RUSSIANBOY beküldött történetei

Mikor a lőtt sebet kaptam már ott voltam közel az erőműhöz, szinte oly közel hogy már fájt. Csak akkor a lövedéket éreztem mely a gyomromat érte. Egy ideig rémálmaim is voltak. Mindig újra előjött a vissza-visszatérő emlékkép, hogy ott vagyok pár méterre, és mindig leterít az a rohadt lövés. Ez számomra pont ugyanolyan volt, mint amikor valaki azt álmodja, hogy üldözik, akár farkasok vagy hasonló, és ők gyorsak, míg, aki ezt álmodja, lassított felvételben fut előlük...

Mivel a "Csernobil egy 6 éves kisfiú szemszögéből" című művem felkeltette egy riporter érdeklődését, és nemrég volt Csernobil évfordulója (április 26), volt alkalmam a Fókuszban szerepelni, és azután írtam ezt a kis történetet, hogy is zajlott az a bizonyos várva várt nap...

- De ha az erőmű felrobbant, akkor te, hogy élted túl?
- Tudod szívem, nem nagyon éreztem jól magam és műszakot cseréltem a fiatal Grizsnyij kollégával. Így én átkerültem az 1-es blokkba. Mikor megláttam mi történt, hogy az erőmű teteje egyszerűen eltűnt és füst száll az ég felé, tudtam mi lesz. Azonnal eljöttem minden engedély nélkül hozzátok, hogy tudassam, jól vagyok és, hogy el kell mennünk innen.
- Elmenni? Mégis hova?
- Elmegyünk Kijevbe a testvéredékhez, Annaékhoz....