Álmodott kaland

Csöndes, őszi éjszaka volt. Szinte hallani lehetett az ablakon keresztül, ahogy az emberek a száraz, lehullott faleveleken lépkedtek. Az ágyon a fiú egy szál pólóban és alsóban ült. Az arcán még látszott, hogyan csipkedte meg a hideg levegő. Eldobta kényelmetlen, mindennapi ruháit, s felszabadultan olvasott a kis lámpánál, amely ugyan erősen megvilágította a könyv lapjait, de a szobának már csak egy romantikus félhomályt volt képes kölcsönözni. Lassan kinyílt a szoba ajtaja, a kintről jövő fények megvilágították előtte a szőnyeget, és az árnyak halk, topogó léptekkel vándoroltak egyre beljebb. A fiú érdeklődve nézett a fény felé, ahol a lány állt, ritkás fehérneműben, beburkolózva egy finom selyem hálóingbe, amely mindenhol fedett, de sehol sem takart.
- Szia! - köszönt a lány. Nem úgy, mint mikor találkoznak, hanem inkább, mint mikor szeretné magára hívni a másik figyelmét, de fogalma sincs, mit is mondhatna.
- Szervusz! - hangzott a fiú válasza, hasonlóképpen. Becsukta és letette az asztalra a könyvet. Úgy érezte, talált egy sokkal érdekesebb olvasmányt, áttetsző borítóval - Nem fázol? - kérdezte végül.
- Hát... egy picit - szólt a lány, s leült a fiú mellé, közel, mégis egy kis helyet hagyva köztük, átadva a fiúnak a kezdeményezés lehetőségét.

A fiú pedig közelebb ült hozzá, úgy, hogy a bőrük összeérjen.
Gyere, én felmelegítelek – mondta, és kezével simogatni kezdte a lány combját. Közel hajolt hozzá, és várta, hogy felé forduljon. S mikor szemtől szembe ültek, egy lágy, kellemesen meleg puszit ejtett a száján. Utána mélyen egymás szemébe néztek miközben a fiú simogató keze áttért a lány hátára, majd a vállára. A lány lassan lefejtette magáról a hálóinget, és hagyta, hogy az magától essen le róla. Lágyan, a bőréhez simulva csúszott le, mint a szellő, lassan, puhán, végig cirógatva törékeny testét, és a fiú izgalommal telt lelkét. A fiú most újra simogatni kezdte, ezúttal a tiszta, puha, frissen fürösztött bőr tapintását érezhette tenyerével.

Lassan kezei előre csúsztak, lágyan masszírozták a lány melleit, s hogy jobban átérje, magához húzta, és így érezték egymás testének melegét, egymás szívének verését. Azután a két kéz lassan csúszott lefelé, végig a lány hasán, combjain, végül az egyik kéz óvatosan benyúlt a két láb közé. A finom érintés szikrázott, mint az áram, és ahogy ez az érzés végigszaladt a lány testén, egy apró sóhaj hagyta el a száját. A fiú másik karjával erősen magához szorította a lányt, átkarolva közvetlenül a mellei alatt, két gyengéd puszit adott a meleg nyakára, majd halkan a fülébe súgta:
- Gyönyörű vagy, és csupán attól, hogy hozzád érhetek, elvesztem a fejem. Szeretném, ha Téged érezhetnélek mindenütt magamon. Összetartozunk, és azt kívánom, hogy, ha csak pár percig is, de egyek legyünk.
- Szeretném én is! – válaszolta a lány, felkapaszkodott a fiú vállaira, és hosszú csókba kezdtek, amely az elején finom volt és óvatos, a végén pedig szenvedélyes és az izgalomtól átfűtött. Átkarolták egymást, és a fiú óvatosan maga mellé fektette a lányt. Finoman, de mégis erősen simogatta végig a bugyiján keresztül. Néha érezte, ahogy az kissé átnedvesedett. Áttette a lábát a lány másik oldalára, így teljesen felette térdelt. A háta alá nyúlt, kicsatolta a melltartót, és lehúzta a lányról. Kezeivel lágyan simogatni kezdte a szabaddá vált melleket. Egy újabb csókot adott a lány ajkaira. Azután hátracsúszott az ágy végéhez, és óvatosan lefelé húzta az utolsó ruhadarabot. Egy izgató puszit nyomott a hasa legaljára.

A lány felült, lassan feltűrte a fiú pólóját, és lerángatta róla. Majd az ujjaival belenyúlt az alsójába, ami apró távokat megtéve végül a fiú lábainál hevert. A lány hátrébb húzódott, hogy kinyújtózva is elférjenek az ágyon. A fiú lábait lassan a lány lábai közé ékelte, s mikor ott térdelt az ágyon, maga körül érezhette a lány terpeszbe tett combjait.
Hosszú pillanatokig bámulták egymást. Felhevült bőrük piros színbe öltözött, szaporán vették a levegőt. Meztelen testükön az izgalom jeleit akarva sem tudták volna elrejteni egymás elől. Figyelték, ahogy a másik szeme apró csillagszóróként szikrázott.
A fiú ráfeküdt a lányra, fedetlen bőrük összeért. A mellkastól kezdve a térdükig összenyomódtak, érezték egymás melegét, szívverését. Kezükkel kapkodva, szinte félőrülten simogatták egymás minden táját, szájukkal hevesen csókolóztak. A levegő szinte forró volt körülöttük. Agyukat kellemesebbnél kellemesebb képek lepték el. Tűz, ami kettőjük között égett, szellő, amely megbizsergeti a bőrüket. Egy izgalom egy érzés, amitől elvesztik a fejüket, egy látomás, egy tett, egy ünnepély, egy szorítás, egy eszme, egy ölelés, egy szenvedély, egy érintés, ezer meg ezer levegőben szálló, apró, remegő pillanat darab, ahogy a fiú pénisze lassan érezhetően, feszítően és egyszerre izgatóan hatolt be a lány puha, nedves, érzékeny testébe.

Lassan kezdtek együtt, ritmikusan mozogni. Hol közeledtek, hol távolodtak egymástól a csípőik, miközben apró, bizsergő érzések terjedtek szét testük minden porcikájába. Felvettek egy kényelmes tempót, és így utaztak együtt az örömszerzés felé.
Mélyen vett levegők, apró sóhajok hagyták el időnként a szájukat. Hosszasan figyelték egymás minden apró rezzenését. Picit megálltak. A fiú apró, alig érezhető puszikat szórt el a lány arcán, nyakán, karjain és a mellbimbókon. Majd a lány is apró csókokkal halmozta el a fiút mindenütt, ahol csak tudta, hosszú, lágy simogatásokkal tarkítva. Újra mozgásba lendültek, érezték, hogy most még kellemesebb az együttlét. Ennek megkoronázására közben hevesen megcsókolták egymást.

Hosszú percekig ringatóztak együtt, de bármikor, mikor hiányát érezték, nem tartották magukban csókjaikat, érzelmes pillantásaikat, érzéki simogatásaikat, mosolyukat és szenvedélyes tekintetüket, sóhajtásaikat és biztató szavaikat. A fiú érezte, ahogy a lány vaginájának ajkai egyre jobban rásimulnak a vesszőjére. Szíve szélsebesen vert, haja alól apró izzadtságcseppek bukkantak elő. Látta a lányon, hogy már az ő gondolatai sem teljesen e világba valóak, hanem fokozatosan átadta magát azoknak az őrjítő érzéseknek, amik időközben átvették az uralmat a teste és lelke felett.

Még egy utolsó szünetet tartottak. A csendes szobában élesen hallani lehetett minden levegővételüket. Néha egymásra néztek, néha körbetekintettek a szobában, hogy ezeket a pillanatokat örökké a fejükbe véssék. Mindketten érezték, hogy már nincs sok hátra a végső, mindent elsöprő, örömteli érzésig.
A fiú izgatóan simogatta a lányt. Majd nagy levegőt vettek, és belekezdtek az utolsó mutatványba. Egyre erősebb, egyre sebesebb mozgást tettek. Érezték, ahogy testük pattanásig feszül. Teljesen kizárták a külvilágot. Csak magukat és egymást érezték. Egyetlen pillanatba tömörödött hosszú percek cselekménye. Olyan pillanatnak lettek tanúi, amit szeretnének, ha örökké tartana. Egyre jobban, egyre erősebben mozogtak, egyre jobban, egyre erősebben kapaszkodtak egymásba. Testük teljesen összeszorult, majdnem szétrobbantak, aztán…
Aztán…
A következő pillanatban…
... egy elmesélhetetlen, forró, bizsergő érzés áramlott végig a testükön. Egészen a fejük búbjától a talpuk aljáig. Teljesen ellazultak, mintha darabokra hullottak volna szét. Csak arra tudtak figyelni, hogy elég levegőt kapjanak. Majd újra együtt mozogtak, hogy learassák az utolsó babérokat is a kéjérzésből. Másodpercről másodpercre jobban feloldódtak, végül újra két test lettek.

Együtt pihegtek, és egy lassú, finom, ízletes csókkal köszöntötték egymást ebben az új, más érzésekkel teli világban. Óvatosan, lágyan cirógatták és puszilgatták egymást. Nem beszéltek sokat. Részben, mert nem maradt rá erejük, részben, mert olyasmin voltak túl, amely minden szót felülmúlt.