Az E-pont

A napilapokból értesültem arról az örömteli tényről, hogy amerikai tudósok egy újabb pontot fedeztek fel a nőn. A pontot E-pontnak keresztelték, amin egy picit bosszankodtam, mert legalább az ábécé rendjét komolyan vehetnék egy kicsit a tudomány mellett. Először a G, aztán az U, most meg az E. A vitaminokkal legalább egy picikét precízebben bánnak, mint a nőkkel. De nem baj, a lényeg, hogy újabb pontot találtak a nőn. Az első kettővel amúgy is remek sikereket értem el, persze nem kis gyakorlás árán. Kisebb könyvtárat is át kellett lapoznom, de nem sajnáltam a fáradságot, elvégre a nő megér ennyit. Még akkor is, ha pontokból van összerakva, ami első pillantásra persze egy picit furcsa. Már úgy értem, ha a férfival veti össze a nőt az ember, ami meg amúgy is abszurd dolog. De ha közelebb hajol az ember a nőhöz, akkor láthatja, hogy a nő tényleg pontokból készült, és azért kenegeti az arcát mindenféle pórustisztító kencékkel.

No nem mintha kéjenc volnék, aki alig várja az újabb és újabb pontok fölfedezését. Sőt. Sokkalta inkább a tudományos érdeklődés hajt, mert végtére is a végtelen kétféle iránya, a végtelenül picike pont, és a végtelenbe szétsugárzó élet az, ami ezekben a pontokban szinte kiabál. Tetszik érteni, hogy is van ez. Persze eléggé bonyolult. De tény, hogy a nő meglehetősen modern, ha már pontokból áll. Vettem ugyanis egy régi könyvet, és megnéztem nagyítóüveggel. Az volt a címe, hogy Ószövetség, és egyáltalán nem állt pontocskákból. Viszont egy másik könyv címe, a "Hogyan legyünk gazdagok tizenkét nap alatt?", az nagyítóval jól látható, apró kis pontocskákból állt. Mert nyilván valami modern készülékkel nyomtatták. No és ott vannak az állatok. Például a cica. A cica nem áll pontokból, ezt tapasztalatból tudom, mert egyszer egészen közel hajoltam hozzá. Sőt, még a halak sem állnak pontokból, mert a pikkelyük olyan, de olyan egyenletes, mint egy igazi kristály. Őket régebben találhatták fel, mint a nőt.

A tudományos érdeklődés annyira föllelkesített, hogy végig sem olvastam a cikket, csak úgy háromnegyed részt. Tudtam, hogy most következik a kísérlet. A sejtjeim bizseregtek. Kapkodva felöltöztem, hogy keressek egy nőt, mert már a G-ponthoz, és az U-ponthoz is nőre volt szükség, és akkor sikerült is találnom, jól emlékszem rá. Nem is kerültek túl sokba. Nyilván most is ráakadok majd egy nőre az utcán, gondoltam. És kipróbáljuk ketten, hogyan működik az E-pont. Állítólag nyomni kell folyamatosan, és nem szabad dörzsölgetni. Sem pedig elengedni. Ez újdonság. És ráadásul nem olyan pajzán helyen van eldugva, mint az első kettő. Sokkal könnyebb hozzáférni, sőt, még le se kell vetkőzni hozzá, és így gyorsabban megy a dolog. Meglehet, ez a találmány külön érdekessége. Fogtam a nőt, és bár nem nagyon akart feljönni velem, de valahogy mégis fölcipeltem. Mondtam neki, hogy van egy újfajta pont, amit alaposan le kell szorítani. Erre azt felelte, hogy neki már a G-ponttal is problémái voltak, és akárhogy próbálkozott, sehogy se lelete. No majd én, mondtam átszellemülten. Csaknem az öndicséret bűnébe estem, miközben bizonygattam, mennyire értek az efféle pontokhoz.

Egy picike kételyem azért támadt, úgyhogy közelebb hajoltam a nőhöz, hátha ő nem pontokból áll. Mert folyton azt hajtogatta, hogy ő más, mint a többi, és ő nem olyan lány. De még a hangulatlámpa fényében is látszott, hogy tévedett. Ez a fajta nő is pórusos volt, mint a többi, úgyhogy egészen biztosan különféle pontok vannak rajta, töprengtem, amelyek nyomkodásakor különféle effektusokat lehet kiváltani. Ez borzasztóan érdekelt, mert ezek szerint a nő képes megvalósítani a pont euklideszi ideáját, s egyesíti magában a mindent és a semmit. A végtelen szabadságot, és a végtelen önmagába fordulást. A nő közben levetkőzött és lezuhanyozott, pedig mondtam neki, hogy erre semmi szükség. Csodálkozva nézett rám, de azért is lezuhanyozott. Nem baj, gondoltam, a pont biztosan megmarad, hiába csutakolják. Olyan, akár egy láthatatlan tetoválás. Kikészítettem az újságot az ágy mellé, és amikor a nő kibillegett a gőzből, nyomban nekiláttam megkeresni rajta a pontot. Valahol a nyak tájékán volt, szimmetrikusan két oldalt. A nyaki verőér fölött. Ott jól megnyomtam a pontot, és nyomtam vagy öt percig, amíg el nem fáradtam, a nő meg egészen el nem ernyedt. A pont tényleg hatásos volt! A nő szemei kidülledtek, rángatózott, a teste megfeszült, aztán hirtelen ellazult.

Ez általában így szokott lenni, persze némi egyéni eltérésekkel. Csak a szemei akadtak fenn furcsán, de nem baj, úgyis le akartam takarni egy pokróccal, mert eléggé csúnyácska egy nő volt. Másnap reggel a nő még mindig ott feküdt, és a szemei még mindig fönn voltak akadva. Akkor már sejtettem, hogy valamit elronthattam rajta, és gyorsan végigolvastam a cikket. Ördögöm volt! Az E-ponttal a nőt ki lehet kapcsolni, írta az újság. E mint end. Hála istennek - gondoltam. Akkor még sincs nagy baj. És szégyelltem is magam, amiért nem jutott az eszembe korábban, hogy a nőn kell lennie egy olyan pontnak is, amit ha megnyomunk, akkor a nő kikapcsol. Elvégre a tévén, vagy a mikrohullámú sütőn is van ilyen gombocska. Viszont hiába tapogattam a nőt, visszakapcsolni nem sikerült. Pedig szinte mindenütt megnyomtam. Az újság is megírta, hogy egy ideig kísérleteztek a visszakapcsolással, de mivel erre komolyabb igény nem mutatkozott, a kutatástól megvonták az állami támogatást. A félsiker is siker, villant át az agyamon. Majd egyszer, talán, később. Addig eléldegél a pokróc alatt, mint a befőtt. Majd fűnek-fának eldicsekszem vele. A végtelen szabadság és a végtelen magába fordulás pontjainak egységét ugyanis a pokrócom alatt is épp úgy hirdetni fogja.