ciko beküldött történetei

Aki ismer dühös lenne, hogy lehetek ilyen. Te nem vagy az. Te nem ismersz. Neked természetes ahogy érintésedre reagálok. Megfogod a kezem, és felhúzol, azt akarod menjünk. És tudom, most elmegyünk a hotelszobádba, vagy a lakásodra. Tuti nem az enyémre. Az egy más világ, - mint ahogy én is más vagyok - és annak ajtaja előtted zárva marad.

Nem volt kezdeményező fajta, de igyekezett úgy alakítani, hogy dolguk legyen egymással, vagy a férfinek öt kelljen keresnie… Jól sikerült… Randevút kért… Már nem emlékezett hol találkoztak először, csak arra, hogy mint a kivert kutyák csavarogtak a városban mindig. A férfi pont akkor vált el, az apjával lakott, oda nem mehettek, a nő még szüleivel élt oda sem… Mozik, parkok, majd később a hideg trabant volt szerelmük otthona… Hányszor voltak itt a Duna-parton, ölelték egymást forrón a...

Aztán azt veszem észre, hogy itt áll egész szorosan előttem..(Hol vagyunk és hogyan kerültünk oda teljesen mindegy)...Bőrömmel érzem közelségét, lélegzetét, illatát... Korábban elérhetetlenként gondoltam rá, és most itt áll előttem a hús-vér férfi, átöleli a derekamat, és én ugyanolyan félve, torkomban dobogó szívvel emelem rá tekintetemet, mint tizenéves koromban az első csókoknál... És pontosan tudom, hogy egyre közelebb fogom érezni a tekintetét, mely egészem megváltozik...

Néztek egymást és közben mozogni kezdtek. Egyre erőteljesebb és vadabb volt a mozgásuk, majd a férfi egy pillanatra mozdulatlan lett.
- " Nem akarom, hogy elkapkodjuk. Vártunk eleget, sokáig szeretnék benned lenni, olyan jó forró vagy, kár lenne innen kibújni." És szinte megpróbált még beljebb fészkelődni...