Egy asszony naplójából - Hegyek varázsa

Éjjel esett a hó. Amikor csörgött a vekker, már hallottam. Ilyenkor a kocsik kereke tompábban zörgött. A frissen esett hó felfogta a hangokat. Fáradtan kászálódtam ki az ágyból, és az ablakhoz léptem. Minden csupa fehér volt. De itt a városban, még a fákra hullott pelyhek is szürkék voltak. Eszembe jutott a tavalyi sítúránk.

Az Alacsony Tátrába mentünk. Egésznap vezettél, és nagyon jókedvünk volt. A kocsi fűtése kellemes meleget varázsolt körénk. Amikor átléptük a Szlovák határt alig vártuk, hogy az első falunál megállhassunk egy kis pihenőre. Te kávét ittál, én pedig finom cseh sört. Hiába tiltakoztam, hogy nekem nem kell, mert te nem ihatsz, akkor is megrendelted. Az asztal alatt kezed vándorútra indult. Bolondos játékba kezdtünk.
- Az nem az én lábam, hanem az asztalé. Másokat fogdosol az asztal alatt? – évődtem.
- Remélem nincs az asztalnak férje, mert akkor bajban vagyok.
- Ha kifelé valamelyik asztal bokán rúg, akkor volt férje – nevettünk, alig bírtuk abbahagyni. Már mindenki minket nézett, de eluralkodott rajtunk a mindent elsöprő jókedv. Te most már az én térdemet simogattad. Rendeltünk ételt is, és valamivel csendesebben megebédeltünk. A kocsiban közben hideg lett. Kezünket dörzsölve ültünk be. Járattad a motort, a fűtés melege párássá tette az ablakot. Áthajoltál hozzám, és hosszan, érzékien megcsókoltál.
- Már alig várom, hogy odaérjünk. Meglátod, hogy milyen szép.

Laci már járt ezen a helyen ősszel, valami konferencián. Én akkor nem tudtam menni, mert vizsgáztattam. Lelkesen mesélt a gyönyörű tájról, és a barátságos kis szállodáról. Boldogan terveztük a hosszú hétvégét.
- Még mindig fázom – mondtam, amikor az autópályára kanyarodtunk.
- Nyissad ki a kesztyűtartót, találsz ott valami kis melegítőt. – Kinyitottam. Unikum, meg pohár. Imádtam, amikor ilyesmivel lepett meg kedvesem. Töltöttem, és lehúztam a pohár italt. Szememet lehunyva élveztem, ahogy átjár, nem csak az ital, hanem a szerelem is. Már szürkült, amikor a szálló elé kanyarodtunk. Tényleg gyönyörű a hegyoldalba simuló épület. Ablakai meleg fénnyel hívogatóak. Bent a hal puha szőnyegekkel bélelt. A recepciós pultnál egy idősebb házaspár. A férfi magas, őszes halántékú, még mindig jóképű. Az asszony finom, elegáns. Régi ismerősként üdvözlik a férjemet. A formaságok rutinszerű gyorsasággal folynak. Most veszem csak észre, hogy a férfi magyarul beszél. Jól esik a gesztus. A lift suhan velünk a harmadikra. A tulaj fia kísér fel minket. Tágas tiszta folyosó.

Virág minden ablakban. A szoba tiszta, tágas és ízléses. Hozzá hatalmas erkély. A sarokban tv és egy hifi berendezés. Boldogan vesszük birtokba. Finom meleg van. Kipakolom a bőröndöket a gardróbba, aztán bekukkantok a pici fürdőszobába is. A szokásos berendezés. Kád, WC, mosdó tükörrel.
- Gyere ki az erkélyre! Nézd, milyen szép! – kilépek az ajtón, de nem nagyon látni már. A hegyek körvonalain, és sötét erdőfoltokon kívül semmi. Kedvesem látta csalódottságomat. Megsimogatta hajamat, és halkan, megértően mondta:
- Majd reggel, akkor majd meglátod. - Lementünk vacsorázni, aztán zuhany, majd a finom, kényelmes francia ágy. Laci fáradt. Ahogy lefekszik, már alszik is. Én félálomban lebegve mérgelődöm. Ha nem lennénk már 5 éve házasok, most biztos szeretkeznénk, bár milyen fáradtak vagyunk. Bánt, de aztán rájöttem, hogy igazán nem hiányzik nekem sem. Elaludtam. Reggel, éppen, hogy szürkült, arra ébredtem, hogy Laci mellém bújt. Hátamnak feszült merev szerszáma. Nyakamat, vállamat csókolgatta.
- Csak nem akarsz valamit tőlem? – fordultam felé, és orrára adott puszival viszonzom csókjait. Keze hálóingem alatt kalandozott már. Szeretett ilyenkor szeretni. Amikor még az éjszakai ellazulástól meleg ölem, és a még ébredező izmok lágy melegsége hamar erotikus mámorba ringathatóak.

Hálóingemet mellem fölé húzta, és mellbimbóimmal játszadozott. Jólesett a finom gyöngéd érintés. Gyors csók a köldökömre, aztán arca eltűnt kinyíló combjaim között. „Most! Most mindjárt nyelve csiklómhoz ér.” gondoltam, és behunyt szemmel vártam az érintést. Mikor valóban megtörtént, összerándultam a kéj első morzsájától. Lassan, leheletfinoman érintette kedvesem nyelvét csiklómhoz, aztán végignyalta nagyajkaimat, majd hüvelyembe dugva nyelvét orrával dörzsölte gyöngyöcskémet. Behunyt szemmel élveztem mozdulatait. Mikor már zihálva vettem a levegőt, szerelmem föltérdelt, és egy rántással belémhatolt kőkeményre duzzadt hímtagjával. Elélveztem tőle. Ő pedig nem mozdult. Orgazmusom rángásait élvezve hajolt fölém. Aztán mikor elcsitultam, két, három lökéssel élvezett el ő is, belémeresztve forró magját. Mellém hengeredett, és én, mint már oly sokszor, befészkeltem magamat ölébe. A paplant magunkra húzva, ismét elaludtunk. Arra ébredtem, hogy kint áll az erkélyen.
- Felébredtél?
- Igen – könyököltem fel az ágyban.
- Odakészítettem a kabátodat, gyere ki, és most nézz körül! – fölvettem a kabátomat, és kiléptem az erkélyre. Kezembe pezsgős poharat nyomott kedvesem. Odakint szikrázóan sütött a nap. Szemközt a hegyoldalban apró kis hangyaemberek síeltek. Az erdőket friss, hófehér hó takarta, és minden olyan volt, mint egy mesevilágban. Megnyugtató. A szeretkezés, az erdők, és a csúcsok is. Talán ez a hegyek varázsa.

Hirtelen összerezzentem. „Elkések!” villant az agyamba. Gyors tusolás, magamra kapkodtam a ruhát, kezemben szendviccsel rohantam a buszhoz. A megállóban kismillióan. Nem tudom, hogy a BKV évről, évre miért nem tud megbirkózni az első hóval?! Lemondóan néztem végig a tömegen, és elindultam a metró felé. A csizmám csúszkált a letaposott hóban. Ilyenkor annakidején mindig elkísértél.