Emlék

/egy E-mail hatására/

Egyedül vagyok a lakásban. Teljes csend honol. Szinte fizikailag fáj a nagy csend. Éjjel 4 óra van. Felmegyek az emeletre, a hálószobába. Most ez is üresen tátong, üres a hatalmas francia ágy is. Szinte betölti a szobát, némán ?rködve a hálószobánk titkain! Az ágyon kívül csak egy nagy ódon komód van a szobában rajta hatalmas tükör, és rengeteg cserepes virág. Természetesen mindez a feleségem ízlésvilágát tükrözi, ? rendezte így be, bár nekem is nagyon tetszik. Olyan békés és megnyugtató az egész szoba légköre.

Kitörve a szoba keltette b?vkörb?l, odalépek a komódhoz, és kihúzom a fels? fiókot. Ódon kinézete ellenére könnyedén jár a fiók. Mélye feleségem intim ruházatát rejti a melltartótól a harisnyán keresztül a csipkés tangákig. Reggelente félórákat tudott turkálni, válogatni benne a kedves, mire a hangulatának megfelel?t meglelte. Most én rajtam a sor, hogy alaposan felforgassam a fiók tartalmát.

Hosszasan válogatok a harisnyák között, mire sikerül egy lehelet vékony testszín? darabot kihalászni. Úgy gondolom, hogy ez éppen jó lesz. Leteszem a franciaágy szélére. Most következhetnek a melltartók. Itt már koránt sincs olyan nagy választék, mint a harisnyák között, de azért akad pár izgalmas darab. Kézbe veszem ?ket egyesével. Érintésükt?l, illatuktól, látványuktól egészen meglódul a fantáziám. Szinte itt érzem kedvesemet magam mellett, ahogy magára veszi a csábos fehérnem?t, és körbeforog a komód tetején álló nagytükör el?tt.

Gyönyör? n?! Nem túl vékony, de nincs is elhízva. A b?re feszes, bársonyos, és egyenletesen barna. Feneke gömböly?, mellei mint két tenyérbe ill? alma. Pont, ahogy szeretem. Gyönyörködöm saját fantáziám elém vetített képében. Egy autó húz el az ablak el?tt, ez térít vissza a valóságba. Nagyot sóhajtok, és átkozom azt a holdkórost, aki most az utcákat járva megtöri merengésemet. Kicsit csalódottan választok ki egy csipke szegéllyel díszített darabot. Talán a kedvenc melltartóját. Ezen egy pillanatra eltöprengek, aztán bizonyosság híján odateszem a franciaágy szélére a harisnya mellé. Már csak bugyit kell választanom. Ismét csak nehéz helyzetben vagyok, magával ragadott a b?ség zavara. Nem is gondoltam, hogy ilyen készlete van ezen fehérnem?kb?l. Egyesével nézem át az arzenált. Kiveszem a fiókból, megsimogatom, széthajtom, csodálom. Amit megnéztem, a komód tetejére fektetem. Lassan végzek, de nem tudok dönteni. Egyes darabok láttán felkavarnak az emlékek, mások láttán meg kiül arcomra a csodálkozás, mintha ezt sem láttam volna rajta. Az utolsó darabbal a kezemben tanácstalanul állok. Nem tudok dönteni. Benyúlok még egyszer a fiók legmélyére, és kezembe akad egy díszdoboz. Egy másodpercnyi döbbenet, és eszembe villan, hogy mit is rejt a kis doboz. Els? és egyben utolsó párizsi utunk emléke.

Talán tíz éve lehetett? Nem emlékszem pontosan, de az élmények mégis frissen élnek bennem. Csodaszép volt. Fiatalok voltunk még, és magával ragadott minket a város hangulata. Mindent kipróbáltunk. A francia ételeket, a finom francia borokat, és persze a szexet mindenhol és mindenhogy. Kinyitom a dobozt. Igen, már emlékszem. Jól emlékszem. Egy hófehér enyhén csipkés selyem bugyi lapult a dobozban. Egyetlen egyszer volt rajtad ott Párizsban az utolsó éjszakán.

Délután még utoljára sétáltunk egy nagyot a városban. Akkor láttam meg a boltot. Úgy kellett szinte becibálnom, mert már nem akartad boltra pazarolni azt a kevés id?t, ami még az útból hátra volt. De én ragaszkodtam hozzá, hogy vegyünk Neked valami emléket, amir?l ez a csodálatos néhány nap örökké eszedbe jut majd. Ekkor vettük meg ezt a csipke és selyem csodát. Nagyon drága volt, szinte az összes maradék pénzünk ráment, de nem számított. Csodálatos voltál benne akkor éjjel. Ismét beleesek abba a félig kábult állapotba, és megrohannak a rég átélt, rég elfeledettnek hitt emlékek.

Ismét ott állok a párizsi szálloda szobájában. Éppen a bugyit próbálod fel. Csak ez van rajtad és a csipke melltartó. Talán ugyanaz, mint amit nemrég választottam ki és tettem az ágyra. Ett?l kicsit ismét kizökkenek, de aztán visszaránt magával a kellemes kábulat. A tükör el?tt illegeti magát. Tudja, hogy nézem, és azt is láthatja, hogy milyen hatással van rám. Éppen ezért rátesz még egy lapáttal. Nem bírom tovább, odalépek mögé. Átölelem hátulról és a nyakát veszem célba. Csókokkal borítom. Tettetett felháborodással kérdi:- "Na, mit képzelsz!". Naná, hogy nem tör?dök vele, csak még inkább csókolom, most már a kezem is elindult kalandos útjára. Még csak a fehérnem?n keresztül, de egyre követel?z?bben simogatom. Már hátra vetett fejjel élvezi a játékot, és oldalra fordított fejjel keresi a számat. Kicsit még húzom, és nem csókolom meg, de én sem bírok már magammal. Aztán apránként a kevéske ruha is lekerül, és teljesen átadjuk magunkat az önfeledt szeretkezés csodájának. Hosszan, érzékien szeretjük egymást, hogy minél inkább kiélvezhessük az utolsó órák gyönyöreit. Fantasztikus érzés ilyen önfeledten szeretni, és szeretve lenni. Minden addigit felülmúló élménnyel ajándékozzuk meg egymást. Hogy a fehérnem?t?l-e, vagy az utolsó nap hatására volt annyira fantasztikus, máig sem tudom. Nem is számít.

Hazajöttünk, és boldogok voltunk. Éveken át megajándékoztál a boldogsággal. De ezt a fehérnem?t nem viselted többet. Azt mondtad, hogy csak egy nagyon különleges alkalomra veszed majd fel. Aztán meg is feledkeztünk róla. Azt hiszem most eljött ez az alkalom. És ekkor felberreg az ébreszt? óra, a maga vad és követel?z? stílusában. És ismét itt állok a szobában, kicsit még kábán. Már 6 óra van. Hogy elrepült ez a két óra. Hihetetlen, hogy már két órája válogatok itt a hálószobában. Aztán ezt a bugyit is odateszem az ágyra a többi holmihoz. Visszapakolom a többi fehérnem?t a helyére. Még egy pillantás a fiókba. Betolom, és felveszem az ágy szélére készített ruhákat. Lemegyek a földszintre.

Az el?szobában a fogason vállfán már ott lóg a fehér selyembúzod, alatta a fekete szoknyád, és a fekete körömcip?d. Ezeket délután - amikor én még nem voltam itthon -, szüleid készítették össze. A fehérnem?ket én szerettem volna kiválasztani Neked. Most odateszem a ruhák mellé a harisnyát, a melltartót, és a bugyit. Ismét megrohan egy emlék. Alig néhány nappal ezel?tt történt. Feküdtél az ágyon, és minden bevezet? nélkül azt mondtad nekem, "Ne tartogass semmit egy különleges alkalomra, amíg élsz, minden nap egy különleges alkalom". Most felidéz?dtek bennem ezek a szavak a megtalált fehérnem? hatására. Akkor nem értettelek, de most már nagyon is értem.

Mindjárt itt a reggel. Kimegyek a konyhába, hogy elkészítsem magamnak a kávét, és a reggelit. Utána nemsokára indulnom kell. Már csak egy órám van a készül?désre. Viszem a ruhádat a temetkezési vállalkozóhoz, hogy utoljára lássalak és búcsút vehessek T?led!