szemem és mélyen felsóhajtottam az élvezettől.
Csak akkor ocsúdtam fel pár percnyi mámoros állapotomból, amikor hirtelen elengedett mindkét kezével, mint aki megijedt valamitől. Összerezzentem, az jutott eszembe, hogy csak nem látott meg minket valaki, de szerencsére nem, ezért kicsit kérdőn néztem rá, hogy mi a baj. Kezét a combomra tette, és fátyolossá vált hangon suttogta:
- Ez igen, szivecském... Abba kellett hagynom, különben nem bírok magammal és az asztalra fektetlek, bárki is látja.
- Én meg legszívesebben azt mondanám, hogy csináld! ziháltam izgatottan, miközben megfogtam és a körmeim hegyével lágyan cirógattam a combomon pihenő kezét.
- Tudom, éreztem az előbb, hogy mennyire kívánod, és én se vagyok vele másképp, elhiheted. Nézd csak... ahogy ezt kimondta, az ölébe húzta a kezemet és rátette keményre duzzadt, a farmerján keresztül is jól érezhető férfiasságára. Eléggé szűk lehetett már ott a hely, mert kicsit bele is rándult a teste az érintésembe.
- Egy percig sem haboznék a folytatással, de te is tudod, hogy nem épp a legjobb helyen vagyunk hozzá és fejével a többiek irányába biccentett.
- Igen, de akkor mi legyen? kérdeztem némi nyugtalansággal, mert az egymásba nyíló irodák valóban nem teszik lehetővé, hogy egy kicsit hosszabb időre elrejtőzzünk a kíváncsi szemek elől és zavartalanul áldozhassunk a testi örömök oltárán, azt pedig főleg nem lehet, hogy csak az adott pillanatnak élve, amolyan ösztönlények módjára engedjünk a vágyainknak, és akár ott az íróasztalán egymásnak essünk. Viszont annyira akartam őt, hogy akkor és ott talán még az se érdekelt volna, ha mindenki ott áll a fejünk felett, csak hadd érezzem még az érintését. Ő is hasonlóan lehetett vele, mert rövid gondolkodás után azt javasolta:
- Esetleg átmehetnénk az irattárba. Igaz, hogy nem túl kényelmes, de használható.
Közvetlenül az ő irodája szomszédságában van egy elég kicsi irodaszerű helyiség, amelyet csak a régebbi, még le nem selejtezhető iratok tárolására használunk, ezért a berendezése is igen minimális, mindössze néhány iratszekrény és egy kisebb asztal.
- Jó, menjünk. De figyelj csak, valamit tudnod kell. Jelenleg épp nem szedek semmit, és mivel nem gondoltam, hogy így alakulnak ma a dolgok, ezért gumi sincs nálam.
- Nem baj, majd megtaláljuk a módját, hogy jó legyen.
- Ebben biztos vagyok. Most már csak észrevétlenül ki kellene szöknünk.
- Ha nem egyszerre tűnünk el, úgy talán nem lesz annyira gyanús. Majd én megyek előre, te pedig kb. 5-10 perc múlva gyere utánam.
- Rendben, csak el ne kezdd nélkülem!
- Nyugi, még véletlenül se.
Ezen nevettünk egy picit, majd rendbe szedtem félig letolt nadrágomat és feltűrt blúzomat, és főleg az izgalomtól kipirult arcomat igyekeztem rezzenéstelenné tenni, hogy amíg arra a pár percre visszamegyek a helyemre, nehogy észrevegyék rajtam a kolléganők, hogy épp egy apró huncutkodáson vagyok túl, valamint hogy egy nagyobbra készülök. Az a máskor oly röpke idő most kész örökkévalóságnak tűnt, szinte félpercenként néztem az órámra. Úgy 7-8 perc telhetett el, mikor már nem bírtam tovább, és mint akinek valami életbevágóan fontos dolga akadt, felpattantam és szépen kisétáltam az irodából.
Ahogy kiértem a folyosóra és az irattár felé közelítettem, óvatosan körülnéztem, mint valami besurranó tolvaj, és remegő kézzel nyúltam a kilincs felé. Az ajtó tompa nyikorgással kinyílt, és mint aki csak erre várt, drága főnököm máris ott termett előttem, és kétszer is elfordította a kulcsot a zárban. Nem szóltunk semmit, de nem is volt szükség rá, szavak nélkül is pontosan tudtuk és értettük egymás vágyait.
Odaléptünk a kis asztalkához - ami azért annyira nem kicsi, hogy némi terhelést ne bírjon el -, és szinte ugyanott folytattuk, ahol nemrég abbahagytuk. Egy gyors mozdulattal lekaptam magamról a felsőmet, ő pedig ugyanebben a pillanatban már rá is vetette magát a melleimre. A fekete csipkés melltartómat nem vette le, először azon keresztül markolászta, azután kiemelte a kosárból, és elkezdte csókolgatni. Eleinte nagyon finoman, szinte csak simogatta az ajkaival, majd amint a mellbimbóimhoz ért, egyre jobban bevadult, nyalta és szívta őket, ahol csak érte.
- Gyönyörűek a cickóid, nem lehet betelni velük szuszogta elfúló hangon, miközben a kezeivel már a nadrágom gombját kutatta. Segítettem neki, így pár pillanat alatt ez a ruhadarab is lekerült rólam, és ott álltam előtte a szuperszexi fekete tangámban és melltartómban, melyet az imént már félig lehúzott. Imádtam, ahogy kéjsóvár szemekkel végigmért, és valósággal felfalt a tekintetével.
Közben ő is ledobta magáról a pólóját, én pedig széttett lábakkal az asztalra ültem. Elém állt, egyik karjával átölelt úgy, hogy meztelen felsőtestünk összesimuljon, a másik kezét pedig szélesre tárt combjaim közé csúsztatta. Először csak a bugyimon keresztül simogatott, mely az izgalmam hatására már teljesen át volt ázva, majd egy apró, ügyes ujjmozdulattal félrehúzta az útjában lévő falatnyi anyagot, és az egyik ujját bedugta forró, nedves puncimba. Mély, elégedett sóhaj hagyta el a számat, körmeimmel végigcirógattam a gerincét, és az arcomat a válla gödrébe nyomtam. Ezután a nyakát csókolgattam, majd a füléhez érve lassan szopogatni kezdtem a fülcimpáját. Mindez igen jól eshetett neki, mert egyre hangosabban lihegett, és az ujjazása is egyre intenzívebbé vált.
Mikor a fokozódó élvezettől önkéntelenül hátradöntöttem a fejem, hirtelen abbahagyta addigi ténykedését, kijjebb húzott majdnem egészen az asztal széléig, és egyik lábamat az asztalra, majd miután letérdelt, a másikat a vállára tette. Tudtam, mi fog következni, ezért hogy még jobban hozzám férhessen, hátradőltem és megtámaszkodtam a két könyökömön. Így még láttam is, ahogy teljesen szembehelyezkedett a tüzelő puncimmal, és pajkos kis mosollyal kommentálta az elé táruló látványt:
- Milyen szépen kibújt a kis fészkéből - suttogta, és a nyelve hegyével leheletfinoman elkezdte izgatni a megkeményedett, érzékeny csiklómat.
- Azért, mert nagyon ügyesen kicsalogattad - dicsértem meg az eddigi igyekezetét, ami valószínűleg további ösztönzésként hatott rá, mert cserébe mélyen és erősen végignyalt. Felnyögtem és libabőrös lett az egész testem, ahogy meleg és puha nyelvével hosszú felfedezést tett nedvességtől úszó kéjbarlangomban. Ezután ismét visszatért a csiklómhoz és lassú, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte.
Abban a pillanatban azt hittem, hogy ennél jobb talán már nem is lehet, de ekkor azt vettem észre, hogy először egy, majd két ujját dugta belém, és vibráló mozgatással mélyen benntartotta őket. Ezalatt a nyelvjátékát egy percre sem hagyta abba, sőt még tovább erősített rajta, és közben végig az arcomat nézte. Éreztem, hogy már nem sok van hátra, és perceken belül egy fergeteges orgazmusban lesz részem, ami számára is kiderült testem tudatalatti jeleiből. A hátam ívbe feszült, egyre gyorsabban dobáltam a csípőmet, és képtelen voltam uralkodni kéjes nyögdécselésemen.
És ekkor adta meg a `kegyelemdöfést`: a két ujját elkezdte ütemesen ki-be tologatni végletekig felcsigázott, lucskos puncimban, melynek cuppogó hangját hallva aztán végképp elszakadt nálam a cérna, és fejemet hátravetve, egy minden porcikámon végigsöprő remegés kíséretében elértem a gyönyör legfelső fokát. Az agyamra rózsaszín köd ült, és mintha a testemből kilépve, a súlytalan lebegés állapotában száguldottam volna a végtelen felé...
Ahogy kinyitottam a szemem és visszacsöppentem a valóságba, észrevettem, hogy az ujjai még mindig bennem voltak, hogy puncim utolsó lüktetéseit is érezhesse. Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a csúcsra juttatott. Lesegített az asztalról, megsimogatta az arcom, majd mélyen a szemembe nézve megkérdezte:
- Jó volt, édes?
Én még erősen a történtek hatása alatt voltam, remegtem, végtagjaim elzsibbadtak, és nem jött ki egy hang se a torkomon, így nem tudtam semmi mást, csak bólogatni és hálásan mosolyogni rá. De ez is elég volt neki, mert gyengéden magához húzott és átölelt. Ahogy újra ilyen közel kerültem hozzá, láttam, hogy az orra, az ajkai és az álla az én nedvemtől fénylett, valamint a kezeimmel éreztem, hogy a hátán milyen nyirkossá vált a bőre, akárcsak az enyémen.
Percekig maradtunk így összebújva, és mindketten tudtuk, hogy itt még nem ért véget a mai kis kalandunk, sőt a java még csak ezután jött...
Folyt. köv.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Én és a főnököm I. Az irattárban 1. rész
Hozzászólások
JOBB ANNÁL AMIT TI ÍRTOK, ÉN 10 PONTOT ADOK RÁ, HOGY EGYENSÚLYOZZAM A TI EGYESEITEKET.AMÚGY SOKAN FOGJÁK OLVASNI, EZ AZ AMI BOSSZANT TITEKET.