Egyetemi lány

Az egyetemi gólyatáborban látta először. Kedves mosolya, nyílt tekintete és nem utolsó sorban gyönyörű teste szinte minden férfitársát meghódította. Néhányan közülük meg is próbálkoztak, de Ő nem engedett magához közel senkit. Mindenkivel kedvesen viselkedett, s bár tudatában volt szépségének, udvariasan sorra visszautasította a próbálkozókat. Az egyik este az ismerkedési est keretében csapatversenyt rendeztek a gólyáknak. A feladatok rendre kínosak és mulattatóak voltak. Kínosak a szereplőknek és mulattatóak a többieknek. Az egyik feladatra önként jelentkezett és véletlenül Ő is bekerült a szereplők közé a másik csapatból. Egymás mellett álltak, kicsit idegeskedve, mi vár rájuk. Az első része egyszerű volt. Ki kellett választani egy színt, majd abból a színből felvenni minél több ruhadarabot.

Neki és a lánynak könnyű dolga volt, fekete illetve fehér ruhája mindenkinek volt. A „neheze” csak ezután következett. A ruhaszámlálás természetesen a ruhák levételével történt. Kicsit szégyenkezett, hiszen nem volt egy kigyúrt alkat. A többiek mellett pedig kifejezetten véznának és esetlennek érezte magát. Végül ott álltak egy szál fehérneműben. Amikor a lányon már csak egy melltartó és bugyi volt, ami természetesen fehér volt, a többiek lelkesen bíztatni kezdték, hogy vegye le azt is.
- Inkább ezt most kihagyom - nevetett, majd a fiúhoz fordult - És Te? Nem akarod növelni a pontszámotokat?
- Nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne rám - válaszolt zavartan. A lány arcán pajzán kis mosoly jelent meg:
- Pedig én még fizetnék is érte. - A fiú döbbenten nézett a lányra, nem tudta viccel vele, vagy komolyan gondolta. Aztán, olyan minden mindegy alapon visszakérdezett:
- És miben fizetnél? Természetben, vagy pénzben?

A lány arca egy kicsit komolyabbá vált, de a szeme tovább csillogott.
- Azt hiszem a pénz túl személytelen lenne. - A fiút elöntötte a meleg. Az a lány, aki eddig mindenkivel elutasítóan viselkedett, most flörtöl vele. De nem volt már ideje válaszolni, mert a játék folytatódott és a lány elsodródott mellőle. A gólyatábor aztán hamar véget ért és megkezdődött az egyetem. A lány más órákra járt, így napközben ritkán látta, az esti bulikon pedig nem igen lehetett beszélgetni. Azt azonban érezte, hogy akár ő, akár a lány érkezik meg később, mind a ketten a másikat keresik a tekintetükkel. Egyszer az egyik csoporttársa még egy gólyatáboros ötletet továbbfejlesztve teaházat nyitott a kollégiumi szobájukban. Itt végre alkalma nyílt beszélgetni a lánnyal.

A félhomály, a gyertyafény, a meleg tea kortyolgatása ideális hangulatot teremtett. Egy két hét elteltével már együtt érkeztek és együtt mentek. Bár számtalan jelzést kapott a lánytól, még mindig bizonytalan volt. Túl szép, hogy igaz legyen - mondogatta magának. Aztán úgy döntött, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból. Sokat gondolkodott, hogy hogyan hívja úgy randevúra a lányt, hogy ha kosarat kap, ne égjen nagyon. Végül az akkor hagyományos módszer, a mozi mellett döntött. A kollégiumba érve megkereste a lány szobáját és bekopogott.
- Szabad - kiáltott ki valaki. Benyitott és szemével a lányt kereste. De csak az egyik szobatársa volt benn.
- Ha Őt keresed, épp most ment zuhanyozni - mondta a szobatárs felpillantva a kezében lévő könyvből.
- Köszi, akkor megvárom kint. - Kiment a folyosóra. Itt legalább tanuk nélkül kaphat kosarat, - gondolta - bár a szobatárs mosolyából úgy érezte, a lány mindent elmesélt róla. - Legalább lesz egy jó napjuk. - legyintett magában.

És akkor meglátta Őt a folyosó végén, a zuhanyzóból kilépve. Mintha egy filmet nézett volna. Szeme minden egyes pillanatot lassítva küldött tovább az agyának. A lányon csak egy alig valamit takaró selyem köntös volt, derekánál lazán megkötve. Ahogy ringó léptekkel közeledett felé, a köntös izgatóan hullámzott a testén, felvillantva combját és melleinek belső felét. A vízcseppek még ott csillogtak a haján, az arcán. Az egyik éppen akkor indult meg lefelé a nyakán, amikor a lány odaért elé. A fiú szótlanul bámulta, ahogy a vízcsepp lassan legördül a keresztcsontok között, majd eltűnik a keblek halmai között.
- Hahó - hallotta valahonnan a messzeségből a lány hangját - merre járnak a gondolataid? - Hirtelen magához tért és ahogy a lányra nézett, látta, hogy pontosan tudja, mi terelte el a figyelmét.
- Izé ... a mozi ... szóval ... én megyek és arra gondoltam, hogy ... nagyon jó kis film ... - dadogott zavartan. - Szóval van kedved?
- Mihez? - kérdezte kedvesen nevetve a lány.

Egy kis hancúrozáshoz - gondolta magában, de hangosan csak ezt mondta:
- Megy egy jó film a moziban és ha van kedved, elmehetnénk együtt megnézni. - Na végre, sikerült kinyögnöm - lélegzett fel és kicsit szorongva várta a választ.
- Persze! Örömmel. Ma este?
- Igen, ma jó lenne. - válaszolt megkönnyebbülten. Megbeszélték a részleteket, aztán elváltak. Az este végén hallgatagon sétáltak a kihalt utcán. A lány törte meg a csendet.
- Nincs kedvem visszamenni a koliba, nincs ötleted hova mehetnénk?
- Hát, mivel minden zárva van, csak az albérletem tudom ajánlani.
- Házinéni?
- Egy hónapig nem lesz. Rokonoknál van Pesten.
- Akkor gyerünk - fogta meg a kezét a lány és húzni kezdte. Hamar odaértek a házhoz. Felmentek az emeletre. A fiú kissé remegő kézzel nyitotta ki az ajtót. Udvariasan maga elé engedte a lányt, majd becsukta az ajtót. Felkapcsolta a villanyt, ami azonban abban a pillanatban meg is adta magát a sorsnak. Vak sötét lett.
- Egy pillanat, mindjárt felkapcsolom a szobában a lámpát - mondta a fiú és elindult. De beleütközött a lányba és, hogy megakadályozza a földön landolást, átölelte. Az orrát megcsapta a lány illata.

Körülölelte és behatolt a zsigereibe. A lány lassan hozzásimult. Érezte, ahogy mellei a mellkasának feszülnek és a lehelete a száját csiklandozza.
- Mire vársz még? - sóhajtotta halkan a lány. Lassan megcsókolta a lányt, kiélvezve puha szájának ízét. Apró, puha csókokat váltottak, aztán a nyelvükkel tapogatták körbe egymás ajkait. Végül összecsaptak a nyelvek. Addig mozdulatlan testük életre kelt. Kezük elindult egymás testén és egyre szenvedélyesebben fedezték fel a másik test rejtett zugait. A fiú érezte, hogy férfiassága szinte szétfeszíti a nadrágját. Lassan imbolyogva, de el nem szakadva a lánytól, folyamatos simogatás és csókolgatás közben a szobája felé vette az irány. Az a néhány lépés, amit máskor másodpercek alatt tett meg, most hosszú útnak tűnt. Az ágya szinte elérhetetlen messzeségben volt, bár a hozzá vezető út most gyönyörrel volt kikövezve. Közeledve az ágyhoz elkezdték lesimogatni egymásról a ruhát. Ajkuk szinte nem is vált el egymástól. Mint a szomjhalál küszöbén állók, úgy itták egymás szájáról a gyönyört.

Végül elérték az ágyat. A fiú egyensúlyát vesztve dőlt hátra, egyetlen alsónadrágban. Előtte ott ált a lány egy melltartóban és bugyiban.
- Most megszámoljuk az utolsó pontokat - súgta a lány, utalva a gólyatáborra és kecses mozdulattal levette a melltartóját. A fiú áhítattal szemlélte a beszűrődő fényben a lány kívánatos melleit, majd felült, magához húzta a lányt és belecsókolt a hasába. Kezét a lány hátáról előrecsúsztatva, szinte nem is érintve végigsimította a telt kebleket. A lány finoman eltolta a kezeit és hátradöntötte a fiút.
- Az előleg megvolt, mutasd a portékád - mondta mosolygó hangon, majd leguggolva a térdéhez, megszabadította a szorossá vált ruhadarabtól. A fiú behunyta a szemét, ahogy a lány kezébe vette férfiasságát. Földöntúli kéj öntötte el. A lány először kezével, majd szájával is kényeztetni kezdte a fiút. Ő pedig elmerült a gyönyörben. Nem telt el, csak egy-két perc és úgy érezte nem bírja tovább. De a lány mintha csak megérezte volna, az utolsó pillanatban útját állta a gyönyörnek, majd újra kezdte az édes kínzást. Ezt már nem tűrhette a fiú. Felállt és magához húzta a lányt.
- Nem bírom tovább - mondta.

Most a lány feküdt az ágyra és végre róla is lekerült az utolsó ruhadarab. A fiú melléheveredett és csókolgatni kezdte a lány arcát, száját, szemöldökét. Majd továbbhaladt a nyaka felé. Ez mindig is a kedvence volt. Kezével, amivel a lány combját simogatta, érezte, hogy a csókjai hatására finom libabőr önti el a lány testét. Tovább becézgette a lány nyakát és vállát, miközben kezével áttért a lány selymesen gömbölyű kebleire. A mellbimbók azonnal reagáltak a finom érintésekre és szinte kiabáltak a fiú szájának. Ő engedelmeskedve a kérésnek apró csókokkal váltotta fel keze becézgetését. A lány finoman megfogta a fiú kezét és lefelé irányította. Neki sem kellett több bíztatás, örömmel fedezte fel az addig még érintetlen területet. A lány szeméremdombjáról indulva suhant végig a keze a gyönyör kapuján, majd a szétnyíló combok belső felén. Apró, koncentrikus köröket írt le keze a keze, egyre közelebb és közelebb haladva a lány legérzékenyebb pontjához. Amikor elérte a kicsit szétnyíló ajkakat, finoman végigsimította a nedves bejáratot. A lány összerándult a finom érintésre és halk nyögés hagyta el a száját.

A fiú tovább folytatta szájával a keblek, kezével a lány bejáratának kényeztetését. A lány egy ideig tűrte a becézgetést, aztán hirtelen felült és hátára fordítva a fiút ráült a hasára. Majd csípőjét lassan lefelé mozgatva rácsúszott a fiú szerszámjára. A kéjtől nedves barlang úgy fogadta be a fiút, mintha mindig is erre várt volna. A lány lassú, ringó csípővel, mélyről jövő nyögésekkel kezdett el mozogni. Kisvártatva elkezdett egyre gyorsabban előre-hátra csúszkálni. A fiú a lány csípőjére tette a kezét, úgy próbálta valamennyire visszafogni a lányt és késleltetni saját gyönyörét, de a lány mozdulatait már nem lehetett kordában tartani és néhány másodperc múlva a fiú gyönyöre utat tört magának. Ahogy a lány megérezte magában a fiú férfiasságának pulzálását, hangos kiáltással követte őt a gyönyör útján.