Kriptatündér beküldött történetei

Jó volt itt. Jó volt újra látni a gyerekkori barátokat, a rég nem látott arcokat. Maradna is szívesen, de muszáj menni, holnap dolgozni kell. Így is tovább maradt egy nappal. Pedig nem is nagyon volt kedve utazni, mikor a nagyi felhívta, hogy látogassa már meg ugyan, olyan rég járt erre. Persze az is lehet, hogy csak a meleg miatt nem volt kedve kimozdulni otthonról, hisz csaknem három óra az út, és közben még át is kell szállni...

Tamás becsapja az ajtót, de nem indul el. Tényleg nem érti. Hiába töri a fejét, sehogy sem tudja miért csinálja ezt a lány, aki közben elindul az út mentén. Meredten nézi a távolodó alakot, majd mintha álomból ocsúdna, megrázza a fejét, elindítja a motort, és lassan utána gurul. Leengedi az ablakot, és úgy szól ki, de már nincs indulat a hangjában. Aggódik. Persze azt ő maga sem tudja, hogy vajon a lányért aggódik igazán, vagy csak a helyzet miatt, amit nem tud felfogni, de határozottan...