nickole beküldött történetei

Vajon hogy leszek képes elfedni magam előtt a mérhetetlen magányt? Amikor 11 órakor sem akaródzik felkelni az ágyból, mert ott legalább álmodhatok arról, hogy van valakim. Valaki gondol rám, hazavárhatom, kényeztethetem és szerethetem. Hogy tagadom majd le magam előtt, hogy a virágot az asztalomon saját magamnak vásároltam, hogy némi szépséget és finomságot varázsoljak az ürességbe...

lassan már nem tudok másra gondolni csak hogy egy idegennel szeretkezek
egy arctalan emberrel, akiről csak azt tudom, hogy nagyon szeret
gyengéd hozzám és türelmes, nem sieti el csak mert nem érünk rá
ilyenkor nem számít az idő, órákig képes fokozni bennem a vágyat, és csak rám figyel
figyeli a testemet, a lélegzetemet, a mozdulataimat
tudja nagyon jól, mit szeretek és hogyan, tudja, hogy mindennél többet ér nekem az előjáték, mint maga a vég
szeret...