Álom 4/3

Erőteljes rázásra ébredt. Öt lány állta körül az ágyát, várva, hogy végre felébredjen.
- Mi nem akarunk a városnéző programon részt venni, hanem elmegyünk napozni, strandolni. Ha akarsz, velünk jöhetsz! A parányi fehérneműben, babydoll-ban ácsorgók láttán ugyan eszébe jutottak a tegnapi élmények, átfutott rajta némi aggódás, de már rutinosan bólogatott-válaszolt:
- Persze. Mikor induljunk?
- Ők ketten előremennek, vesznek kaját, innivalót és a buszpályaudvaron félóra múlva bevárnak minket.

A fiú felült az ágyán és már csak kicsit zavarta a közömbösség, hogy mint más neművel senki sem foglalkozik. Leplezetlen érdeklődéssel bámulta a többieket, ahogy öltöztek, vetkőztek, mosakodni indultak, pakoltak, fecsegtek. Kifigyelte, hogy azok, akik meghívták bugyi, póló, szoknya, szandál összeállítást öltöttek magukra, fürdőruhát egyiknél sem látott. A kis csomagjukba törölközőt, zsepit, édességet látott, hogy dobáltak. Indult, hogy összekapja magát. Már nem zavarta, hogy pisilés közben rányitottak "Bocsi" és otthagyták, fel sem nézett fogmosás közben a lengén ki-be járkálókra. Az ágyon hagyott zsákjából csak kiránduláshoz szükséges törölközőjét vette ki és a kijárat felé indult. A buszon a lányok elmondták, hogy korábbi osztálykirándulásaikat mindig ide szervezte az ofő, mert itt élnek rokonai és, hogy már évekkel ezelőtt felfedeztek egy parányi szigetet a folyóban, oda járnak napozni. Az öt ember folyamatos fecsegéséből azt is kihámozta, hogy ők egyfajta véd és dacszövetséget kötöttek, aminek az a lényege, hogy bár nőgyógyászatilag szüzek, nem tagadnak meg maguktól semmilyen erotikus élményt, de a tényleges coitust kerülik. Azt is mondták, hogy vegye megtiszteltetésnek meghívását, amit visszafogottságának, szerénységének köszönhet. Korábbi fiúismerőseik coitus mániásak voltak, velük nem tudtak mit kezdeni. Mire mindez kiderült, a harmadik megállónál leszálltak.

Balra a nagy semmi, több száz méterre néhány tanyaépület, jobbra, százötven méterre a folyót szegélyező fasor. A lányok elmondták, hogy a partról indulva apró gátakkal összekötöttek sok kis szigetet nyilván valamilyen folyószabályozási munka részeként. A cél az utolsó kis homokpad volt a folyó közepén, nagyjából százötven-százötven méterre mindkét parttól. A vízhez érve a fiú csodálkozva figyelte, hogy mind az öten levették a lábbelijüket és a bugyijukat. Prűdnek nem mondta volna magát, de magamutogatónak se, ezért csak a cipőjét vette le. Hamar kiderült rosszul tette. Az egyes szigetecskék közötti részeken hol száraz lábbal, hol térdig vízben és bizony néhol ágyékig érő vízben gázoltak. Ilyenkor csomagjukat és szoknyájukat magasra emelve haladtak. Öt gyönyörű pucér fenék ment előtte. Emelkedő lelkesedését a hideg víz hűtötte le. Magában legyintett: - Majd megszárad a nadrágom. A szigetük száz méter hosszú és tíz-tizenkét méter széles isteni puha homokos terület volt, két csenevész, éppen csak árnyékot adó fa, meg néhány szúrós bokor árválkodott rajta. A kis csapat, ahogy odaértek lepakolt a nagyobbik fa árnyéka alá, és megszabadult minden ruhájától. A fiú ugyan még mindig idegennek érezte a meztelenséget, de követte a többiek példáját. Leterítgették törölközőiket, meg egy a turistaszállóból kilopott plédet és elkezdték "berendezni" a táborhelyet. Ketten, a vízparton maricskoltak ki némi homokot az üdítős palackoknak, lévén közel, s távol az a leghidegebb hely. Ketten a homokos talajon méricskéltek és kis tanakodás után két párhuzamos vonalat húztak egy bottal. Egyikük pedig szendvicsek készítésébe fogott. A fiú tétován ácsorgott, azt sem tudta hova nézzen. A két guggolót, ahogy az italhűtőt készítik, a vonalhuzigatókat amint lehajolva, feneküket pucsítva egyezkednek, a kajákkal matatót, egyik szebb és izgatóbb volt, mint a másik.

Soha ilyen látványban nem volt része. Evés közben nem bírta ki a kíváncsiságát és elmondta, hogy azt érti, a gödör minek de, a két csíkot nem. A lányok vihogva adták elő, hogy megirigyelték a fiúk távpisilési versenyét és maguk is, rendeztek ilyet az elmúlt években itt a szigeten. Most felrajzolták az eddigi rekordot és kíváncsiak meg tudják-e dönteni. Pár falat után bementek a vízbe a meleg ellen megmártózni. A srác meglepve fedezte fel, hogy az előbbi guggolók kisajkai, amelyek akkor lelógtak, mint egy kakastaréj most a hideg vízből kijött és éppen leheveredett lányoknál nem látszik. A nagyajkak szorosan összezáródva, szinte rés sem látszik. Szóvá is tette észrevételét. A többiek kíváncsian méregették egymást, és aztán nevetve megegyeztek, hogy a fiú is jó lenne hőmérőnek, mert, hogy ő is igencsak összehúzódott. Rövid idő múlva egyikük jelezte, vizelnie kell. Odacsődültek a mércéhez, s zajosan felügyelték, hogy pontosan a vonalon álljon, nehogy csaljon. A versenyző, mutató és középső ujjával kicsit szét és előre fel húzta nagy- és kisajkait aztán nagy levegőt véve spriccelt. A többiek vihorászva állapították meg, ez kevés. A fiú mélázva gondolta: - Mi mindent nem láttam én még! A nap folyamán a jelenet mindenkivel megismétlődött, de csak a fiú szárnyalta túl a csúcsot, ám őt nevetve kizárták, mondván segédeszközt használ. Dél körül, több mártózás, pancsolás után, a társaság pilledten, tagjaikat szanaszét dobálva hevertek a rongyokon. A fiúnak már korábban feltűnt az egyik lány, aki a körülményekhez képest igyekezett a háttérben maradni. Míg a lányok napoztak a sziget homokjából tekintélyes méretű homokvárat épített unalmában. Napozni sosem szeretett, a mozdulatlanul fekvő lányok sem érdekelték egy idő után.

Most azonban a kiszemelt lány a versenypálya felé indult, de csak egyedül. Óvatosan, hogy többiek ne vegyék észre utána ment. Ám, hogy a többiek nem álltak mellette, nem bíztatták, lány vonakodott.
- Nem megy!
- Kár, mert igazából még sose láttam, hogy jön ki belőletek.
- Tényleg? Hát szó se róla, még én sem láttam fiút egészen közelről.
- Na, akkor jól egymásra találtunk! - mosolyodott el a fiú.
- Próbáljuk meg, fedezzük fel egymást! - egyezett bele a lány, azzal intett, hogy menjenek a homokvár takarásába. Ott leült, majd hanyatt dőlt, felhúzta a térdeit, szét és fel húzta az ajkait.
- Na most figyelj! - A srác mellé térdelt és kíváncsian bámulta a gyönyörű rózsaszín vulvát. A lány nagy levegőt vett, nagyot nyomott és sugárban spriccelt.
- Jé! - bukott ki a fiúból.
- Te jössz! - ült fel a lány.
- Hát az nem olyan egyszerű. - magyarázta a fiú. - Merevedéskor elzáródik a húgyvezeték.
- Hát hol merev ez, hiszen lóg? - Naiv természetességgel kérdezte és nyúlt felé.

A marokra kapott bot azonban az elmúlt éjszakai csapások ellenére is pillanatok alatt bevetésre készen állt az érintéstől.
- Vau! - fakadt ki a lány. - Így elhiszem, hogy nem tudsz. Menjünk be a vízbe, én leöblítem magam, te meg lehiggadsz. Miután kiöblítette az ágyékát a lány, a fiú is némileg megnyugodott és be tudta mutatni távlocsoló tudományát. Meglepetésére, ellentétben a délelőtti tartózkodásával, most őszinte kíváncsisággal, egészen közelről vette szemügyre a lány a műveletet és az eszközt. Közben kifakadt:
- Hova csudába fér belém egy ilyen micsoda? - A fiú vicces akart lenni: - Mutasd, megnézem! - Elképedt, amikor a lány egy spontán - Oké! - után hanyatt dőlt, felhúzta a térdeit, s így szólt: - Nézzed!

A lány mögé térdelt és a lány fenekét, felhúzott térdeivel együtt, ráemelte az összezárt combjaira, ilyenformán csaknem az ég felé meresztve a csillogó ajkakat.
- Na mit látsz? - A hangban, az eredendő kíváncsiságon kívül semmilyen zöngét nem érzett a srác, ezért kezdődő zakatolását legyőzve, tárgyilagos hangon „közvetített”.
- Két gyönyörű nagyajkat, drótszőrű környezetben.
- Aztán ugyan mitől gyönyörű, mond már? - érdeklődött.
- Attól, hogy ápolt, nem pirosította ki a pisi, hogy hasonló színe van, mint a tested többi részének, nem sápadt, mint egyeseknek. Most széthajtom, hogy hozzáférjek a kisajkaidhoz. Nos ez itt a húgycsőnyílásod, az előbb láttam, ez pedig itt a csiklód rejteke...
- Jaj! Ez isteni volt! - remegett meg a lány teste, ahogy a mondott helyet simítani érezte.
- Ez pedig itt.. - folytatta a fiú - a hüvelybemeneted, hát ezen most legfeljebb az ujjam férne be. Hah! Te csaló! Nem is vagy szűz! Egy fia szűzhártyát sem látok!
- Komolyan nem voltam még senkivel, de évekig versenyszerűen tornáztam, és attól tönkremegy! - jött az őszintének hangzó válasz lentről.
- Na, jó! Nézzük, mi van beljebb. Jé! Tudtad, hogy úgy néz ki belülről, mint a porszívó gégecsöve? Körkörös izomgyűrűk végig. Vau! És ott bent meg mintha valaki csókra csücsörítene, alighanem az a méhszáj.

A fiú úgy fordította a fejét, hogy a tűző nap pont bele világított egészen a csücsöri formáig. Megigézve bámulta az eddig csak filmeken látott csodát, elvonatkoztatva a nemiségtől, most csak pusztán az újdonságot csodálva. A lány hangja térítette magához, lentről:
- És ez az egész mekkora? Egy olyan, mint ami neked van, belefér? És ha nem, akkor széttrancsíroz, vagy mi van?
- Hát! Azt nem tudom, de várj egy picit, mindjárt megpróbálom, jön-e széjjelebb! - Két mutató ujját megnyálazta, nehogy a finom bőrben kárt tegyen, és óvatosan tágítani kezdte a nyílást.
- Alakul. - motyogta, s a nyelve is kilógott a koncentrálástól. Kis idő múlva feltűnt, hogy valahányszor az ujja kicsit beljebb csusszan, lány teste leheletnyit megfeszül. Újabb pár perc múlva, már a középső ujja is néha befért, pedig azt nem is nyalta! Félve, hogy messzebbre megy, mint a lány szeretné, megállt és megkérdezte:
- Szerintem, ez rengeteget tud tágulni, mi legyen?
- Csodába a méretekkel! Nagyon jó, amit művelsz te ott! Nekem még senki nem csinált ilyet! Ha, nem élsz vissza a bizalmammal, akkor légyszi folytasd! Kíváncsi vagyok mi lesz ebből!

A fiú, - Na hiszen, ebből megint mi lesz - érzéssel, de boldogan simogatta, tágítgatta, ujjaival néha bemerészkedve a nyílásba. Már szinte büszkén, - hogy ezt ő idézte elő - vette észre a parányi fallosz hegyre emlékeztető csiklót amint kibújt a rejtekéből. Nedves ujjbegyével óvatosan megérintette, mire a lány megborzongott, és hatalmasat sóhajtott.
- Ez jó! - súgta. A srác lehajolva, az álla alatt a kezével-ujjaival tovább körözött a nyílás elején, be-becsúszva néha, nyelvével pedig nekiállt a pici csiklót kényeztetni. Lentről időnként hallatszott érthetetlen motyogás, óriási lélegzetvételek, sóhajok, de a fiú már csak a „dolgára” figyelt. Körözés, becsúszás, nyalintás, körözés, becsúszás, nyalintás... Rövidesen hörgésszerű ősi hangok törtek elő a lány torkából, izmai megfeszültek, hüvelyizmai rángani kezdtek. A fiú meglepve érezte, hogy egyik pillanatban iszonyatos erő akarja beszippantani a nyelvét, másik pillanatban megszorítják a nyelvét, felváltva másodperceken keresztül. A kezével, hogy megtartsa a rángó testet, a lány feneke alá támasztott, ám elvétette és a nedves hüvelykujja becsúszott a végbélnyílásba. A lány teste szinte pendült, ahogy íjként megfeszült. A fiú komolyan aggódni kezdett a nyelvéért. Elemi erővel szívta, szorította magába a női test. Végtelennek tűnő másodpercek után kezdett oldódni a görcs. A fiú óvatosan fektette a homokra az immár ernyedt testet. Már úgy tűnt percek teltek el és a lány nem mozdult.

A zihálása lassan csendesedett, szeme zárva. Finoman meglökdöste, hogy mi lesz már, de semmi reakciót sem látott. Már kezdett megrémülni, hátha valami baj van, amikor kinyíltak a szemek és az eget kezdték nézni.
- Árnyékba kellene mennünk, mert leégünk itt a napon. - Se kép, se hang! Félve simította meg a vállát, mire a lány a fejét fordítva rá nézett. Értelem költözött a tekintetébe és már pislogni is kezdett. Még hosszú másodpercek teltek el mire megszólalt.
- Huh! Jaj nekem! Anyám! Ha hazamegyek, ezt a napot aranybetűkkel írom be a naplómba. Én még ilyet soha nem éreztem. Ez valami csodás volt. Kedves lovag, tiéd a fele lányom, meg a királyságom, vagy mi a fene! - Boldogság, elégedettség sugárzott mosolygó arcáról. Újabb percek teltek el mire eszmélt:
- Ah! Most, téged fedezünk fel.

folyt.köv.