A szükség parancsa

Apám azt mondja, hogy az embernek mindig elölről kell kezdenie a történetet. Sajnos most éppen valaminek a közepén vagyok és ezt szó szerint értem. Kinyújtózva fekszem a hátamon, alattam egy nagydarab fekete srác. Legalább nyolc hüvelyknyi farok van a seggembe tömve. A barátjának sem kisebb a férfiassága. Ő éppen  rám mászik, hogy beleverje a csepegő pinámba. Ez a fekete bika, aki rajtam terpeszkedik, az elmúlt pár percben rendesen megujjazott. Most nedves vagyok, és készen állok az úgynevezett "Oreo szendvics” elkészítésére. A lábaimat a lehető legszélesebbre tárom, és ez a csődör elkezd rám nyomulni. A kibaszott botjának vastagsága irreális. Volt már párosban részem, de ez a két srác új rekordot fog felállítani a kinyújtásomban.
A nevem Casey. Egyedül élek apukámmal. Anya elszökött, amikor még kicsi voltam. Most csak én és apa vagyunk a világ ellen.
Az ok, amiért ez a kettő zacskóig bennem van, egy fénykép. Úgy van. Modell vagyok. Nos, még nem igazán, de remélem, hogy végül sikerül betörni az igazi profik közé.
Amikor a srác végre elhelyezkedik rajtam, mindannyian mozdulatlanok maradunk, ahogy a kamera kattan. Újabb és újabb szögekből készülnek képek. A közeli felvételek kicsit kínosak. Ha ennyi tevékenység folyik a kis ágyamban, az megterheli az ágykeretet. Apunak meg kellett erősítenie az alsót, csak az ilyen helyzetekre. Egyébként a fotós, aki kattingat, a legjobb barátom, az apukám. 
Igen, lefogadom, hogy a nyársat nyelt északiak valószínűleg bendzsókat hallanak a háttérben, meg minden. Itt lent ez nem igazán szokatlan. Szóval megbaszódhatnak. Nem mintha mi déliek mindannyian beltenyésztett perverzek lennénk, vagy ilyesmi; csak a pénzről van szó. Ha már hosszabb ideje böngészed az internetet, valószínűleg láttad a képeimet amatőr tinioldalakon. Persze tizennyolc éves vagyok, legális, meg minden.
Vöröses hajam, világos bőröm és sok szeplőm van. Apu azt mondja, hogy anya skót-ír oldaláról származik. Anya rokonai a Dél-Appalache dombvidékről származtak. Öt láb hat hüvelyk magas vagyok, elég szép cicikkel. Nem igazán nagyok, de elég jók. Leborotválom a puncimat, csak azért, hogy ameddig csak lehet, fiatal lánynak nézzek ki.
Apa és én körülbelül hétszáz dollárt kaphatunk egy sor jó fényképért. Valamilyen oknál fogva a fekete srácokkal rendelkezőket gyorsabban felvásárolják. Én személy szerint szeretem a kontrasztot a sápadt arcbőröm és a fekete farkuk között. Még a gecicseppek is jobban látszanak rajtam, mint a fehér srácok spermája -vagy talán csak azért, mert több van belőle.
Kérlek, ne gondold, hogy rasszista vagyok, csak mert déli vagyok. Valójában jobban szeretem a fekete dákót. A feketék többnyire sokkal jobban értékelik, hogy megbaszhatnak, mint sok fehér csávó. Az biztos, hogy szívesebben engedik be apát, hogy megkapja a szükséges felvételeket, mielőtt belém lövik az anyagukat.
Különösen szeretem, ahogy egy fekete fasz bőre ragyog egy fotón, amikor rábukok. Általában sokkal tovább bírják a keményen. A fehér srácok gyakran csak rám ugranak és el akarnak kezdeni dugni.
Három a legtöbb srác, akivel valaha is voltam egyszerre. Egy negyedik már úgysem sokat tehet, amíg én hárommal vagyok elfoglalva.
A srácok soha nem szállnak bele a pénzbe, többnyire azért, mert nem mondunk róla semmit. Egyikük sem tudja, hogy ő az apám. Csak azt hiszik, hogy egy perverz, aki szeretné látja, ahogy ezt a kis mézecskét megbasszák. Sok olyan srác van, aki nem is tudja, hogy a hímtagja fent lesz a neten.
Gondolom kíváncsi vagy, hogyan kezdődött ez az egész. Nos, pár éve volt. Egy este kikeltem az ágyból, és észrevettem, hogy a konyhai lámpa még mindig ég. Késő volt, és azt hiszem, azt hittem hogy apu elfelejtette és bekapcsolva hagyta. Sok gondolkodás nélkül elindultam a folyosón a konyha felé. Akkoriban csak egy számítógépünk volt és az a konyhában volt. Megtorpantam, amikor megláttam, hogy apám háttal ül. Láttam a monitort, Egy pornóoldalt nézett amin egy pár kefélt. Csendesen hátrébb léptem egy kicsit, csak úgy, hogy eltűntem a szeme elől és leskelődtem egy darabig. A karja egyenletes mozgásából tudtam, hogy kiveri magának. Ott állhattam vagy tíz percig és néztem őt. Hirtelen hátrakapta a fejét és hallottam, hogy nyög. Tudtam, hogy most élvez el. Visszabújtam a szobámba. Másnap nem szóltam az egészről semmit.
Elkezdtem rendszeresen felkelni az ágyból éjszaka, hogy megnézzem őt. Biztosan nagyon kanos lehetett, mert szinte minden este elkaptam. Legtöbbször vártam és néztem, amíg befejezi, mielőtt lefeküdtem volna. Úgy tűnt, hogy apu főként fiatal tinédzser lányokat szeretne nézni, amint basznak. Hát persze, miért nézne egy ráncos vén szipirtyót?
Apuval mindig nagyon nyitottak voltunk mindenre. Tudtam, hogy nem tud sokat randevúzni a munkája, illetve a házunkkal és velem való törődéstől. Kicsit sajnáltam őt. Egy ideig magamban tartottam az egészet. Tudtam, hogy a srácok gondolatai a szexről szólnak. Már az én koromban is tudtam, hogy csak ezen jár az agyuk. De soha nem gondoltam arra, hogy apámnak is szexuális igénye van.
Esténként mindig előtte értem haza, így pár órára enyém volt a ház. Elkezdtem nézelődni azokon a webhelyeken, amelyeket előző este meglátogatott. Azt hiszem, nem is tudott a számítógép előzményeiről, mert soha nem törölte. Követni tudtam a legtöbb útját. Érdeklődése mindenre kiterjedt, de leginkább a fiatal tini lány oldalakhoz ragadt.
Akkoriban nagyjából eleget tudtam a szexről és mindenről, szóval nem volt igazi sokk ezt látni. De valahogy visszavett a rengeteg lány, akik részt vettek benne. Oldalról oldalra kattintgattam a lányokat, akik pózoltak vagy basztak. Rengeteg volt belőlük! Arra késztetett, hogy elgondolkodjak, kik ezek a lányok, és honnan jöttek.
Ez az egész tartott egy ideig és elkezdtem bűntudatot érezni a kémkedés miatt. Mint mondtam, mindig annyira nyitottak voltunk minden mással kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, mondok valamit apának arról, amit tudok. Olyan időpontot választottam, amikor jó napja volt a munkahelyén, és több sört is ledöntött. Igyekeztem megértő és együttérző lenni.
Először mindent tagadott. Megesküdött, hogy semmi sem igaz abból, amit mondok. De néhány percnyi haszontalan tagadás után végül beismerte vétkeit. Tényleg próbáltam megértő lenni, és nem ítéltem el. Ennek ellenére azt hiszem, zavarba jött az egész miatt.
Mondtam neki, hogy ne titkolja előlem, és végül elismerte. Úgy tűnt, ideges módon megkönnyebbült. Megkérdezte, hogy most mit tegyen. Azt hiszem a magánéletére gondolt a kérdéssel. Mondtam neki, hogy tényleg nem bánom. Csak arra gondoltam, hogy jobb lenne nyíltan beszélni róla, mint eltitkolni.
Ekkor kezdtünk igazán nyílt beszélgetéseket folytatni a szexről és az internetről. Mint mondtam, el sem tudtam képzelni, hány lány csinálja ezt az interneten.
Körülbelül egy hónap múlva apámat elbocsátották a munkahelyéről. Pár hónapig munka nélkül volt. Tudtam, hogy szűkös a pénz és egy ideig vissza kell fognunk a dolgokat. A gazdaság ebben a régióban amúgy is nagyon rossz. Ez már korábban is megtörtént, de ezúttal sokkal tovább tarthat a lemondás.
Tudtam, hogy apa aggódik, mert soha nem tudott sok pénzt félretenni a bankban. Iskolai igényeim voltak és egy lány ruházata is sokba kerül. Azt hiszem, nagyobb bűntudatom volt, mint gondoltam.
Egyik este, vacsora után csak lazán beszélgettünk, és valamiért felhoztam a szexuális dolgokat, amiket az interneten nézett. Mindig is azon tűnődtem, hogy ki készíti ezeket a videókat és képeket, és megkérdeztem tőle.
-Soha nem gondolkodtam ezen sokat. - mondta.
Én voltam az, aki információt szerzett arról, hogy kik keresnek pénzt ezeken a pornóoldalakon. Néhány nappal később, amikor egyedül voltam, bejelentkeztem egy oldalra, ahol készpénzt kínáltak amatőr képekért vagy videókért. Egész jó összegeket ígértek rövid fotózásokra.
Nem emlékszem pontosan, hogyan hoztam fel, mert nem tudtam, hogy apám megüt-e vagy hangosan kinevet. Mindenesetre megkérdeztem, hogy csináljam-e. Tudtam, hogy apának jó digitális fényképezőgépe van. Rengeteg képet és videót készített rólunk a nyaraláson és hasonlókon.
Nem voltunk templomba járók, így ezzel kapcsolatban nem voltak vallási problémáim. Ráadásul már nem voltam szűz. Igazából semmi bajom nem volt azokkal a képekkel, amelyeket pénzszerzésre használtak. Úgy gondoltam, bárkinek, aki pornóoldalakat néz, semmi alapja sincs arra, hogy elítéljen engem. Tudtam, hogy a pénzhelyzetünk miatt apa jobban aggódott, mint amennyit elárult.
Először döbbentnek tűnt. Nem tudtam pontosan, mit érez. Nagyot kortyolt a söréből, mielőtt bármit is mondott volna. Nem tudtam, mennyi pénzünk maradt és talán ennek is sok köze volt hozzá. Sokáig ült a székében anélkül, hogy szólt volna. Kezdtem ideges lenni, és azt kívántam, bárcsak soha nem említettem volna. Apa sokáig csak bámult a semmibe. Végül felkeltem, odamentem hozzá és átkaroltam a nyakát.
–Csak a pénz miatt gondoltam! – mondtam halkan.
Úgy tűnt, apa nagyon elmerült a gondolataiban. Azután megkérdezte, hogy jól értett-e.
Megint azt mondtam: 
-Ha ennyi pénz van benne, akkor mi lehet a gond? Ha magunkban csinálnánk, senki sem tudná. Különben is, ki árulna el minket?
Valahogy így kezdődött az egész. Eleinte apa csak néhány puha pornóképet készített rólam, amin levetkőztem és szexien viselkedtem, miközben szinte semmiben voltam. A pénz rendben volt. Az első oldalak, ahol eladtuk, pozitívan értékelték munkánkat és határozottan többet akartak. Ezt többnyire szólózás és maszturbálás követte, és ez is rendben volt egy ideig.
Azok számára, akik nem tudják: a legtöbb webhely megadott műveleti szint szerint fizet. Egyértelmű volt, hogy a hardcore fizette a legtöbbet. Hajlandó voltam rá, de erre nem lehetett apát használni. Ki kezelné a kamerát?
A gimnázium első éve óta szedtem a tablettát, így nem aggódtam a terhesség miatt. Nem akartam bevonni senkit, akit ismertünk. Apuval kitaláltunk egy tervet, hogy a helyi bárban kutassunk potenciális partnerek után.
Alig húsz percre van egy katonai bázis. A helyi bárok minden hétvégén megtelnek kanos, szolgálaton kívüli katonákkal, akik nem bánnák, ha egy dögös kis tinilányt megbaszhatnának. Abban a korban már tudtam, hogy egy férfit rávehetek arra, hogy az irányomba nézzen, már csak azzal, ahogy sétálok. Nem akarok önteltnek tűnni, de meglehetősen vonzónak tartom magam. Tudom, hogy a srácok megbámulnak az iskolában vagy az utcán.
Apuval nem okozott gondot találni pasikat ezekre a fotózásokra. A szokásos rutinunk az, hogy legalább négy bárt meglátogatunk a házunktól tíz percen belül. Apa általában letesz az egyiknél, én pedig kinézem a tömegből a valószínű jelölteket. Általában kissé kihívóan öltözködöm, így soha nem tart túl sokáig, hogy magamhoz vonzzak egy barátságos srácot. Egy pasit szerezni a legegyszerűbb. Az egy másik dolog, hogy olyat szerezzünk, aki hajlandó és emellett vonzó is. Gondold át! Ha legközelebb egy bárban leszel, nézz körül! A legtöbb férfi nyálas vagy túlsúlyos.
Olyan fickóra van szükségem, aki a képeken jól mutat és masszív dákóval rendelkezik. Nem akarok olyan aprócskét, ami a képen sem látszana. A jegygyűrűkre is figyelek. Nem mintha nem dugnék meg egy házas férfit, de úgy tapasztalatom szerint később, amikor a fényképezőgépeket és képeket említem, azok nagyon idegesek lesznek.
Szóval megvizsgálom a lehetőségeket. Apa a kocsiban vár a közelben. Általában a bárpultnál ácsorogok, és szinte mindig odajön valamelyik és felajánlja, hogy vesz nekem egy italt. Ha nem, akkor többször is kimegyek a női szobába  és közben végignézem az elérhető felhozatalt. Általában a srácok két-három fős csoportokban vannak és mindannyian szerencsét akarnak szerezni valakivel. Ugyan, milyen nehéz összeszedni azokat a srácokat, akik hajlandóak hazavinni, és biztosan a dákójukra kapni?
Az egyetlen igazi probléma az volt, hogy meghatározzuk azt az alapszabályt, hogy valaki más is ott lesz. Néhány srác időnként kiborul és visszautasít; mások csak nagyon óvatosak. Legtöbbször azonban -miután mutattam irányukba egy kis figyelmet, és hozzájuk nyomtam magam- általában hajlandóak bármibe belemenni, csak hogy belém vághassák a kemény farkukat.
Megtanultam, hogyan tartsam fenn az érdeklődésüket úgy, hogy véletlenül rájuk teszem a kezem. Amúgy egy kényes ember vagyok. Általában fel tudom mérni, hogy egy srác elég kanos-e ahhoz, hogy hajlandó legyen végig vinni a dolgokat, vagy sem. Ha szerencsém van, egy újabb kirándulást teszek a női mosdóba, sms-t küldök apának és tudatom vele, hogy hamarosan indulok. A srác vagy srácok hazavisznek. Ahogy korábban is mondtam: előre tudják, hogy ott lesz valaki, aki nézi, és fényképek készülnek.
Soha nem mondom el ezeknek a srácoknak, akiket hazahozok, hogy ő az apám. A legtöbben valószínűleg kiakadnának, vagy ilyesmi. Csak azt mondom, hogy ő egy barát, aki nem fényképez és néz. Ha tényleg problémájuk van ezzel, mondom nekik, hogy keresek másvalakit. Általában addigra már nem sokan hagyják veszni a biztos dugást, csak azért mert valaki más meg akarja nézni. Sok ilyen fickó amúgy is csak a micsodáját akarja megmutatni. Elmondom nekik, hogy lesz és a legtöbb még mindig hajlandó. Ha minden rendben, hagyom, hogy hazavigyenek.
Gondolom, veszélyesnek hangzik beszállni egy ismeretlen srác autójába, de apa mindig ott van és követ minket. Katonai rendész volt a seregben és ezt követően került egy céghez biztonsági őrnek. Pisztollyal kellett rendelkeznie és hordania kellett, úgyhogy van viselési engedélye. Ezeken az estéken mindig nála van a fegyvere. Emellett több mint hat láb magas és zömök, úgyhogy nem fél bárkivel tisztázni a dolgokat.
Van egy biztonsági jelzésünk. Ha fenyegetve érzem magam, csak a hajamhoz kell tennem a kezem. Ha a házunkhoz vezető úton bármikor elkezdem megérinteni a fejem, apa látni fogja, és tudni fogja, hogy bajban vagyok. Még soha nem történt semmi ilyesmi.
A sráccal vagy srácokkal elmegyünk a házunkba, és általában én kényelembe helyezem őket. Kínálok egy kis füvet vagy piát, hogy ellazítsam őket. Apa ad nekünk egy kis időt, de nem túl sokat. Általában körbejárja a háztömbünket és soha nincs távolabb egy percnél. Ha nem írok neki egy sms-t ötpercenként hogy minden rendben van, egy csapásra ott lenne.
Mint mondtam, a srácoknak fogalmuk sincs, ki ő; csak azt hiszik, hogy egy elvetemült ismerősöm. Vannak, akik idegesek lesznek, amikor látják, hogy bejön. De tudják hogy figyelmeztettem őket. Ha le akarják mondani és inkább merev farokkal mennek el, hát lelkük rajta. Még egy sem ment el, főleg miután felhúztam őket.
Soha nem mondjuk nekik, hogy a képeket az interneten adjuk el. Apa megpróbálja elrejteni az arcukat, vagy nagyon közeli felvételeket csinál. De tényleg: ha egyszer belém vágják a farkukat, mind az enyémek. A legtöbb srác egyszerre csak egy irányba tud gondolkodni. Szóval a fotózások általában úgy mennek, ahogy akarom.
A fű, amit a kis fotózásaink előtt szívok el, megnyugtat -különösen, ha anális vagy DP-s dolgokat fogunk csinálni. Apu szerint ráadásul álmodozó tekintetű, fülledt pillantást kölcsönöz nekem a képeken.
-Sokkal szexibb! - mondja.
Amikor először hazavittünk egy srácot, egész jól ment. A fickó persze ideges volt -ahogy én is-, de miután kicsit megszoktam, hogy apu időnként félbeszakít minket a képekhez, tényleg jól elvoltunk egymással. Azt hiszem, a srác kifejezetten kezdte élvezni, hogy velem pózol. Megkapta a puncimat, majd jött az anál, amit állítása szerint még soha nem csinált. Némi heves dugás után kihúzta magát, és a hátára feküdt.
Megfordultam, hatvankilencest csináltam vele és a puncimat az arcába nyomtam. Azután alaposan megdolgoztam a merev farkát. Szép méretű volt. Mostanában inkább ezzel fejezem be az alkalmainkat. Apu remek felvételeket készít a hímtagokról, amik felfelé köpködnek, én pedig felnyalhatom a szivárgó spermát, amiről szintén nagyszerű közeli képeket készít. Egyes srácok úgy tűnik, hogy bennem szeretnének elmenni, de ha már egyenesen a pinámba bámulnak és a szám a farkukon csúszik, nem erősködnek.
Szóval ez a fickó a számba lőtt, ami megint csak az első volt a számára. Nem igazán látta az arcomat, miközben a fényképezőgépet kerestem. Apa nagyon közel lépett hozzánk és bőszen kattintgatott miközben nyeltem és hagytam, hogy a sperma kicsorduljon a számból és lefolyjon az államon.
Miután az a srác elment, kicsit sajnáltam apát. Mondhatom, hogy ez az egész pokolian felizgatta. Egyszerűen nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy csak úgy magának kelljen kivernie. Oké, lehet, hogy ez a beteg rész, de apát is leszoptam… és azóta is ezt csinálom.