Álom 3/3

Tudod, hogy nem így képzeltem el az ártatlanságom elvesztését? - kérdezte a lány, az ágyra huppanva. Bennem is valami romantikusabb dolog feszengett, de sehogy sem akart összejönni a dolog. - vallotta ki a fiú is, miközben a fekhely szélére óvatoskodott, kezeivel álcázni igyekezve férfiasságát.

Az ég áldjon meg! Lazíts már! - dorgálta vigyorogva a lány. - Semmi szégyellni való nincs rajtad, nincs okod, hogy takargasd magad! Ilyen vagy és kész! Az állapota pedig teljesen természetes. Jó-jó, de eddig azt mondták kisgyerekként, hogy fuj csúnya. Most meg hirtelen nem csúnya? Gyors nekem ez a váltás! Megbántad, hogy feljöttél? - komorodott el a lány. - Jaj! Dehogy! Csak olyan szerencsétlennek érzem magam az ismeretlen szituációban. tiltakozott azonnal a fiú, mire a lány ismét elmosolyodott. Gyere, feküdj ide mellém, csukd be a szemed. Mint a strucc, aki a homokba dugva a fejet azt hiszi a világ megszűnt körülötte.

Ereszd el magad! Lazíts! Én sem mindennap látok pucér srácokat, ne dőlj be a látszólagos magabiztosságomnak. Én is kíváncsi vagyok, mint te. Végigböngészlek, mint a majmok mikor kurkásszák egymást. Ha úgy jobban tetszik felfedezlek! Hasra feküdj! A srác elrendezte az ágaskodót, hogy hasra tudjon feküdni, aztán elomlott. A lány átvetve lábait ráült a derekára, és a fiú fejét, haját simogatva, markolászva dúdolni kezdett. A srác érezte a veséi fölött a lány súlya alatt rátapadó nedves „csigatalpakat” és elöntötte a fejét a vér. A másik ráérzett a változásra, és kérdezte mi történt? Az esetlenül előadott megnevezésre, csengőn felkacagott. Fel-felnyikkanva még néhányszor, lejjebb csúszott, és a fiú vállait, hátát kezdte masszírozni, majd később még lejjebb haladva, a csípőjét, és a farpofáit. Méltatlankodva csapott tréfásan rá, amikor a fiú öntudatlanul összerándult a fenekét simogató kéz alatt. Miután végzett a lábakkal is, fordulj meg! parancsolt a fiúra, aki hunyorogva billent át, és most a hasán érezhette a lány nedves ajkait.

Ismét föntről indult, és az arc vonásait tapogatta le ujjaival, majd a nyak az ádámcsutkával, és azután a mellkas következett. Itt elidőzött a mellbimbóknál. A fiú csiklandósan vonaglott a simítások alatt. Később tovább ment, és a has, a köldök, majd az ágyék felé. A lány ujjai a ráncos herezacskót simogatták, meg-megemelve a heréket, kitapogatva finoman mindent. Amikor a fallosz tövéhez ért, fiú nyöszörögni kezdett: Jajaj! Ezt én nem bírom ki! Én mindjárt… Csacsi vagy! Lazíts! Minden ami történik, az természetes. - azzal marokra kapta az ágaskodót. Másik keze ujjaival a fitymát kezdte húzogatni, és tetszett neki az elő-előbukkanó fényes, nedves, feszes makk. Mint egy mikrofon, feje van! - fölé hajolt játékosan. - Mikrofonpróba! Egy, kettő, három. A fiú ezt már nem hallotta. Eddigi visszafogottságát feledve, minden energiáját az ágyékában érezte feszülni. Itt már senki sem irányított semmit. Megszűnt a világ. Átszakadtak a gátak, és elemi erővel lövellt ki a magja.

A lány érezte, hogy a markaiban tartott valamiben, változások történnek, de lassúsága, tapasztalatlansága miatt elkésett. Érezte a kezében lüktető erőt, látta az ágyékkörnyéki izmok feszülését… Vau! Most megleptél! - zavartan heherészett az arcáról lógó, csöpögő sperma alatt. Papírzsepiért nyúlt, és letörölgette magát. A fiú mozdulatlanul feküdt, szaporán kapkodva a levegőt, és nem reagált semmire. A lány elment arcot mosni, és egy nedves törölközővel tért vissza. Mint egy csecsemőt, finoman végig törölgette a fiú ágyékát, felitatva a cseppeket, és a se nem lankadt, se nem merev falloszt is megtisztította, a fiú egy-egy rángásától kisérve. Minthogy a fiú még mindig csukott szemmel feküdt, közelebb hajolt: Hát ez a mikrofon bedöglött, lekonyult! - Játékosan fogdosta, billegette, húzogatta. Eközben, néha a szájához löttyent.

Egy életem, egy halálom, én ezt kipróbálom! - A következő löttyenésnél, kidugta a nyelvét, annak zöttyentve. Újabb billenésnél, már a száját is kitátotta. Szokatlan volt a majdnem a teljes szájüregét kitöltő meleg élő tötty-lötty valami. Átvillant a fején, pár éve még milyen bőszen foglalt állást az orális szex ellen, most pedig semmi baja sincs vele, sőt kifejezetten érdekesnek találta. Kíváncsian tapogatta végig nyelvével a makk sima felszínét a fiú mély sóhajtásaitól kisérve, körítette körbe, bő nyállal megszopogatva, kijjebb-beljebb húzva-tolva. Nem lepődött meg, hogy rövid idő múlva peckesebben kövérebben feszült a szájába, és a fiú erőteljesen markolta-szorította az ágyneműt. Hamarosan rájött, hogy helyezze el úgy, hogy egészen mélyre tolva se okozzon hányingert a torkáig beérő, most már feszesen meredő fallosz. Automatikusan utánozni kezdte a hüvely mozgását az erekkel átszőtt felszínen, amit a srác heves rángásokkal igazolt vissza.

A fiú öntudatlanul nyúlt a lány teste után, tapogatva próbálva tájékozódni, minthogy a szeme szinte begyógyulva, szorosan zárva maradt. Elérve a lány lábát, határozottan húzni kezdte az arca felé. A lány szintén nem tudatosan, engedelmeskedett, így néhány pillanat múlva a fiú fölött térdelve, kínálta fel eddigre meglehetősen vérbő vulváját a fiú izmos, kutakodó nyelvének, miközben szája egy pillanatra sem engedte el zsákmányát. Egy-egy jól sikerült kutakodó mozdulat után a lány feje szinte rázuhant a fiú falloszára. Órák múlva azon tűnődött, hogy csudába nem fulladt bele az élménybe. A srác teljes önkívületben, talán valami ősi ösztön hatására, nem tudni, de azon igyekezett, hogy a nyelvével körbe - körbe nyalva a hüvelybemenetet minél nagyobbra tágítsa, mintha vissza akarna bújni az anyaméhbe.

A lány elveszítve minden önkontrollját, gátlását, egyre gyorsuló iramban bólogatott, már össze sem zárta az ajkait. Minden idegszálával azon volt, hogy a fiú mindenütt a lehető legmélyebben hatoljon bele, roppantsa szét, semmisítse meg, olvadjon fel, szűnjön meg a világ. A fiú felemelt feje alá feszítette térdeit, ágyékába szorította a másik fejét, és szűkölve, vonyítva, reszketve, remegve megsemmisült. Nem érezte, hogy a kezei nem tudták megtartani a rángó testét, ezért kitátott szájjal, a feje rázuhant a másikra, nem hallotta annak sikítását, nem érezte közvetlenül a torkában a forró spermát, csak a gyönyört, az eddig soha nem érzett mindent megsemmisítő gyönyört. Ájultan, ernyedten billent le a fiúról, még levegőt is csak azért vett, mert muszáj volt. Külön hálás volt a srácnak, hogy csendben, szó nélkül várta ki míg magához tért, és moccanni tudott.
- Jó lesz, ha öltözünk, mert lassan jön a szobatársam! - nyögte ki végül.