Az utolsó áldozat

A nő vérvörös karmait kocogtatta a bárpulton. Nem volt ideges a megbízása miatt, csak türelmetlenkedett. Még ezt megcsinálja, aztán vége, befejezi. Már többször mondta a megbízójának, hogy kiszáll és most tényleg vége. Elvégre a pénzre már sosem lesz gondja többé az életben, és még előtte az élet, hiszen csak 33 éves. Be fogja utazni a világot.

- Egy martinit kérek jég nélkül-mosolygott a pincérre.

Lassan kortyolgatni kezdte az italt. Igen, ott van. Jóképű, talán 40 éves lehet. Áldozata egyedül ült az asztalán, amelyet egy elegáns lámpa fénye vont sárgás félhomályba. A pasi őt nézte.

Úgy tett, mintha nem venné észre, de közben oda-oda pillantott. Jóképű, veszettül jóképű, legalább a munka egy része nem lesz kellemetlen, nyugtatta magát. A pasas félénken rámosolygott és a nő egy halvány arcrándítással viszonozta a kedvességet. Nem szabad túl elutasítónak lennie, ezt a pasast ma meg kell hódítania. És likvidálnia. Fogalmas sincs miért, de nem is érdekelte. Egymilliót kért érte és megadták. A többi nem számít.

- Hölgyem, itt a martini.

Kérdőn nézett a pincérre.

- Az az úr rendelte önnek - mutatott vékony ujjával a fiú a fickóra, aki mikor meglátta, hogy ő van a figyelem középpontjában, bátortalanul integetett.

-Rendben, köszönöm - felelte és felkapta a teli poharat.

Idáig minden ok. Felállt és elindult a távoli asztal irányába. Csinosan volt öltözve, de ez elengedhetetlenül a szakmájához tartozott. ha célt akar elérni, akkor minden nőiességét latba kell vetnie és szerencséjére a sors nem volt szűkmarkú mikor őt megalkotta: formás mellek, izmos lábak, bájos pofika. A többit maga is meg tudta csinálni, csak egy kis odafigyelés kellett: fodrász, manikűrös, aerobic, ruhák. És máris kész a nő, akinek senki nem tud ellenállni. Ez volt a lényeg. Sokkal könnyebben célt ér így, mintha egy bőröndbe rejtett puskával rohangálna a városban, és különböző toronyházakba állítaná fel a lőfegyvert. Neki a csinosság volt a fegyvere.

- Jó napot, köszönöm az italt.

A férfi teljesen zavarba jött, azt se tudta mit csináljon. Végül nagy nehezen kimászott.

- Kérem... foglaljon helyet - hebegte.

Látszott rajta, el sem hiszi, hogy egy ilyen bombanő szóba áll vele.

- Mi járatban van itt? - kérdezte a nő

És csevegni kezdtek. A nő kortyolgatta a martinit, a pasas pedig whiskyt ivott. Egyikőjük sem akarta túlzásba vinni, a nő azért mert a feladat végrehajtásához szüksége volt a józanságra, a pasas pedig azért mert nem akart leégni és talán azért, mert remélte hogy komolyabbra is fordulnak a dolgok. A nő örült, mert a férfin látszott, hogy pillanatok alatt az ujja köré tudja csavarni, ha még eddig nem tette meg. Imádta, hogy így le tud venni bárkit a lábáról egy röpke fél óra alatt. Egy óra múlva pedig már biztos volt a sikerében, tudta, hogy a pasas bármit megtenne érte.

A férfi is mesélt magáról és ő is. Mikor elkezdett dolgozni, maga köré épített egy személyiséget és ilyenkor nagy hasznát vette. Elvált szülők gyermeke, zongorázni tanult, de sérülés miatt ott kellett hagynia. Elvált, nincs senkije, stb, stb. És persze a megfelelő időben mindig előhúzott a tarsolyából egy-egy pikánsabb történetet. Mindig elhintette a varázsdumát : "még sose mondtam el senkinek", meg hogy "maga az első, akinek elmeséltem". Ettől az áldozat teljes mértékben úgy hitte, hogy valami nagyon bizalmasat osztanak meg vele. Most is így tett, a pasas először elvörösödve hallgatta és a történet végére sem tudott teljesen felszabadulni. De a nő tudta, hogy elérte célját, és a delikvens most még jobban kötődik hozzá mint korábban.

Mikor elérkezettnek látta az időt támadásba lendült, a kezét lágyan a férfi combjára tette.

- Öt perc múlva gyere utánam. 612-es-lihegte.

A pasas leizzadt, el se merte hinni, hogy az megtörténik vele. A nő ellibegett és mikor a lift felé vonult egy aprócska gúnyos mosoly bújkált az ajkán. A sok hülye; hogy mennyire egyszerű egy férfi, mennyire egyszerű, te jó ég!

Másodpercre pontosan öt perc múlva halk kopogtatás hallattszott a 612-es ajtaján.

- Szabad!

A férfi benyitott. Egy szál virágot szorongatott a kezében.

- Milyen aranyos! - bugyogta a nő és elvette az ajándékot, majd egy kis asztalkára tette.

- Nem jön beljebb?
- De, természetesen - makogta a pasas.

A nő lehuppant a nagy kanapéra, szoknyája felcsúszott és kivillant alóla a harisnya csipkés vastag széle. Az áldozat megdermedt és nem tudta elvenni a tekintetét a csodás látványról.

- Na csücsöljön már le! - noszogatta kedvesen a nő
- Ne oda! - hördült fel mikor a férfi a fotelbe próbált befarolni. - Hanem ide mellém! Csak nem fél?
- Ugyan - felelte idegesen a pasas és odaült a kanapéra

- Maga annyira aranyos! - lihegte a nő és puszit lehelt a férfi arcára.
- Maga pedig vadítóan szép.
- Akkor gyere!

Összeölelkeztek, ajkaik megtalálták egymást, és vad harapdálásba kezdtek.

- Kívánlak! - búgta a démon. Gombolni kezdte a pasas nadrágját és egy perc múlva már minden alsóneműtől megszabadította. Nem szokta leszopni a likvidálásra szánt ügyfeleket, de most kivételt tett, mert tetszett neki a pasas. Hanyatt döntötte és a merev péniszre vetette magát. Szájával nyúzni kezdte a férfiasságot. És élvezte. Harapdálta, kényeztette, szívta , végignyalogatta az ereket, megharapdálta a heregolyókat, szóval a teljes orális arzenált bevetette.

Szerette a szexet és ezt is kedvelte a munkájában, hogy ő dönthette el mennyit és hol és hogyan. A megbízókat csak az eredmény érdekelte a többi nem, így az áldozat kilétén kívül ő döntött mindenben. És szerette ezt a szabadságot.

Hosszú percekig kényeztette a férfit, aki hörgött, fuldoklott, úgy látszik még sosem élt át ilyen örömöket. Nem is mert megmozdulni, a nő volt kénytelen a pasas kezét a fejére tenni.

A pasas bírta, tűrte a kínzást, néha már volt mersze és meg-megszorította a nő dús fekete haját, de tovább nem merészkedett. Aztán elélvezett és a nő hűségesen befejezte a feladatot.

Az áldozat hangosan hörögve lihegett a kanapén, és félig csukott szemeivel kísérte a nő mozgását, aki még játszani akart. Kibújt a ruháiból, erotikus tánc kíséretében szabadult meg a vadítóan szexi fehér csipkés fehérneműjétől. Mikor teljesen meztelen volt, odalépett a pasashoz, és a szája fölé guggolt.

- Nyalj! - utasította az alatta lihegő hímet. Az ilyen félénk férfiakkal így kell bánni, irányítani kell őket, mert különben semmi nem lesz az egészből; csak tutyimutyiznak.

Az izmos nyelv félénken, majd egyre bátrabban végezte a dolgát. A nő kénytelen volt megállapítani, hogy a félénksége ellenére a pasas tudja mitől döglik a légy, mert már a harmadik negyedik nyelvcsapásnál érezte, a nyalakodás okozta élvezetet és lihegni kezdett.

- Tovább! Csináld! - zúgta hörögve.

És a nyelv csinálta, ügyesen, izgatottan, remegve, csapkodva. Meg is lett az eredménye, mert a bérgyilkosnő hangos lihegések és nyögések közepette ért el a csúcsra.

- Még... még... most... jjóóójjóóóó...

Összeesett a heves orgazmus hatására, csípőjét elengedte és a pasas majdnem megfulladt a puncijában. Tény, hogy ez a végcél, de azért még ne most. Hátrább helyezte magát és az időközben újjáéledt férfiasságba ült. A pasas felhördült, a nő megrándult mikor a vastag fallosz elmerült a nedves hüvelyben.

- Dugj, dugj!

Az aktusuk heves volt, főleg a nő irányított de néha a férfi is átvette a kezdeményezést. Ilyenkor felgyorsult a tempó, majd ismét lassultak. Sóhajok, nyögések, sikítások töltötték meg a szobát. A két mezítelen test kezdeti ütemes vonaglása mostanra már egy veszett tánccá alakult, mindketten harcoltak a másik teste ellen, de kölcsönösen megadták magukat és újra átélték a gyönyört.

Vége az aktusnak és a férfi percei is meg vannak számolva. Mikor a nő agyáról leszállt a lila köd és izzadt teste megnyugodott, egy puszit lehelt a kimerültnek látszó férfi szájára, majd kiment a fürdőszobába. Tudta, hogy a pasas nézi, de nem érdeklte. Szegény hím ha tudnád mi vár rád! De nem sajnálta, nem sajnálhatta az áldozatait, hiszen akkor beleőrült volna.

Be se csukta maga után a fürdőszoba ajtaját, odasétált a faliszekrényhez és felkészült. Egy rövid pengéjű kést vett magához, a kedvenc kését. A munka után itt hagy mindent, semmit nem visz magával, csak a ruhát, amibe öltözik, és amely már ide volt készítve. A parókára sincs már szüksége és ledobta magáról. Kinyitotta a mosdó feletti tükrös szekrény ajtócskáját, hogy egy mentolos cukorkát kapjon be. Nem izgult egyáltalán, ez már a sokadik melója, mindent rutinszerűen csinált. De azért egy kicsit a gyilkolás előtt mindig megnőtt az adrenalin szintje és a cukorka megnyugtatta. Becsukta a tükrös szekrényt.

A kés egyszer, halálpontosan csapott le, végig az áldozat torkán, akinek ideje sem volt reagálni, pillanatok alatt kilehelte a lelkét. A széles vágásból ömlött a vér. Ismerte a látványt, csak arra a fehér valamire figyelt fel, mert nem volt szokványos. Egy mentolos cukorka maradványai.

-A bálna a parton - mondta a kagylóba.
- Rendben, Hentes. A pénz átutalva.