A szenvedély mely...

Hull a hó, a hópelyhek vidám táncot járnak a holdfényben...
Az ablaknál állva melegség önti el szívemet , mikor rád gondolok.
A tudat, hogy csak percek választanak el Tőled, az érintésedtől,
a csókjaidtól, huncut mosolyt csal arcomra.

Kellemesen meleg fürdővizet engedek, az ujjaim a habokkal játszadoznak, miközben gondolataim messze járnak.
Oly révetegen nézem a vizet... észre sem veszem amint megérkezel.

- Jó estét kedvesem! - súgod a fülembe, hátulról átölelve.
- Hiányoztál! - fordulnék feléd, de Te nem engeded.
- Maradj így kedves! - érzékien húzva le a bugyimat mögém térdepelsz.

Az ujjaid is a köszöntésemre indulnak, combjaimon érzem hűs
érintésedet, melytől összerezzenek.
Nyelved végigszántja gerincemet, a nyakszirtemtől egészen a fenekemig , felkorbácsolja bennem a szunnyadó parázst.
Ujjaid a csiklómon járják édes táncukat, miközben nyelveddel egyre mélyebbre s mélyebbre hatolsz...

- Drágám! Kihül a fürdővíz. - szólok halkan.

Mint egy gondoskodó kiscica megmosdatlak, ki nem hagyva egyetlen fontos részletet sem.
A szemedbe nézve tudom s érzem elvesztem. A szerelem mit irántad érzek elemészt, a vágy mely hosszú útjára indul szinte perzsel mikor hozzámérsz.

A hálószobában az ágyat veted, miközben mögéd térdelek.
Az érintésem meglep, de nem ellenkezel. Csókokkal borítom mindened, a nyelvem érzékeli idegszálaid válaszreakcióit.

- Erre most nem lesz szükséged! - s a fürdőlepedőt letekerem .
- Ez igaz! Nekem rád van szükségem, az érintésedre, a csókjaidra,
a gyönyörök birodalmára, melyet itt rejtegetsz. - ezzel ujjaid végigszántják gyöngyöző bejáratomat.
A karjaidban egy huncut gondolatom támad:

- Szeretnéd látni amint az ujjaimmal, a puncimat kényeztetem?
- Igeen! Egészen a végéig csinálod?
- Ha szeretnéd?
- Igen, kérlek!

A vágy s a szenvedély elsötétíti szemeidet, mely fátyolosan csillog,
felém hajolsz és lágyan megcsókolsz.

Az ujjacskáim lassan körözni kezdenek a mellbimbóimon, melyek percek alatt megfeszülnek és az ég felé meredeznek.
Haladva egyre lejjebb s lejjebb elérve a gyönyör kapuját, szemedbe nézek mert látni szeretném a szenvedélyt....
A csiklómon érzéki táncot járnak ujjacskáim, előcsalogatván a kéj első cseppjeit.
A látvány nem várt módon hat rád, szinte szólni sem tudsz csak nézel, engem figyelsz.

Gyengédséget és szeretet látok az arcodon s a már jól ismert huncut mosolyt, mellyel annak idején rabul ejtetted szívemet.

A végletekig fokozva magamban a tüzet, ujjaim könnyedén becsusszannak a kiskapun, rátalálva gyönyöröm pontjára.
A lábaimat kissé felhúzva közelebb csúszom hozzád, így könnyen megérinthetsz mikor csak szeretnél...
Látod a szemeimben, hamarosan elönt a kéj...
Jobb tenyeredet a hasamra helyezem, így érezheted mikor itt a vég...
A mozdulataim egyre hevesebbek , a külvilág már nem létezik csak a gyönyör csodás érzése , mely ebben a pillanatban hurrikánként söpör végig testemen.
Az ujjaid érzik amint hosszú percekig csak remegek, gyöngyöző cseppjeim pedig : ellenállhatatlanul hívogatják nyelvedet.

Mélyen belémhatolva megcsókolsz, mely érintésre halkan felsikoltok.
Szavak nélkül is látod , érzed , majd szétvet a vágy...
Elérkezettnek látod az időt és fölém hajolsz...
A szemeim a tiedben tükröződnek, az ajkad szenvedélyes csókkal ajándékoz meg, majd lassú mozdulattal belémhatolsz...
Birtokba veszel, kitöltesz, szinte a méhem kapuján kopogtatsz...
Nem tudsz uralkodni az érzéseid felett, a vágy mindent elsöpör...
Így éljük át az eggyé válás örömteli pillanatait, amint a csúcs felé szárnyalunk...

Megszűnik a világ körülöttünk, csak mi ketten létezünk és az érzés mely összeköt .
Ölelő karjaid melegében, testünk összeforr, a meghatódottságtól egy könnycsepp gördül le arcomon.
Szorosan hozzádbújva, ölelő karjaid melegében , együtt alszunk el!