Elvie beküldött történetei

- Már látja őseit, és azoknak őseit. – szólt anyám. –Hamarosan találkozik az Istenekkel, és elmeséli nekik törzsünk életét, keserűségünket és örömünket. Aztán áldást kér itt maradt utódaira, testvéreire, hogy békével és erősen, megfiatalodva léphesse át Domnu kapuját. Útja a túlvilágra zavartalan.
Fejet hajtottunk a halott előtt, és elhagytuk a kunyhót.
Ez az éjszaka ébresztett rá, hogy mindannyian meghalunk egyszer, és aki gyermeket szül a világra, egyúttal halálába is küldi...

- Mégis, mire kíváncsi? – kérdeztem félszegen. Még soha nem osztottam meg emlékeimet más halhatatlanokkal.
- Az élettörténetére. Többet élt még nálam is, és kutatásaim alapján, melyeket már két évszázada végzek, maga a legidősebb, öröklétű élőlény a világ festővásznán...