Zafir.92 beküldött történetei

Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...

Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...