Egy esős nap éjszakája.

Azon a napon senki nem gondolta volna, hogy ilyen meleg ,fülledt lesz az este ,hiszen egész nap esett az eső. Bent kucorogtam a szobámban, és mérhetetlenül unatkoztam. Csak én tudok ilyen nagyon ,szinte fájdalmasan unatkozni. Sajnáltam magam. Rettenetesen sajnáltam. Elképzeltem magamban, hogy így látna egy lány!! Szakadt koszos gatya rajtam, kócos kissé göndör szőke , inkább fehér haj... hajjjjh..., vastag szemüveg, FOGSZABÁLYZÓ!! Telerakták vassal a pofám. A kurva életbe pedig most vagyok a legszebb férfikoromban! Persze leszámítva azt, hogy kissé későn vették észre, (na jó szóval elhúztam ameddig lehetett) a fitymaszűkületem. Minden mozdulatom éreztem, és a hirtelen mozdulatot nagyon éreztem. Határozottan hatványozottan!! Persze semmi az ahhoz, amit most érzek, ez iszonyú fájdalom, de mégis mosolygok, mosolygok mert boldog vagyok! BOLDOG!! De ne szaladjunk előre.

Szóval, elállt az eső, és pillanatok alatt felszáradt az aszfalt, pedig már kellemesen hűvös volt. Az addigi szél elállt, és valami sűrű, fojtogató kulimászba keveredett a város, kitártam az ablakokat, és akkor megláttam. Megláttam a világos ablakot, és elfelejtkeztem a fájó fütyimről, a fogszabályzóról, és a forróságról, és megjelent a kép az agyamban A Szomszéd Lány. Már két éve ismerem, kívülről-belülről ismerem minden hajlatát, minden titkát, minden szokását. A teste mint rózsaszín hab, a haja mint fekete hab, a szája mint piros izé, szóval puncija sűrű fekete bozont között nyíló vérszínű rés, hófehér lábak közt. Hhhh!!! Persze rohantam apám szobájába a látcsőért. A múltkor visszakérte, remélem nem szúrta ki ő is a kis ribanc szobáját. Mit is gondolok!!
- Bocsáss meg nekem Dóri, többet nem mondok ilyet, fogadkoztam. Dórának hívják. - És most mosolyog . Kicsit kajánul, de a fene bánja.

Folyt köv.:)