Csillagszemű beküldött történetei

Most mi a baj? Az, hogy bérgyilkos lettem, hogy pénzért ölök? Valamiből nekem is meg kell élnem! És, hogy mi van Vikivel, gondolok-e még rá? Már alig. Érdekes, ha néha eszembe jut, akkor azért leszek szomorú, mert már csak néha jut az eszembe. Furcsa érzés így szomorkodni, de nekem ez jutott...

Ha becsukom a szemem és nem zavar semmi, lassan kitisztul elmém, és megelőző életem képei, történései villannak tudatomba, oly bizonyossággal, ahogy csak jelen világomat látom nyitott szemmel és éber tudattal. Több régi életem is láthatóvá válik, az egyik a világháborús katona, a mesterlövész, és az is, amelyikben a torkom vágták el. Mindközül a legélesebben egy a furcsa és sejtelmes alak emléke tolakodik elő, aki durva anyagból készült csuklyás ruhában járja a poros utakat...

Csodaszép volt. Haja úgy rendeződött feje körül a párnán, hogy egyenlően jutott minden irányba, vörös glóriát vonva köré. Vörös haj, piros húsú szájak, rózsás mellbimbók. Őrület!
- Nincs szükségünk szavakra! – szóltam hozzá suttogva. - Eddig sem kellettek! Én sem tudom, hogy hívnak, de ez nem is fontos. Látod, a tested most is szólal, szebben, mint a kimondott szavak! Ujjamat beillesztettem alulra a kapuszárnyak közé és lassan felfele áthúztam a kemény csiklóbogyón...